Sziasztok! A nevem Ren. 17 éves vagyok, egy átlagos gimnazista. Vagy is hát nem teljesen. Sokszor előfordul velem, hogy szédülök, vért köhögök fel. Az orvosok csak "stressz okozta tünetnek" állítják, de én jól tudom, hogy mi ez a betegség. Azthiszem. Valószínűleg gyomorfekélyem van, de ezt sajnos nem tudom biztosra. A másik dolog, hogy nem vagyok egy átlagos gyerek, az az, hogy meleg vagyok. Én, Kurosawa Ren meleg vagyok. Sosem volt kiszemeltem, de valahogy a fiúk vonzottak. Egyke vagyok, az Apámmal élek. Legalábbis ő nevel, ugyanis kollégiumban töltöm a napjaimat.
A suliban én vagyok a "stréber" névvel ellátva. A tanárok szerint a tanulmányi eredményeim kiválóak.
A suli csak másnap kezdődik. Még a nyár közepén értesítést kaptunk, hogy a volt osztályfőnökünk nyugdíjba vonult, így hát egy újat kapunk.
Nem vagyok az az izmos típus. Épp ellenkezőleg, karcsú és vékony a testalkatom.
A nyarat az Apámmal töltöttem, jól kijövök vele, az anyám mocskos módon hagyott el minket. Nem is tartom vele a kapcsolatot, csak karácsonykor jön át.
Az iskolában nincsenek barátaim, de ennek ellenére is jól érzem magam. A kollégiumban már jobb a hangulat. A szobatársaimmal jól megvagyunk.
Elkezdődőtt az iskola. Jó volt ez a nyár, különösen kipihentem magamat alatta. Az osztályterembe beérve, mindenki izgatottan csevegett. A legtöbben arról beszéltek, hogy ki volt a legrészegebb a nyár folyamán, mások meg az új tanárról hablatyoltak. Én pedig azt se tudom, hogy hogyan hívják.
Az első órán az igazgatóhelyettes lelkesítő beszédet mondott nekünk. Engem jobban lefoglalt, hogy lerajzoljam az asztalon díszelgő virágot. Az igazgatóhelyettes szerint a következő órán megismerhetjük az új osztályfőnökünket, addigra már engem is furdalt a kíváncsiság.
A szünetben elcsevegtem néhány osztálytársammal.
Hamar be is csöngettek. Mindenki tolongott át ajtóban. A volt osztályfőnökünk meghagyta, hogy viselkedjünk az új tanárral szemben.
Pár perc elteltével ajtó nyikorgás hallatszott. Egy fiatalember lépett be. Az arcán széles mosoly húzódott. A lányok majdnem görcsöt kaptak a látványtól. Meg kell hagyni, valóban helyes volt.
- Szervusztok! -Kacsintott.-
Tanazaki Akiyoshi vagyok!
Úgy ránézésre a húszas éveiben járhatott, meglehetősen fiatal volt.
- Nos, szeretném, ha bemutatkoznátok. -szemeivel engem bámult, ami egy kicsit zavarba ejtő volt.-
Kezdjük mondjuk.., veled! -mutatott rám. -
Nem nagyon akartam bemutatkozni, de miután rávettem magam, addigra az egyik osztálytársam megszólalt.
- Ő ott stréberke, Rennek hívják.
Teljesen zavarba estem, ahogy mindenki engem bámul, bele értve a tanár is. Végül kinyögtem egy örvendek -et.
- Ö-Örvendek Tanár úr..
A tanár csak kajánul elmosolyodott. Miután végig értünk, a lányok faggatni kezdték őt. Annyit kiszűrtem a beszélgetésből, hogy 29 éves.
A nap lassan telt, de csak vége lett. Teljesen kimerültem. A kollégiumba érve ledőltem az ágyba, és elaludtam.
Reggel a szokásosnális rosszabbul voltam. Szédültem, a fejem hasogott, de nem akartam hiányozni már az első héten. Így hát hideg vízzel megmostam az arcom. A fejem elég sápadt lehetett, ugyanis a buszon mindenki engem nézett. Az első óra matematika volt, próbáltam koncentrálni az anyagra. Egyszerű egyenleteket végeztünk. A második óránk az osztályfőnökünkkel volt. Egyre jobban szédültem és izzadtam. A könyvre görnyedve, lehajtott fejjel hallgattam Akiyoshi tanár urat. Valami azonban megzavart. Egy vér csepp hullott a könyvre. Éreztem, hogy a gyomromból távozni akár valami, át orromból lassan folyt a vér. Gyorsan számhoz kaptam a kezem, és eszeveszettül rohantam a mosdóba, de sajnos nem értem oda időben. A tanárom utánam rohant, majd megtorpant. Elkezdtem öklendezni, és éreztem, hogy elsötétül a világ. Egy kezet éreztem a vállamon.
- Ki maga..? M-Mit akar velem?.. -egyeltalán nem voltam eszméletlenemnél.
Éreztem, hogy egyre fogy a levegőm..
Végül nem láttam mást, csak sötétséget..
Sziasztok! Köszönöm, hogy idáig elolvastad! A hibákért előre is szeretnék bocsánatot kérek!
További szép napot mindenkinek!
