Lucifer [BEFEJEZETT_évad] -ff.

69

/Adjatok hálát az ördögnek, hogy ihletet kaptam tőle és az őt megformáló színésznek, mert mekkora szerencse már, hogy én is itt vagyok? /

Csodás éjszaka.

Dübörög a zene, mindenütt elegánsan öltözött férfiak és csinos hölgyek táncolnak vagy isznak a bárpultnál. Esetleg a kettőt egybe veszik.

Betanított táncosok ringanak a kerekasztalokon bájaikat szem elé tárva, minden rúdnál legalább egy alkalmazott mutogatta a legújabb “koreográfiáját”. A nézők elégedetten figyelik minden mozdulatukat. Tűsarkak kopognak, pénzek találnak más gazdára. Mindent a szemnek.

Ebben a nightclubban találni a legjobb bulikat... Itt Los Angeles szívében.

A fények olykor-olykor bevilágítják a teret, de alapvetően félhomály uralkodik eme tágas téren. Akik elfáradtak, a galériáról nézik az eseményeket, beszélgetnek vagy flörtölnek; ha valaki magányos itt elmulaszthatja az érzést.

A levegőt belengi a parfüm és a dohány illata. A falon neonvilágítás, a mennyezet egy része, üveg révén kilátni az éjszakai égboltra. A tér közepén egy zongora fekszik, tulajdonosa, egyben a Lux tulaja, a legtökéletesebb életet éli, amelyről csak ábrándozhat bármely halandó. És halhatatlan.

De erről senki sem tud, mármint a kilétéről. Ahhoz képest, hogy mindig igazat mond, senki sem hisz neki. Ez csak metafora - mondják. Néhányan viccesnek vagy csábítónak találják a vallásos megjegyzéseit, de egyikük sem hiszi el igazán. Az emberek balgák.

Lucifer kedvét viszont most ez sem szegheti. Szinte szárnyalt a boldogságtól, ahogy komótosan, de egyben kecsesen lecikázott a márványlépcsőn, ügyesen kikerülve a hímeket és “véletlenül” nekisimult egy-két női idomnak. Fenekekből és mellekből sosincs túl sok. Csodálkozott, hogy miért nem bomlanak ki a szárnyai, hisz egyébként is úgy érezte magát, mint aki repül. Persze ez lehet a kokaintól is…

Leérve, rögvest körbe is vették a lányok. Volt szőke, barna, vörös, ami szem-szájnak ingere. Mosolyra húzódott a szája; úgy érezte, ennél jobban már nem is alakulhat az estéje. A hölgyek átkarolták, a lakosztályában is hagyott egyet kikötözve. Természetesen csak előjátékként.

Nem habozott, csókra hajtotta száját, azt sem kérdezte, mi a neve a szép lánynak, csak érezni akarta a közelségét. Mindenkit megérintett a csókjával, nem volt rest osztogatni őket. Hisz bárki megérdemel egy kis Lucifert - somolygott magában.

Alig tudott szabadulni a társaságukból, de mégis elérte a bárpultot. Megigazította márkás ingét - az ördög tényleg Pradát visel, hisz imádja a finom anyagokat… öltözködésben is. Az előbbi akciótól kigombolódott, ennek okán kilátszott a mellkasa. Vagyis kigombolták, de ez csak játék a szavakkal. Fölöslegesnek látta elrendezni, pár perc múlva úgyis lekerül róla minden ruhadarab, de azért nem árt tökéletesen kinézni.

Odafordulva kedvenc csaposa nézett vele farkasszemet. Mazikeen nem mondva semmit, kitöltötte az italát; ismerte annyira, hogy tudja, egy ilyen estén a legjobb választás számára egy finom 60%-os Brandy.

- Hogy van ma az én drága Maze-em? - kérdezte lágyan, miközben elvette a poharat a pultról. Belekortyolt és, mivel nem válaszolt rögtön, kíváncsian közelebb hajolt.

- Hirtelen érdekel? - vágott vissza a csapos démonian.

- Tudod, hogy engem érdekel, ami veled történik! - kerekedett el a szeme ártatlanul.

- Persze… - fújtatott.

Ezzel tényleg történt valami - gondolta Lucifer. Máskülönben nem lenne így kiakadva. Kíváncsi is volt, de sietett is; nem szerette megváratni a szeretőit. Különösképp, ha az csipkébe bugyolálva nyüszít az áldott szabadulásért. Valójában csak egy üveg italért jött le.

- Hadd halljam! Előttem nem lehetnek titkaid - nevetett jókedvűen.

Maze összehúzott szemekkel hagyta abba a poharak törölgetését és végre válaszra méltatta munkaadóját.

- Eltűnt az egyik pengém. Még nem derítettem ki, ki lopta el, de ha megtalálom… - Luc ismerte ezt a nézést; a démonja annyiféle kínzási módszert ismer, hogy nem tud választani. Egy ilyen vétekért cserébe nem is csoda. - körberajzolom.

- Jaj, azt hittem ennél nagyobb büntetést fog kapni - itta ki a poharat, majd megkerülve a pultot leemelt egy bontatlan üveget. Belegondolva ez nem is lenne rossz szexjátéknak. Úgy is szeret improvizálni…

- Te rám se bagózol! - kormolta le a nőszemély. Oda se nézve tudta, hogy éppen karba tett kezekkel őt bámulja, forrt a dühtől, érezte a hőt, ami felé irányult. Az emberek ezt hívják aurának… vagy más helyzetben égető nemi vágynak.

Kizökkenve a perverz ábrándozásból, ahogyan eljutott a tudatáig, hogy épp az imént kiabálta le egy kicsi démon, már nem viselkedett olyan mézesmázosan.

- Találd meg, mielőtt kárt okozol a gondatlanságoddal! - emelte fel a hangját - Az a penge a halhatatlanokra is veszélyt jelent. Nem is értem, most miért nem azt keresed. Menj! Majd valaki helyettesít - legyintette el.

Ezzel otthagyva, jóformán azonnal el is felejtette az előbbit. Tovább gondolkodva a kényeztetési technikákon, sietett vissza az ágyhoz béklyózott partijához.

/Kövi rész hamarosan :) /