Hope for you

2. Fejezet

Anya mindig azt mondta:
- Amit az emberek nem ismernek, attól álltalában félnek.
Akkor nem értettem. Hisz én szerettem ismeretlen dolgokat kipróbálni. Új barátokat találni, más - más filmet nézni, különböző ízű fagylaltokat megkóstolni.
De ez, amit az emberek leművelnek, szimplán csak benne van a zsigereikbe. Csak hogy hozzak egy példát:
A ló préda állat volt. Menekülnie kellett a ragadozók elöl. Jópár évmillióval késöbb az ember háziasította, még sem tudta kiölni belőle a menekülésvágyat. Úgy látszik a ló túl sok idő óta ringatta abban a hitben magát, hogy minden új rossz. Hisz nem az az egyszerűbb, ha meg se várva mi történik, még a probléma elött eltávolítjuk a nem oda illő, ismeretlen dolgokat? Így nem kell válogatni, hogy mi rossz, és mi jó.
Az ember egy zseni.
De mond csak ember, hogy akarsz fejlődni? Hisz a fejlődés a változás velejárója. Annak pedig az új dolgok, amiktől úgy rettegtek.
És most itt futok az emberek elöl, a nagy büdös semmiért.
Ja de. Mégis.
Az életemért.
De jó kérdés, hogy miért, mert az ég világon semmit nem tettem a társadalom ellen. Vagy úgy tűnik nálluk már az hibának számít, ha egy olyan velük egy levegőn osztozik, mint én.
Gratulálok.
Tudtam, hogy nem bírom tovább a futást. És ha lelassulok, utolérnek.
A testem majd szét akart pattanni az energiától. Az energiától, amit nem a futásnak nevezett hülyeségnek kéne szentelnem, hanem az animágus testem életben tartására.
Mellékesen, az úgymond animágustest, 2. test, meg nem is. Nehéz elmagyarázni, de lényegében a lelküln két testen osztozik. Az emberi testünk az eredeti, de mi, az emberekkel ellentétben a második testtel ki tudjuk vetíteni a lelkünk egy állatiasabb részét.
Eldöntöttem.
Megfeszítettem az izmaimat, és minden részecskémmel az átalakulásra összpontosítottam. Meg hogy ne essek pofára.