Levi x Reader one shots

2. Mosoly

*Levi szemszög*

ok a paírmunkám. Elég késő van ezért semmi kedven ehez. Már kezdem rohadtul unni. Ráadásul az új lányt is most be kell hivatnom, mert van egy papír amit ki kellene töltenie. Egy aprócskát felkeltette az édekledésem ez a lány. (Név)-nak/nek hívják. Igazábból nem tudom még is mi van velem, de eddig soha nem foglalkoztam a lányokkal. Maga a lány szótól is a hideg futkos a hátamon. Meghallottam, hogy már kopogtatnak az ajtómon.

*(Név) szemszög*

Te. Jó. Ég. A hadnagy behivatott magához! Meghalok! Miért is hivtna pont engem? A kezemet akarja megkérni vagy mi? A kezembem egy "szerelmes" levél volt amit egyenesen a hadnagynak szántam.

- Név? - kérdezi az emlegetett szamár az ajtó mögül.

- (Teljes Név) vagyok uram. - mondtam komolyan. És nehezen, de tudom kontrolálni az érzéseim.

- Tch! Gyere! - szólt meg újra ez az angyali mély hang. Úgy is tettem. Beléptem az irodába és a cirtom, tea illat azonnal megcsapta az orrom. Ajj! Ha miden nap mellette kelnék, akkor mindig érezhetném ezt a csodás illatot. De nem tudom, hogy szeret-e... Talán randira hívjatnám! Vagy mi... ha vissza utasítja akkor vissza utasítja. Intett nekem, hogy üljek le az előtte lévő székre és úgy is tettem.

- Nos egy szaros papírmunkáért hivattalak. - mondta ki egyszerűen. Én hülye meg félre értettem. Mit is hittem? Soha nem leszünk eggyütt... Soha nem foghatom a férfias, izmos kezetét.nem is merném elhívni egy kis sétára sem a városba.

- Csak a születési dátumod, szüleid neve, fogalkozása stb. - sorolta monoton hangon.

- Értem. - sóhajtottam gondterhelten, mert nehéz napom volt. Kicsit el is voltam pirulva, mert a levél a farzsebembe dugtam és azt ervetem, hogy gyoran átnyujtam neki és gyorsan kiszaladok az irodából. Elkezdtem kitölteni a lapot. A nagy gondolkodásom közepette észre sem vettem, hogy Levi elviharzott egy a másik szobába és már vissza is tért amire én már kész is voltam a lap kiröltésével.

- Gondolom szomjas vagy. - letett az asztalra két pohár fekete teát. Az egyiket elém tette és a másikat már kortyolgatta a maga módján. Aww! Ő most ő készítette nekem? Jajj, de aranyos! Ezekkel a gondolatokkal elmosolyodva pillantottam Levire.

- Köszönöm. - majd belekortyoltam a világ legtökéletesebb teájába. - Ez.. finom... - mondtam csodálkozva. - Ezt mégis, hogy? - néztem hol a teára hol a hadnagyra nézve értetlenül. Ő erre... e-ELMOSLYODOTT?!

- Csak imádom a teákat és kiderítettem, hogy hogy csinálhatom jóra. - mondta és ismét a teába kortyolt. Megmosolyogtattam a hadnagyot?! Ez vegül is jelent valamit. Nem?

- Szeretsz sétálni? - kérdztem zavartan. Levi felvont szemöldökkelnéz rám.

- Óh igen! Alig várom, hogy kimennyek sétálni a falon túlra. - mondta unottan mire elnevettem magam.

- Nem! Nem úgy! A városba sétálni. - mondtam a könnyeimmel küszködve.

- Tch! Persze alig várom ott sétálgatva az új téglákat számolgatni. Nincs időm az ilyen szarságokra. - mondta egyszerűen és letette a csészét az asztalra. Erre csak meg ingattam a fejem. Mikor végesztünk a teázással fülig pirulva felálltam az asztalnál.

- Köszönöm mégegyszer a teát! És- ekkor elővettem a farzsebemvől a levelet és zavartan Levi felé nyujtottam. Ő csak meglepődve nézett engem egy ideig, de égül lassan kivette a kezemből a levelet és erre gyoran szaladtam az ajtó felé.