failure (Jikook)

-1-

Park Jimin... 18 éves senki. De komolyan. Figyelemzavaros, klausztrofóbiás, antiszociális, depressziós, 2 öngyilkossági kísérleten vagyok túl ezért kétszer ültem fogdában megfigyelés alatt. Mit mondhatnék még magamról? Hiszen már mindent elmondtam. Oh és egyszer elloptam egy kenyeret, mert anyám kiskoromban eltűnt három napra és pénzt sem hagyott nekem. Szerintem azért vagyok az élők sorába még, mert a sors még ezzel is kínozni akar. Sőt, mindezt még azzal is fokozta, hogy nem nézek ki csúnyán és egy éven keresztül kellett tűrnöm a lányok követő pillantásait és a fiúk unszolását, hogy menjek velük focizni. Miután átmentünk felsőbe végre megérették, hogy velem aztán sokra nem mennek, mert nincs szükségem senkire. Vagyis, igen ezt gondoltam mielőtt Lay be nem száguldott az életembe. Lay egy európai lány aki ugyan olyan nyomorultnak érezte magát mint én. Mellé még a neve sem Lay, de ez már senkit sem érdekel. Mikor a suliba jött igen nagy hírnevet szerzett a fiúk miatt és megutáltatta magát a lányokkal, plusz visszarakták őt egy másik osztályba, mert nem beszélte jól a nyelvet. Ő aki látott bennem valami mást. Mást, mint egy magára hagyott szerencsétlent. De igazából ez a történet nem Layről és nem is rólam szól... Hanem egy másik fiúról aki miatt megtanultam újra járni, látni és beszélni. Ő hozta el nekem az életet arany tálcán.

Mint minden reggel most is nyitott szemmel feküdtem az ágyamban és bámultam a repedezett plafon fekete foltjait, várva az ébresztő órám csengését. Alkarom a homlokomon pihent és türelmetlenül jártak a levegőbe az ujjaim. Dallamosan dúdoltam az utoljára kiskoromban halt altatódalt és közben mélyeket lélegeztem. Rá sem nézve az órámra kezdtem el visszafelé számolni tíztől addig megállás nélkül csak dúdoltam. Mikor öthöz értem lassan elkezdtem felülni és a kezembe vettem a telefonom. 3...2...1... Az ébresztő óra megcsörrent, én lecsaptam és máris tárcsáztam. A telefonom kicsengett és újra visszaszámoltam. 10...9...8... felvették.

- Jimin...- ásított bele - Már ennyi az idő?

- Te is tudnád, ha lenne ébresztőórád. - ráztam meg a fejem

- De hiszen van. - nevetett álmosan fel - Nekem van a legjobb ébresztőórám.

Akaratlanul is elmosolyodtam Layen.

- Lent találkozunk. - mondtam és leraktam a telefont, majd felkeltem

Gyorsan beágyaztam a parányi szobámba, majd a fürdőben lezuhanyoztam. A két pultból és hűtőszekrényből álló konyhámba mentem és kivettem az este már előkészített ebédem. Leakasztottam a vállfámról a frissen mosott egyenruhám és felvettem. Megfésülködtem és kicsit összeborzoltam fekete dús hajam. Felvettem üres táskám a hátamra, de előtte belesüllyesztettem az ebédem és egy esernyőt. Ittam egy pohár vizet és felvettem a karórám. Ránéztem az időre 6:40. Egy perc késés az ajtózárásnál. Aish. Gyorsan kiléptem az ajtón és bezártam. Kinéztem a korlát fölött az utcára és pont zöldre váltott a lámpa. Még időben vagyok. Leszaladtam a lépcsőházban és mikor a lépcsőfordulóhoz értem megálltam. Csoszogást hallottam, így bólintottam. Még jó vagyok.

- Jó reggelt Chun Hei néni! - hajoltam meg az idős asszony előtt aki a korlát segítségével húzta fel magát

- Szép jó reggelt Jimin. - mosolygott rám ráncai mögött

- Esetleg segítsek megmászni a lépcsőt?

- Dehogy kell! Bírom én még! - nevetett és tovább lépcsőzött

Minden hétfőn ezt válaszolja. Folytatva utam kimentem az utcára, majd amikor megálltam a zebra elején az órámra néztem. 6:44. Szorosabbra vettem a csuklómon órámat és fel sem nézve léptem le az útra. Tudtam, hogy zöld. Mire átértem a túloldalra újra pirosra váltott. Már mióta terveztem hogy írok a körzeti vezetőségnek, hogy túl kevés ideig zöld a lámpa... De minek zargassam őket a problémáimmal? Majd ha másnak is feltűnik ír ő. Az ébredező város hangulata mindig is megnyugtatott. Nem volt nagy a forgalom és az üzletekben is még homály volt. Folytattam a dúdolásom amit reggel abbahagytam és szedve a lábam tartottam az irányom a Layel megbeszélt találkozási pontunk felé. Ahogy elhaladtam a hentes előtt megpillantottam egy fekete cicát. Lassítottam a lépteimen és megbabonázva néztem az állatot aki unottan mosakodott. Mindig is imádtam a macskákat. De eddig ezt a példányt még soha sem láttam a környéken.