Ragadozók (Befejezett)

💉Hetedik rész💊

Igor pov.
Épp a tájat bámultam mikor az egyik emberem oda rohant hozzám, hogy Jessienél megindult a szülés. Elrohantam a sátrukhoz és odabent láttam, hogy Ren Vladimirt próbálja távol tartani a gyötrődő Jessietől.
- Mi folyik itt? - kérdeztem ingerülten mire mind a ketten oda kapták a fejüket.
- Igor, mondd meg a kis ringyódnak, hogy maradjon távol Jessietől! Nem engedem, hogy megölje a gyerekem és a szerelmem!
- De valami baj van! Meg akarom vizsgálni! - erősködött Vladimir. Jessie valóban gyanúsan szenvedett. Bár nem ismertem még annyira Vladimirt, tudtam, hogy csak segíteni szeretne. Hisz ha Jessienek vagy a babának baja esik akkor Ren teljesen összeomlik.
- Ren! Engedd, hogy segítsen! Orvos, tudja mit csinál!
- De...
- Semmi de!!!! Engedd oda!!! - kiáltottam mire Ren hezitálva elengedte Vladimirt, aki rögtön Jessiehez futott és a hasát kezdte vizsgálni. Aggódva tapogatta a gömbölyű felületet és kissé ijedten fordult Jessie felé majd felém.
- A baba nem fordult meg! Nem tud természetes úton megszületni!
- Az mit jelent?
- Császármetcést kell vérgre hajtani vagy a baba megfullad! - magyarázta. Ren dühtől forrva megragadta és rázni kezdte.
- Ne hazudj!!! Te piszkos kis patkány! Szerinted nem tudom miben sántikálsz? - üvöltötte. Szerencsére időben kapcsoltam és kiszabadítottam Vladimirt Ren karmaiból.
- Hagyd abba! Ezzel csak Jessiet hagyod szenvedni! Engedd, hogy segítsen, különben lehet, hogy nem csak a gyerekedet veszíted el! - kiáltottam. Tudtam, hogy Ren csak azért viselkedik így mert aggódik Jessieért, de azt is tudtam, hogy milyen konok. Ki kell őt vinni a sátorból, mert ezzel csak magának okoz bajt. Meg tettem azt, amit nem tettem eddig. Leütöttem a barátomat és meghagytam, hogy vigyék ki a sátorból majd Vladimirhoz fordultam.
- Segíts Jessienek! - ezzel kimentem a sátorból.
Kb. két órán át csak vártunk a sátor előtt. Ren már magához tért és idegesen tépkedte a kis gajjakat. Nem bízott Vladimirben, de okkal tette. A kormány már túl sok fájdalmat okozott nekünk.
- Te bízol ebben az ápolóban?
- Igen.
- Ugye nem csak azért mert tetszik neked?
- Ez is rájátszik, de nem. Csak segíteni akar. Amikor megismertem csak az első napja volt a munkahelyén. Őt még nem hálózta be a kormány. Hidd el, tudom. - mondtam magabiztosan, de Ren csak egy "hiszem ha látom" pillantással folytatta, amit csinált. A mély gondolkodásból egy vékony kis hang ébresztett fel minket. Ren mint az őrült vissza rohant, én pedig utána. Odabent pedig, már nem csak a vöröshajú barátomnak, de nekem is könny szökött a szemembe. Jessie bágyadtam feküdt, bekötött hassal, miközben a mellkasán egy pici, kendőbe csavart baba feküdt.