Ragadozók (Befejezett)

💉Első rész💊

Vladimir pov.
Végre! Az első napom az új munkahelyen. Az M.K.E. - nél fogok ápolókènt dolgozni. (Melegek Krónikus Elmegyógyintézete) Az új munkaruhámat felvéve követtem az egyik új kollégamat végig a folyosón. Körbevezetett es mindent részletesen elmagyarázott.
- Egyébként meglep, hogy az egyetem elvégzése utàn rögtön a krónikus osztályon akarsz dolgozni. - mondta Jason, a kollégám. A melegek három osztályba vannak sorolva. A semlegesek, akik tagadják meleg létüket és fel sem vállalják. A zavarosak, akik beismerik, de gyógyulni akarnak. Es végül a krónikusak, aki beismerik és egyáltalán nem akarnak gyógyulni.
- Tudod, Jason, mindig is érdekelt, hogy mi jár egy meleg férfi fejében. - adtam meg a választ. Hirtelen azonban akkora ricsaj csapta meg a fülünket mint egy robbanás. Gondolom az egyik páciens ellenkezett, de ilyen agresszívat mèg nem láttam. Ahogy oda siettünk láttuk, hogy egy fekete hajú férfit legalább négy másik probál lefogni és egy ágyhoz kötni. Nagyon vadul kapálózott. Karmolt, harapott szó szerint. A felettesünk, Dr. Harris oda jött hozzánk.
- Nocsak! Maga az új fiú? - kérdezte rám mosolyogva mire èn bólintottam, de le se vettem a szememet az erőlködő férfiról.
- Ijesztő, mi? Ő az alfavezére a krónikusoknak a sivatagból. Igazi vadállat. A neve pedig... - kinyitotta a kezében lévő aktát. - Igor Ross. - ezzel pedig becsapta. Amikor a krónikus osztályra jelentkeztem nem számítottam rá, hogy már az első nap ilyen kemény dió lesz. Nem egy szimpla krónikussal van dolgunk, hanem egy alfa krónikussal. A férfi csak tovàbb erőlködött. Mi tagadás jó sok adrenalin lehet benne, hisz négy kommandós próbàlja lefogni. Az egyik női ápoló próbál nyugtatót adni neki, de kicsapja a kezéből. Nem tudom, hogy miert, de rögtönzök es felkapva a tűt a földről odalèpek és megfogom a karját. Mérgesen rám nez, de amint meglát az arca meglágyul egy pillanatra a szemébe néztem, mintha tekintete azt mondaná: Ne tedd! Félelmemben es szakertői fogalkozásomban azonban mégis a karjába nyomtam a tűt. Pár másodperccel később a feje hátracsuklott és a karja a teste mellé esett.
- Azta! Szèp volt! Azt hiszem meg is van az első páciense. - veregette meg a vállamat Dr. Herris. Micsoda? Hogy ő az én páciensem? Szintem már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.