Anime Oneshots

~Eren x Levi~

                             Donor

-Heichou....mi-miért?

-Shh...-tette ajkamra a mutatóujját.

-hmpp...ezt nem szabadna, mé-még a végén me-meglát valaki... -suttogtam ajkaira.

-Nem tetszik?

Erre most mit kéne mondanom? Mi-mit tegyek? Miért pont most történik ez meg?
Mindig is felnéztem a hadnagyra, azomban az elmult időkben, a bennem lévő érzelmek...megerősödtek iránta..

-Abba is hagyhatom, de ez rajtad áll.-nézett komolyan szemeimbe.

-Heichou én..

-Nem.

-Huh?

-Kérlek szólíts Levinak.-csak tágra nyílt szemekkel néztem vissza rá.

Ezelőtt sosem kért ilyet....szólítsam a keresztnyelvén?!

-Rendben...Le-vi...-francba hogy ilyen nehéz..

-Folytassam? -hüvelykújját lassan csúsztatta végig alsó ajkamon....a fejem paradicsom lett, hogy ne lássa elfordítottam.

-Ha nem hát nem...

Ez az egész szituáció....a felettesem őlében ülve, várni a csodára, hogy valyon mit fog tenni, de.....nem akarom hogy ab-abbahagyja, en szeretem...

-Ne! Ne-hagy abba...-csattantam fel hirtelen, most én csokóltam meg, ha ezt az alkalmat most elszalasztottam volna, lehet soha nem tettem volna meg önszántamból. Még el szeretném neki mondani az érzéseimet...ezt megigérem!

Láttam hogy Levinak nagyon tetszik a szitu, a szivem melegséggel telt meg...
hatalmasakat dobbant, percről percre egyre gyorsabban..
Karjai körémfonódtak, és szorosan öleltek. Nyelvével megnyalta alsó ajkam, bejutásért reménykedve.
A szám picit sem mozdult...
Levi hirtelen gyengepontomba markolt, ezzel elérve hogy nyögjek eggyet, és feltérképezze szám belsejét nyelvével.
A csókja isteni...a szívem újból kalapálni kezdett, de...most nem az a  kellemes borzongás járt át...egyre inkább szúró fájdalmat éreztem melkahasomban.

Egyre nehezebben vettem a levegőt...
Kénytelen voltam Levit eltolni magamtól, és levegőhöz jutni.

-Eren valami baj van?

Nem tudtam megszólani, levegőért kapkodtam...de az nem érte tüdőmet.

-Eren! Jól vagy? -Levi aggodalmas arca  volt amit utóljára láttam, még sosem láttam így...majd minden elsötétült.

*Levi szemszöge*

-Eren! Mi történt?! -tartottam a hanyag testet a karomban.

Pánikoltam, rég nem éreztem ilyet. Nem tufom mi lett vele, olyan hirtelen történt...
Ha nem erőltettem volna rá, most...lehet nem itt lennénk.... Ez az én hibám.

Gyorsan tárcsáztam a mentőket, az ijetség szerintem még a hangomon is hallották, gyorsan itt is voltak..
Erent a hordágyra tették, majd megkérdeztem, inkább követeltem hogy had menjek vele.
Míg oda nem érünk kezét fogva próbáltam, nyugtatni magam hogy ne legyen nagy gond.

Erent bevitték a sürgösségi osztályra. Én pedig az ajtó előtt vártam a végeredményt...mi van ha nagy baja van? És mind miattam...egyre inkább eluralkodott rajtam az idegesség és a falba vágtam..
Miért? Miért most történik ez?!

Mihejst az orvos kilépett az ajtón, letámadtam a kérdéseimmel.

-Doktor úr, mondja hogy jól van?!
Mi lett vele? -egy ideig hallgatot, ez kezdett egyre inkább idegesíteni.

-Kérem jöjjön be...

Rossz előérzetem van...

-Az úrnak sujjos szívbetegsége van, ami leginkább most jelentkezett, és..

-Túlélte igaz?!

-Attól félek hogy találnunk kell neki egy megfelelő donort...ha nem lesz...nincs esélye..

Amint ezt kimondta eltört bennem az utólsó reménysugár is...én tettem ezt vele...most hejre kell hoznom!

-Doktor úr, kérnék egy szivességet....nézzék meg hogy én megfelelő donor lenné-e számára..-csak bólintott.

Hamar ki is vizsgálták, és mint kiderűlt, alkalmas vagyok donorként.

-Mr. Ackerman, azzal tisztában van remélemhogy ezzel eldobja az életét.

-Ez nem egészen így van...fogalmazzunk ugy hogy odaadom annak a szivem akit mindennél jobban szeretek...

-Ha beválalja, 2 nap múlva lesz a műtét...meg kell mondami, ön egyigazán jó ember..-fogta meg a vállam.

                      ~2 nap múlva~

Ma lesz Eren szívátültetése...még utóljára el kell búcsúznom tőle...
Beléptem a kórterembe, és megláttam a gépekre kötött Erent. Nem jó így látni, újra azt a mosolygós arcát szeretném látni, mikor velem van, de mostmár örökké veled leszek...
Az elmult 15 év alatt kicsordult az első könnyem...
Eren te ezt is előhoztad belőlem, azt szeretném hogy élj boldogan.. Csokoltam meg végleg..

*Eren szemszöge*

Mindenem sajog...a szemem nagynehezen ki myitódik..

-Huh? Ez a kórház?

-Örülök hogy felkelt fiatal ember. A műtét sikeres volt, egy hét és haza is mehet..

-Várjunk milyen műtét?

-Szívműtéte volt, egy kedves úr volt aki felajánlotta magának a donort..

Ha az akire én gondolok... Nem! Hiszen még el kell mondamom mit érzek! Félek megkérdezni...de..

-Dr.úr...k-ki volt az?

-Az úrneve, lássuk csak..-lapozgatta jegyzetét.

-Levi Ackerman....

-Nhem....nem lehet...

                               VÉGE

 

Ha tetszett dobj egy csillagot👉⭐és fejdsd ki véleményed a kommentszekcióban.
Köszönömhogy elolvastad! 💖😇