Heroes Can Fall | Avengers [3]

Prológus

Már megint valami fura álmom volt, valami csatáról a hóban. Egy csomó fura alakkal.

Kíváncsi vagyok, hogy este van vagy már reggel. Ebbe a szobába nincsenek ablakok. Ahogy hozzászokott a szemem a sötéthez, Allison alakja egyre tisztábban kivehető volt.

- Hé, Alli, ébren vagy?

Nincs válasz. Erős fejfájásom lett, de ahogy jött, úgy el is múlt.

Összerezzentem, mert dörömböltek az ajtón.

- Felkelni! Stanley, gyere ki, a főnök szeretne beszélni veled! Ha nem jössz ki, kirángatunk.

Tudtam, hogy nincs választásom és nem akartam még rosszabbul járni, mert nem vagyok hajlandó mindent úgy csinálni, ahogy akarták.

- Jövök! - szóltam, majd kinyitottam az  ajtót amit ők előtte kizártak.

Végigmentünk a szokásos folyosókon - őszintén, ráférne már a bázisra egy festés - majd a szokásos teremben kötöttünk ki, ahol kihallgattak.

Fosterre is ráférne egy hajfestés, ez a lángvörös ilyen sápadt színek mellett nagyon kiszúrja a szememet.

- A kedvenc jeges mutánsom! Hogy aludtál? - ez az álkedvesség sem áll jól neked, Zack.

- Én vagyok az egyetlen jeges mutánsod, Tébolyító. Ratérhetnénk a lényegre?

- Ahogy akarod - hajolt meg. - Miről álmodtál?

- Egy nappaliban voltam és filmet néztem Allisonnal - hazudtam könnyedén.

- Hazudsz - húzta össze a szemét. - Nem szeretem, amikor hazudsz, Laura.

- Akkor miért nem furakodsz bele az agyamba? - nem bírtam megállni kérdezés nélkül.

- Mert nem tudok, kedves. Ezért próbáljuk kitalálni, miért, de ehhez kell, hogy segíts. Szóval, miről álmodtál?

- Nem emlékszem - feleltem, mire az egyik őröm keze megmozdult és reméltem, hogy nem az az, akit viccből Darth Vadernek hívok. Sajnos tévedtem, jöttem rá amikor elkezdtem fuldokolni.

- Mit álmodtál? - hallottam újra.

- Csa... Csata - nyögtem ki. - A hóban. Idegen emberekkel.

- Ez már jobb. Köszönjük, Laura. Készülj fel az edzésre - mondta, majd intett az őröknek, hogy visszavihetnek.

Amikor újra a cellámban voltam, egy hang beszélt hirtelen.

Laura, hallasz? Valamit mondanom kell neked.

Eltelt egy ideig, mire rájöttem, hogy csak a fejemben hallom a női hangot.

Ki vagy te?

Idő a nevem. Nézd, ez az egész egy kicsit sokkoló lesz, szóval lehet, hogy le akarsz ülni. Én egy entitás vagyok, de nagyon gyenge és összevagyok fonódva a lelkeddel, hogy életben maradjak. A furcsa álmaid az én emlékeim, hogy lássam mire emlékszel. Kábé 300 alternatív idősíkot végignéztem, amin megtalállak és máshogy alakul az életed. Azt szeretném, ha életben maradnál, de nem csak miattam, hanem magad miatt is.

Arra akarsz kilyukadni, hogy ki tudsz juttatni innen?

Igen, de előbb szét kell válnunk.

A/N: Egy kicsit gondoltam megmagyarázom mi történik, mert kissé zavaros lehet.

Üdvözöllek a harmadik könyvben! Remélem tetszik, de ha nem, az se baj, viszont így is úgy is szívesen olvasom a véleményedet, szóval ne tartsd vissza magad!