Berobbant Az Életembe

1.

Ma reggel nyugisan keltem fel, ez nállam már egy kész győzelem. Mostanában egy kicsit agresszív vagyok és lobbanékony. De hát ,hogyis mondjam eléggé benne vagyok a kamaszkorba.
A nevem Rebeka de kb. mindenki csak Bekának hív, mivel kikötöttem ,hogy senkise merjen Rebinek hívni. Még a szüleim se, mivel az úgy hangzik mintha azt mondanák "Ribi". Márpedig az én nem vagyok, oké van barátom és előtte is volt már kapcsplatom de ribinek semmi képp nem mondanám magam.
És igen imádom a barátom és eltudom kepzelni vele az egész életem. Nem kételkedem benne ,mert nem ad rá okot.
Na de vissza a mára... nyugisan keltem de ez nem azt jelenti ,hogy mézesmázosan telt a napom. Nagyonis nem.
Mire összekaptam magam már késésben voltam, mint mimdig. Pont matekkal kezdtünk és persze mire beértem már becsengettek. Sűrű elnézést kértem a tanárnőtöl aki mit sem törődve ezzel beírta a késést. Említettem már ,hogy imádok iskolába járni? Az egyetlen ok amiért bejárok az a legjobb barátnőm. Zita. Hát igen Zitával egy osztályba járunk. Még 9. elején ismertem meg és elősször nem is jöttünk jól ki egymással. Hogy is mondjam már akkor is nagy volt a pofám, Zita meg inkább visszahúzódóbb. Teljesen ellentétek vagyunk. Zita szőke válig érő  hullámos hajával, kék szemével, bájos mosolyával, mindig boldog és életvidám öltözködésével szemben én egy lázadónak tűnök.
Barna szögegyenes hajam leér a derekamig, zöld szemem sűrű szempillám veszi körül. Az alakom szerintem nem nagy szám, vékonynak mondhatom magam de van fenekem és mellem is. És ehez járul még a stílusom. Mármint az öltözködésemmel szerintem nincs különösebb baj. Nem burkolózom feketébe hordok színeket is de nem viszem túlzasba. Mindig próbalok divatosan öltözni, csak ez a tanáraimnak annyira nem tetszik. Milliószor megkaptam tőllük hogy túl rövid a szoknya , a rövidnadrág vagy túlságosan szaggatott a nadrág. Persze az osztály picsáji akik tényleg az elmondottak alapján öltözködnek sosem kapnak beszólást a tanároktól. Na de visszatérve, inkabb a viselkedési stílusom az ami kifogásolható. Úgyértem tudok viselkedni és nem vagyok egy alpári paraszt felnőttekkel vagy öregekkel szemben sőt senkivel szemben. De ha valaki fölidegesít akkor nem állok jót magamért. Ami szívemen az a számon. Pont ez a gond nem szoktam felmérni a tetteim súlyát és következményiet. Simán beszólok és beverek kétajtós hústornyoknak. Utánna meg menthetem a picsám nehogy tül nagy bajba kerüljek. Emiatt nincs túl sok baratom. Vagy tartanak tőllem, vagy lenéznek. Vagy csak simán elfogadják hogy ilyen vagyok, beletörődnek és életreszóló barátságot kötünk. Mivel én jóban rosszban kiallok a barátaim mellett, akármi is legyen nem hagyom őket cserben.
És ez így történt ma is.
Miután a tanár beírta a késést leültem a leghátsó padba a baratnőm mellé. Nem volt valami jó kedve, de nem akart rólla beszélni és ez furcsa volt. Amint vége lett az összes óranak kihúzdtam a teremből a friss levegőre és felajánlottam hogy menjük el mekizni.

-Jól vagy? Úgy értem olyan furcsán viselkedsz ma, történt valami?-kérdeztem abban reménykedve hogy megtudok valamit.

-Emlékszel amikor mondtam neked hogy átjött hozzánk a bátyám egyik haverja?-kérdezte, nem értettem ezt a hirtelen téma váltást de azért válaszoltam.

-Persze, kb. egy hónapja mondtad, nem ez a srac az akibe végül beleszerettél? Várj hogyis hívják?... TOMI! Ugye?

-Igen, és tegnap találkoztam vele...

-Igen, és?

-És volt alkalmam négyszemközt beszélni vele. Elmondtam neki mit érzek..- láttam ahogy könnyek gyűlnek a szemébe.- Erre ő elsőnek lefagyva állt. Majd az arcomba röhögött. -kezdett elzokogni, nekem pedig tágra nyíltak a szemeim.

-Azt mondta hogy őlne haragudjak meg de ő nem az ilyen lányokra bukik mint én. Ő a VÉKONY lányokat szereti.. -Zita nem egy csontváz, de dundinak biztos nem nevezném, inkább molett.

-Hogy lehet valaki ekkora Gyökér???-keltem ki magamból és már megint az agyvérzés kerülgetett.

-Mindegy...-mondta baratnőm szomorúan.
Már a meki bejárata előtt jártunk (persze én végig puffogzam az egész utat) amikor Zita szemem tágra nyílt. Követtem a szememmel hogy hová néz. És akkor megláttam a ma már bőven emlegetett srácot. Ott ült bennt, túl az üvegen egy haverjávol és két csajjal. Nekem pedig elszakadt a cérna. Újra. Megindultam előrre, Zita erre nem számított úgyhogy mire vissza rántott volna már messze jártam. Föl rantottam a meki ajtaját, és egy magas sraccal talátam szembe magam.

-Húzz arrébb baromarc. -ordítottam a képébe.
A srác csak megilletődve arrébb állt, mit sem törődve Zita üvöltözésével, hogy ne tegye. Engem pedig már senki sem állíthatott meg...

     

EZ LENNE AZ ELSŐ RÉSZ REMÉLEM TETSZIK ÉS MÉG NEM TUDOM MI LEGYEN A KÖNYV CÍME ÚGYHOGY ÖTLETEKET ÍRHATTOK ... PUSZII❤