A relytelmek kis háza

Az indulás napja part 1

Liliiit!! - Gyere szedd össze magad, nemsokára itt vannak!-Kiabált fel anyám.

Kipattant a legnagyobb sebeséggel a két pár szemem, és felültem az ágyam szélére.
Elgondolkoztam vajon akarok én egyaltalán menni, vagy mégsem?
Végülis 2 hét nem kis idő egy erdőben.

Mindegy, felálltam és beágyaztam mielőtt kiléptem a szobámból.

- Itt vagyok emberek! - szóltam hozzá az éppen reggeliző családomhoz.

Az asztal bal oldalán ült apám a kék, kivasalt szokásos ingében egy fekete nyakkendővel.
Éppen a Friss híreket olvasgatta a neten, miközben a kávéját kortyolgatta.
Mindig ezt szokta.

Jobb oldalon ült anyu, aki pillanatnyilag a barackos müzliét ette és a citromos teáját iszogatta.
Fekete farmerban és fehér blúzban indul a mai napnak. Mindigis szerette az elegáns, nőiesebb stílust.

Középen a hugom és az öcsém civakodtak valamin már megint.
Kibirhatatlanok.

- Na végre már kisasszony! Nocsak még át sem öltöztél?-kérdezte apu.

- Jajj nemár még fel sem ébredtem!
- Kislányom 1 óra múlva jönnek érted, este bepakoltad már a cuccaid? Étel, ital, ruha, telefon töltő, fájdalom csillapító? Minden megvan? - Apaaa nyugodjatok már le, mindent elintézek nem lesz baj.
Este mindkét bőröndöt megpakoltam rendesen, semmi sem hiànyzik belőle. - szóltam közbe.

Közelebb mentem hozzájuk, és leültem az egyik székre.
Volt ott minden, rántotta, főtt tojás, pirítós, melegszendvics, gabonapelyhek, és sorolhatnám.
Anya mindig ezt csinálja ha egy kicsit több ideig nem leszek itthon.
A bőséges reggeli elmaradhatatlan, hogy a következő pár napban le ne fogyjak.

Ahogyan néztem végig az ételeken, hirtelen megpillantottam apa tabletjét.
-Állattámadás?- néztem meredten apám szemeibe.
- Igen, a belváros közepén, rengeteg ember látta ahogyan egy megvadult farkas szétmarcangolja a pláza biztonsági őrét.
- Jézusom, de ugye többen nem sebesültek meg?
- Nem, pont ez a furcsa a farkas egyenesen az áldozatát találta meg, és más nem is érdekelte.
-De elfogták az állatot? Ugye? - Jött közelebb anyám.
- El, viszont nagyon elgondolkoztam azon, hogy Lilitet elengedjük-e ilyen veszélyben?
- jaaaj ugyanmár, ne csináld ezt tudod, hogy én annyira nem is, de a többiek nagyon oda vannak ezért hónapok óta. - szólaltam fel.
- Jólvan, de tényleg nagyon vigyázzatok magatokra.

Apám a városunk rendőrkapitánya, ezért is tud mindig mindenről.
Sajnos neki muszáj volt elindulnia, ugyanis a munka nem vár.
Elbúcsúztunk egymástól és nagy nehezen elindult.

Felmentem a szobámba,
vettem egy gyors zuhanyt, fogat mostam.
Gyorsan neki láttam az öltözködésnek, sminkelésnek, stb.

Szőke hajamat teljesen simára fésültem, és hagytam kiengedve.
Egy bordó-fehér csíkos haspólót vettem fel, és egy sima fekete shortot.
Felkaptam a fehér conversem, egy gyors szempillaspirálozás és szájfény.
Ennyi, kész is vagyok már csak a barátaimat várom.