Gyakorlásaim

1/3.rész

Nyújtózkodva fordulok át a másik oldalamra magamhoz ölelve valami finom illatú rongyot. Összegubózódva fúrom az anyagba bele az arcom. Nyammogva húzom fel a puha plédem egészen a nyakamig.

Nehéz nyitogatni a szemeim, olyan álmos vagyok. Egy kifacsart rongynak érzem magam, és csak aludni szeretnék még. De sajna a pokoli fejfájás tesz ellene.

Lassan ébredezve kezdtem realizálni a helyzetem.
Az ágyamban fekszem és fáj a fejem. Nincs rajtam ruha, még alsó sem. Semmi.

Ahogy megmozdulok picit görcsöl az alhasam de olyan fáradt vagyok, hogy oldalra nézni is megeröltető. Ám még fel is ülök mellé.

A látvány egyáltalán nem tetszik.
Kezdem felfogni miért is vagyok meztelen.
A földön pár használt óvszer és óvszeres csomag szétdobálva.

Az addig oké ha elvesztettem a szüzességem. Ez annyira nem szomorú.
De akkor hol a lány, és mi a francért ilyen kellemetlen a fenekemen ülni?
Szó sincs arról, hogy fájna, csak furcsa.

Ez itt nem az én pólóm. Miért ölelgetek egy fiú pólót?
Neeem dehogy! Biztos valami fiús kiscsajt szedtem össze, ő hagyta itt és elvitte egy másik pólóm.

Tegnap...mi lehetett tegnap?
Anyuék elküldtek ithonról. Aztán a parton voltam és...és?
Ennyi?
Nem jut eszembe más. Semmi.
Hm. Pedig legalább az a lány írna.

Lassan mászom ki az ágyból és a szemeimet dörzsölgetve egy tiszta alsót húzva magamra lopakodok a fürdőbe.

A nappaliból beszélgetés moraja csapja meg a fülem.

A tükörben több kisebb-nagyobb lila és eltérő árnyalatú szívás nyomokat találok a nyakamon. Végig simítok rajtuk. Szexi.

Ahogy átnézem magam, rájövök, hogy van bőven más helyeken is.
Legfőképp a nyakam hátsó részét és a hátamat borítják sötét foltok, harapás nyomok, karmolások. Egy keveset a mellkasomon, belső combjaimon vélek felfedezni és a seggemen még brutálisan sok található.

Nem igazán hallottam még fenék harapós-szívós sztorikat a haverjaimtól. Mármint olyat nem, hogy a csaj csinálna ilyet a srácokkal, inkább fordítva. Érdekes ízlése lehetett a lánynak, de ha így nézek ki, biztos nagyon jól csinálhattunk valamit.

Elmosolyodva veszem magamhoz a fogkefém és a fogkrémet, de észreveszem, hogy valami nem jó lent.

Boxerem kezd nedves lenni. Na nem mintha az annyira szokatlan dolog lenne. Itt az a furcsaság, hogy nem elöl érzem, hanem hátul.

Értetlenül veszem le az alsóm és állok be a zuhany alá.
Ezt nem értem...valami bajom van? Vagy ez normális más fiúknál is az első alkalom után?

Megmosakodva mászok ki a víz alól és öltözni megyek a szobámba.
Egy hosszúnyakú pulcsit veszek, mert mégiscsak a szüleimről van szó és a nyári eső is beköszöntött.

Eltakarítom a földön lévő maradványokat majd már kicsit nyugodtabban megyek le a konyhába.

-Jóreggelt!-köszönök az asztalnál evő családomnak.

-Reggelt? Fél öt.-néz rám apa értetlenül.

-Hajnal?

-Délután. Épp korai vacsit tartunk.

-Így már értem.

-Milyen volt tegnap?-kérdezi anya.

-Hát jó? Nem találkoztatok egy lánnyal, aki esetleg itt aludt volna?

-Csak egy fiúval. Elég korán elment.
Megakad a torkomon az étel és köhécselve próbálok levegőhöz jutni.

