failure (Jikook)

-2-

Az osztályom felé haladva újra elöntött az a fura érzés ami mindig elszokott. Az újjak megbámultak a régig átnéztek rajtam. Az osztályomba beérve elmotyogtam egy jóreggeltet, majd levágtam magam az ablak mellé és körülnézett. Hát legalább ez nem változott. Ugyan azok az osztálytársaim voltak, mint tavaly. Tökéletes. Viszont egy valaki még nincs itt. Mire ez a gondolat áthaladt a fejemen, valaki egy hatalmasat kiáltott, mindenkinek egy jóreggelt gyanánt. Boldogan néztem fel az illetőre.

- Taehyung! - vidultam fel

- Chim Chim! - állt meg a tekintete rajtam és mire átszenvedte magát a padok között én már felálltam

Ő megállt előttem és még én is meghallottam a gondolatait, hogy hogy üdvözöljön. Rávettem magam, hogy szétárjam a karjaim, mire ő elkerekedett szemekkel magához szórított. A vállára hajtottam a fejem és elmosolyodtam. Ő a derekamon pihentette a kezét és készségesen elengedett, mikor eltoltam magamtól.

- Ez lesz a legszebb napom! - villantotta rám mosolyát - Hogy hogy...

- Megérdemelted! Hiszen leraktad a jogsit!

- Ja... - vakarta meg a fejét - Vidéken.

- Milyen volt a nagyszülőknél?

- Rohadt jó. - mosolygott szarkaztikusan

- Te vagy Taehyung? - kérdezte valaki Taehyung mögött, mire Tae megfordult és új barátunkat pillantottam meg. Az osztályunkban mindenki őt kezdte el vizslatni és a lányok a hajuk mögül néztek rá közben sugdolóztak.

- Én. - bólintott Tae

- Ezt Lay küldi. Csak beszélnie kellett a tanárral, ezért gyorsan átküldött. - mondta és egy zacskót adott Taehyungnak.

- Oh - vette át Tae - Köszönöm!

A nyuszi elmosolyodott, majd rám nézett Taehyung válla felett.

- Még nem mutatkoztunk be egymásnak

- De én tudom ki vagy Jeon Jungkook.

- Ő Park Jimin. - rázta meg a fejét Tae köztünk kapkodva

- Most már ezt is tudom. - mosolygott - Na megyek vissza! - mondta, majd meghajolt és elment

Mindenki utána nézett, majd Taehyung visszafordult.

- Honnan ismered? - kérdezte

- Reggel fellökött.

- Aha.

- Nem szimpi. - ültem le a helyemre és Tae is leült mellém a másik egyes asztalhoz

- Neked senki sem az. - csóválta a fejét - De ő flörtölt veled.

Összehúzott szemekkel ránézetem.

- Ne röhögtess már.

- De de.

- Úgy néz ki, mint aki akar tőlem valamit vagy mi?