Ahol a hangok összeérnek

Kezdet

Szeptember 1.

Délután három óra volt mire beléptem a kolesz szobámba, amiben elkezdem a gimnáziumi életem. Első dolgom volt, hogy levegyem a baseball sapimat, amitől enyhén szòlva elektromos állapotba került a szőkésbarna hajam. Én voltam az első érkező, tehát én választhattam először ágyat. A legrosszabb helyen, méghozzá az ajtó mellett lévő ágyat választottam mivel tudtam, hogy maximum csak másfél hónapig leszek itt és ez az ágy amúgy is ilyen Petrás volt. Apukám korházban, anyukám dolgozik hajnaltól délutánig, majd megy apukámat látogatni. Vagyis csak ebben az időszakban, de amint aput kiengedik visszaáll minden a régi kerékvágásba, anya dolgozhat rendes munkaidőben, apa is, én pedig lakhatok otthon. Nem is nagy gond a kolesz, hisz' így meg tudom ismerni az osztálytársaimat akik egyébkét már ismerik egymást a gólyatáborból amibe én pont nem tudtam elmenni mivel apukámnak akkor volt motorbalesete és a kórházba kellett lennem vele, amit egyébként egy cseppet sem bánok.
Most, hogy ezt így végiggondoltam anya is beért az új szobámba és teljesen kiakadt, hogy miért a kis sarokban lévő sötét ágyat választom.

Mire elmagyaráztam neki, megérkezett az egyik szobatársam. Aranyosnak tűnt. Nagyon szép bőre és gyönyörű vörös haja volt kékeszölden világító szemekkel. Bemutatkoztunk egymásnak és kiderült, hogy az osztálytársam lesz. Tímea volt a neve. Természetesen kifaggatott, hogy miért nem voltam gólyatáborban, mire én halkan azt mondtam neki, hogy majd később elmondom neki. Anyukám és Timi anyukája tök jól elbeszélgettek egymással, és mikor a szülök elköszöntek és minden kis részletet belerágtak a szánkba, addigra Timivel elhatároztuk, hogy egymás mellett fogunk ülni az osztályban. Hű, gyorsan sikerült barátot szereznem. (Ez egyébként nagyon nem jellemző rám.)
Körülbelül a következő két órán belül valamikor megérkezett a további két szobatársunk Alexa, és Gabi. Mint kiderült csak mi négyen vagyunk lányok az osztályban, aminek én nem igazán örültem. És amúgy Gabi egy sötétbarna, göndör hajú, barna szemű alacsony és nagyon vicces lányka volt. Azt hiszem röplabdázni jár. Alexa elég kis szeleburdi lánynak tűnik. Neki is barna haja van, neki viszont világos (pont megegyező színű volt a szemével) és ahogy levettem a beszélgetésből, valószínűleg szeret énekelni. A mai nap arról szólt hogy berendezkedtünk és beszélgettünk. Holnap lesz az évnyitó amit már nagyon várok. Évnyitó után lesz három ofőnk utána balesetmegelőzési előadás amit mindenki már vagy milliószor végighallgatott minden tanév első napján.

Szeptember 2.

Másnap reggel hatkor keltem és elkezdtem összekészíteni a dolgaimat a napra mikor rájöttem, hogy otthon maradt a korrektorom ami feltétlenül kéne mert van egy csúnya pattanád a homlokom közepén. Vagyis inkább csak volt, de még ott a nyoma és nagyon látható. Amúgy semmilyen sminket nem használok soha, csak az ilyen vészhelyzetekre anyu vett nekem egy korrektort.
Szegény lányokat azzal keltettem fel, hogy nincs e náluk korrektor, de Timinél és Alexánál is volt. Viszont az volt a probléma, hogy Timié túl világos volt, Alexáé meg túl sötét. Erre kitaláltuk, hogy keverjük össze a kettőt. Ez eleinte teljesen passzolt a bőrszínemhez, később pedig elkezdett kifehéredni és kicserepesedni azt jelezve, hogy a két korrektor nem kompatibilis egymással. Itt inkább feladtuk és hagytuk az egészet a fenébe. A többiek még kissé kómás fejjel, de elkezdtek velem együtt készülődni. Kivasaltuk az egyenruhát és a többiek sminkeltem meg minden, fogatmostunk, megcsináltuk a hajunkat (az enyém csak ki lett fésülve) és egy- egy almával a kezünkben elindultunk a suli felé.

7:19-re a suliban voltunk, viszont volt még egy csomó időnk, mivel csak nyolckor kezdődik az ünnepély. Eljött az idő, megtaláltuk az osztálytermünket. "9.D- általános gimnáziumi tagozat" felirat volt az ajtón. Itt volt a pillanat. Új iskola, új emberek, tiszta lap. Nagy levegőt vettem, majd a kilincsre tettem a kezem és lenyomtam azt. Az ajtó nyílt, én pedig beléptem a lányok pedig velem együtt. Nem néztem rá senkire, mert nem mertem, inkább magam elé enedtem a többieket és tartottam az ajtót mint egy idióta. Hallattam valami köszönésfélét, de továbbra sem néztem fel. Amikor a lányok bementek gondoltam elindulok én is és mentem Timi után, aki a második padsorban foglalt helyet. Mikor elengedtem az ajtót, valaki megszólalt mögülem:
-Au, azért nem kellett volna rámcsapni, tarthattad volna még pár másodbpercig.-mondta egy fiú. Mire megfordultam, hogy megnézzem ki volt az és elnézést kérjek már odacsödült egy csomó fiú és elkezdték üdvözölni. Menő fiúnak tűnt, gyanusan mindenki gyermeki rajongással futott oda hozzá. Nem igazán foglalkoztam vele többet, hiszen nem volt alkalmam az adott percben a közelébe menni. Viszont amikor elengedték a kis rajongói elinult, hogy lecuccoljon. Körbenézett, közben pedig mondták neki a haverjai, hogy üljön a harmadik padsorba. A fiú úgy is tett. Azt hiszem, Andris volt a neve. Leült a mögöttem lévő padba. Amikor hátra akartam fordulni, hogy bocsánatot kérjek az ajtó miatt, pont összetalálkozott a tekintetünk és meg is akadt egymáson. Elakadt a szavam. Egyszerűen elképesztő látvány tárult elém. Igazi bad boy megjelenése volt, dicapriosan beállított barna haja, gyönyörű arca, barnán csillogó szeme, és csodaszép szája volt. Egyszerűen tökéletes, nem tudom szavakkal kifejezni. Ebben a pillanatban eldőlt, hogy ő lesz a plátói bad boy szerelmem. Viszont amíg ezt végiggondoltam egyszer csak eszméltem, hogy jézusom én most őt nézem mint valami elmebeteg és nemvagyok képes egy szót sem szólni.
-Öhm.. bocsánat... az... ajtó miatt...- habogatam elég zavartan majd válaszra nem is méltatva gyorsan előrefordultam és meg sem mertem szólani, sőt még levegőt is alig vettem...