-Hogy ki?-kérdem tágra nyílt szemekkel.

-Egy magas, szőkésbarna fiú. Reggel találkoztam vele. Szóval tegnap barátkoztál?-mosolyog anya.

Elgondolkodva ülök az asztalnál majd az emlékezet kiesésem lassan tisztul mikor kezdem összerakni a dolgokat. Fejfájás, meztelenül keltem, alhasi görcsök, kellemetlen ülni, használt óvszerek, idegen fiúpóló, a hátam és a nyakam hátulról kiszívva, nem beszélve  a fenekemről, és a hátul átázot alsónadrágról.

Beugrik egy kép. Egy srác és én, este az ágyamban. Mi...mi...csináltuk.

Hirtelen felállok az asztaltól mire a szüleim felkapják a fejüket. Nem törődve ezzel rohanok a szobámba és a telefonomat kezdem nézegetni.

Se egy kép. Sem videó. Még egy ismerősnek jelölés sem.
Könnyekkel telt szemekkel bámulom a képernyőt és az ajtónak dőlök.

Belül egyre szorítóbb érzés kerít hatalmába. Nehéz levegőt vennem. Égnek a szemeim, a látásom homályosodik.

Hangosan tör ki belőlem a zokogás nem is tudom visszafogni a könnyeim. Az ajtó mentén csúszom le a padlóra.

Vállaim rázkódnak. Gyorsan nyelem a levegőt, mintha ezzel még egyben tarthatnám az éppen darabjaira hulló testem és lelkem. De ezen most a levegő sem segít.

Megállás nélkül reszketnek felső végtagjaim, a vállaimtól egészen az ujjaimig a hisztérikus sírástól.

De miért nem emlékszem?

Ujjaimmal hajamba túrok.
Könnyeim lassulni kezdenek, ahogy a légzésem is. Egyedül a remegésem erősödik fel. Az ágyamig elbotorkálok, és bele dőlök.

Vissza gubózom s kis helyemre, és hagyom hogy elnyomjon a sírás utáni álom.

"Egy csaj keverte."-hallom félálmoban és látom, ahogy a formás ajkak kiejtik a szavakat.

Az egész testem remeg és végeláthatatlanul sírok, holott csak most nyitottam ki a szemeim.

Szóval ez azt jelenti bedrogoztak? Elkezd csörögni a mobilom.

Mély levegőket véve nyugtatom magam és veszem a kezembe.
-Szia Jesse!-köszön a nővérem és mesélni kezd.

Fogaimat összeszorítva folytom el a sírást. Szemeim behúnyva látom magam előtt a történteket.

Ez nem igaz. Nem. Nem történhetett meg.

-Abi. Majd késöbb visszahívlak, most mennem kell, bocsi.-mondom és leteszem.

Nem tudom mi történt. Egyszerűen nem emlékszem jól. Mit kéne tennem? Szólni anyuéknak, hogy baj van? De nem tehetem. Biztos megutálnának, nem lehet.

Ahj Jesse csak nyugi! Engedd el magad!
Letörlöm a könnyeim, majd az eddig olvasott könyvem folytatom.

-Jesse!-jön be anya a szobába-Kicsim!-ül mellém és átölel.-Miért vagy így elszomorodva?

-Ne, kérlek ne!-lököm el a kezeit akaratlanul. Mire megszeppenve tavolodik el.-Bocsánat.

-Nem kérsz egy kis csokiskekszet?-kérdi félve.

Rámosolygok anyura, mert tudom, hogy neki fáj a legjobban ha pocsék a kedvem.
-Csinálunk együtt?-kérdem.

A széles mosolyú nőcske után megyek a konyhába, és bár ezek után kedvem nincs, de tudom így boldoggá tudom tenni.

A szakadó esőt bámulva ülök az ágyban, kezemben egy könyvvel, és eszem a sütit.

Egy betűt nem olvastam, csak meredek előre órákóta.

Mi történt? Mit tettem?