Véres Happy End

0. Fejezet

Harry szemszöge:

Tavaly óta. Az óta nem tudom mi történt igazából akkor abban a percben.

Tavaly a Roxfort utolsó elötti hetén történt. Éppen friss levegőre és nyugalomra, egyedül létre vágytam úgy hogy tanítás után elköszöntem Rontól és Hermionétól és kimentem a Tiltott rengeteg széléhez ahol kinéztem magamnak 1 fát és leültem a tövébe. Elméjültem a gondolataimban. A szemem behunytam és úgy halgattam a szél susogását. Halottam ahogy tőlem kicsit arréb valaki mászkál úgy hogy kinyitottam a szemem. Senkit se láttam közel s távol. Elkönyveltem annak hogy a levelek zörejét halottam és újból lehunytam a szemem. Megint halottam a mozgást. Felnéztem és láttam hogy épp Ginny közeledik felém. Akkor már 1 év is eltelt azóta hogy szakitottam vele de ő próbálja tartani ezt a "just friends" kapcsolatot de tudom hogy titkon még mindig azt hiszi hogy egyszer vissza megyek hozzá. Miért szakitottam vele? Az oka nagyon egyszerű volt: elalélt a szerelmem. Vagy soha nem is volt.

Már egész közel volt hozzám és már készültem is volna fel arra hogy lekoptassam de látszott rajta hogy sírt. Rengeteget. Szóval gondoltam nem leszek bunkó úgy hogy még oda ért volna hozzám feláltam hogy úgy tudjunk beszélni. De ekkor hirtelen olyan dolog történt amire nem számitottam volna. Ginny rám szegezte a pálcáját és egy Capitulatus-szal a pálcám a magasba röppent és a markában landolt. Esélyem se volt utánna kapni.Én próbáltam hátrálni és nyugodtan (már amennyire egy ilyen helyzetben nyugodt tudsz lenni) megkérdezni miért csinálja ezt.

Elkezdte hogy ő még most is szeret és hogy rájött hogy ő nem tud nélkülem élni, én vagyok a nagy ő és kérlelt hogy mennyek vissza hozzá.
-De Ginny... ezt már tisztáztuk. Nem szeretlek többé.
-HÁT HA NEM SZERETSZ ENGEM POTTER AKKOR BŰNHŐDJ! CRUCIO!!!!
Ebben a pillanatban a földre roskattam és minden porcikám sajogott, égetett, szúrt és minden elkébzelhető fajdalmat érzetem a testem egész felületén. Söt még a gyomrom a tüdőm és a szivem is fájt. Innentől nem nagyon tiszták a sorok. Valami olyanra emlékszem hogy valaki kiugrott a bokorból és lefegyverezte Ginnyt aki ez után össze is esett mint egy rongybaba. Aztán az hogy Draco felettem térdel könnyes szemekkel és segítségért kiáltozik. Aztán átőlel és a karjában visz, majd egy hordágy és innentől semmi sincs meg.

Már csak az hogy a gyengélkedőn fekszek és melletem Hermione és Ron ül.
-Harry? Harry! Úramisten. Azt hittük bele haltál.-suttogta Hermione könnyes szemeivel.
-Jaj Harry...-mosolyodott el melletem a szintén könnyekkel küszködő Ron. Ez után a javas asszony elkergete őket és arra utasította őket azonnal hívják ide Dumbledort.
-10 napig aludtál kedveském.-mondta szelíden.-Tesség ezt idd meg.-és elém tolt valami fura löttyöt amihez semmi kedvem nem volt meginni de azért letoltam a torkomon. Semmihez se volt kedvem. A testem még mindig sajogott és a szemeim nyitva tartása is egy nehéz feladatnak bizonyult.
-Tényleg Draco mentett meg Ginnytől? Akkor most hol van? És miért csinálta ezt? És Ginny miért csinálta ezt? És most mi történt vele?-kérdezgettem magamtól, de válaszra várhattam, az agyam nem tudott egyik kérdésemre se ésszerű választ adni.

Ekkor Dumbledor kiséretében az összes tanár egy emberként viharzott be a gyengélkedőre. Rengeteg dolgot kérdeztek tőlem és miután engem kikérdeztek, Piton professor kiment a gyengélkedőröl és 1 percel késöbb egy ismerős arcal tért vissza. Draco volt az. Belenéztem a szemébe és ő meg az enyimbe. Zöld szemeiben azonnal elvesztem és ahogy éreztem Draco az enyimben.
-Nem! Ő az elenségem!-és megszakítottam a szemkonttaktust.
Őt is kikérdezték és az utolsó dolog amit kérdeztek tőle úgy tünt kicsit zavarba hozta:
-Miért voltál egy bokorba elrejtőzve?
Nagyot nyelt és miközbe paradicsom vörös lett kurtán ezt felelte:
-Harry követtem.

Tekintetünk találkozott és mindketten ugyan azzal a "nem értem magam se téged" fejjel néztük egymást. Majd meg szédültem és elájultam.

Hát ez lett volna az előjáték. Remélem tetszett! Ha szeretnétek hogy ezt az egész kezdetet leirjam Draco szemszögéböl is akkor írjátok meg!