Egy átlagosnak mondható, kellemes tavaszi napra virradtunk. A szél kellemesen fújj, és a nap gyönyörűen, filmbe illően süt át a fák lombjain. Egész Japánt beteríti a kellemes lágy édes illat, amit a virágok és a cseresznyevirágok árasztanak magukból. A király parancsára, minden férfinak be kellet állnia a hadseregbe. Hadd ne mondjam, mennyire örülök ennek. Nem a harccal van a bajom, hanem az ottani piszkálásokkal, basztatásokkal amik értek engem. Főleg kis termetemet támadták, és lángoló, kicsit sem higgadt személyiségemet. Mondhatom azt nem sikerült beilleszkedtem egyáltalán. Bár a harc még messze van, mégis tartok tőle, de lehet jobb lenne az a halál. Egész életembe csak ugráltattak, kihasználtak, piszkáltak, és terhetek raktak a vállamra. Nos ilyen az élet ha királyi családból származol, de az apád sincs veled megelégedve. Főleg hogy nem is az eredeti apám, mert úgy találtak rám. Eleinte minden jó volt, de ahogy nőttem fel, tapasztaltam meg az élet nehézségeit. Az élet szép, mondják ezt azok akiknek minden megvan. Ja persze. Álmodba minden jó. A mai napi gyakorlatok, és órák után, gondoltam kicsit kimegyek levegőzni. Nem nagyon akartak elengedi, mert eső várható de engem nem érdekelt. Szépen az erdő felé vettem az irányt. Úgy is régen jártam már ebben az erdőben, a sok legendák és borzalmas hírek ellenére. Mégis vonzott az erdő. Számtalan olyan állatott láttam már, és ismertem meg, akiktől az emberek félnek, vagy levadásznák őket csak a bőrük és szőrzetük miatt, mert értékes és ritka. Sose értettem az ilyen embereket akik így gondolkoznak. Beérve az erdőbe, megkerestem az egyetlen nyugis tisztást, amit az erdő sűrűje vesz közbe. Egy kis tisztás, ahol a nap besüt, és valami gyönyörű az egész. Rengeteg állat tér ott nyugovóra, és rengeteg érdekel növény található ott. Egyszerűen olyan mintha egy teljesen másik világba kerültél volna. Szerencsésen oda értem, majd leültem egy fa tövébe, és az égre tekintettem. Minden gondolatomat, és gondomat ki tudtam engedi, és gondolkozni a jövőn, hogy mi lesz ezután. Hallgattam a madarak csicsergését, és ahogy az állatok kommunikálnak egymással. Minden tökéletesnek tűnt, egy ideig. Hirtelen hatalmas rohamot hallottam meg. Mintha valakit, vagy valamit üldöznének. A körülöttem lévő állatok is, menekülőbe fogták. A madarak elhallgattak, és elbújtak ők is a fák rejtett kis zugaiba. Nem tudom mi történhetett, de felálltam, és felvettem a védekező, és támadó pozíciót. Ekkor a fák közül, megláttam kirohanni egy gyönyörű hófehér rókát. Szőre úgy csillogót, mintha csak a téli havat látnám, mikor a nap rá süt. Sötét barna szemeibe, látszott a félelem, mégis a furfangosság. A róka egyenesem felém szaladt, menedéket keresve. Amit észre vettem, hogy teljesen le van sérülve. Csontja szinte kilátszódtak, és mancsai vérfoltokat hagytak, mivel súlyosan megsérült. Egyik fülében egy harapást nyomot véltem felfedezni. Természetesen most jött a java. A kis drága rókát, három darab vérszomjas farkas üldözött. Mégis valami nem stimmelt a farkasokkal. Mind a három farkasnak a szeme, lila fényben világított. A hülye is megtudja mondani hogy ez nem normális. Nem átlagos farkasok voltak. Fajtársaiknál sokkal erősebbek, és gyorsabbak. Valami úton módon úgy éreztem, meg kell védenem a rókát. Így kirántottam kardomat, és támadó farkasokra szegeztem, de azok mint akik meg se látták volna, csak támadtak. Ezt persze nem szép dolgok követték. Bár nehezebb volt a harc mint hittem. Nem volt nekik elég egy kard döfés, és vágás. Sokszor észre se vették a fájdalmat. A harc során én is súlyosan megsérültem, főleg a karomnál kaptam egy két eléggé durva harapás nyomot, és karmolást. Az első farkas legyőzése után, valami hihetetlen dolog történt. Én magam se hittem a szememnek. A farkasokból lángoló lila fény kigyulladt, és semmire sem emlékeztek. Teljesen megtorpantak, és a félelem elöntötte testüket. Persze hamar észhez kaptam, és eltettem kardomat, majd oda is sétáltam eléjük. Futni próbáltak, de a sérülések miatt nem tudtak. Így úgy döntöttem segítek nekik. Kerestem néhány gyógynövényt, és nagyobb faleveleket,majd szépen elláttam sebeiket. Fájdalmas volt, hiszen mégis csípett nekik akármennyire nővényi az egész gyógyszer, és kenőcs amit adtam nekik, egy ilyen mély sérülés borzalmasan fáj. Persze ezt meghálálva, nyalogatták meg kezemet, amin a sebek azonnal begyógyultak. Ezzel odább is által. A szél feltámadt, és az ég besötétült. Apró eső cseppek kezdtek el hullani az égből, de még nem volt vészes a helyzet. Gyorsan a rókához rohantam, és ahogy tudtam óvatosan felemeltem magamhoz. Nem egy átlagos róka volt, de ez most nem érdekelt. Sokkal inkább érdekelt az, hogy egy zárt biztonságos meleg helyre vigyek. Így hát elindultam vissza az udvarunkba. Az eső eleredt, és egyre hidegebb kezdet el lenni. A szél jobban feltámadt, és a nap teljesen eltűnt. Az emberek a házukba menekülte, a nagy vihar elől. Szerencsére sikeresen vissza értem, és gyorsan szobámba rohantam. Letettem a kis rókát, egy párnára, és hoztam neki vizet és enni valót. Miközben szépen falatozott, a sült nyúlhúsból, amit készítettem neki, addig elláttam sebeit. Mire észbe kaptam, már teljesen bealudt. Nem is csodálom. Teljesen kifáradhatott, és még le is sebesült. Elmosolyodtam, majd eltettem a gyógyszereket, és egyéb tárgyakat, csak a vizet hagytam a közelébe. Végig simítottam ruha testén, majd fejét kezdtem el simogatni. Reméltem minden rendben lesz vele. A vihar miatt, mindenkit hamar elküldtek aludni. Lefürödtem, és átöltöztem, majd elhelyezkedtem ágyamba, hogy másnak ismét tudjak gondoskodni a rókáról, és akár egy szebb jövőt adjak neki, és magamnak.
(Ezaz első rész, és nem nagyon vagyok még benne az írásba, de elakartam kezdeni egy ilyen sztorit. Remélem tetszik, és nem lett olyan borzalmas ^^)
YOU ARE READING
Tiltott Szerelem (BSD F.F)
Non-FictionSoukoku történet, ami egy japán legendára alapszik. Az hogy a történetnek jó vagy rossz vége lesz, nem tudni. Remélem tetszeni fog~