A maffia törvénye.............................

2

Mire másodperceken belül az ajtó kirepült a helyéről és a látvány, ami fogadott minket maga volt a borzalom. 

Sikítva kaptam a kezemet a szám elé. Szemeimet rögtön elárasztották a könnyek, amint megpillantottam a félig eszméletlen Carlotát és a fölé kerekedő Zackary Inzaghi azaz a család nagy ellenségének az Inzaghi famílianak  a fiát. Sajnos muszáj volt őket meg hívni, de nem hittem volna, hogy erre képesek. 

Maximiliano hezitálás nélkül rántotta le a fiatal lányról Zackaryt  és fogalmam sincs, hogy mit csinált vele, mert szemeim azonnal a lányra voltak fixálva. 

-Carlota- kiáltottam és oda rohantam hozzá egyből. Felkapva a kezembe akadó pokrócot a fotelről, terítettem be vele szegény lány meztelen alsó és felső testét. Majd arcát tenyereim közé vettem- Carlota......- ráztam meg egy kicsit, hogy magához térjen szegény. a rászáradt  könnycseppek, elkenték a  gyönyörű sminkjét az arcán. 

Szemhéjai lassan meg rebegtek és egy két perc múlva lassan nyitni kezdte, de még mielőtt hozzá szólhattam volna szegényhez el kezdett csapkodni a kezeivel és ellenkező szavakat kiabálni. 

-Nyugalom Carlota............Én vagyok az Elena Rodriguez a bátyád jegyese. Drágám minden rendben van- biztosítom, hogy már nem érheti semmi-most már biztonságban vagy- szorítom magamhoz- Itt vagyunk. Minden rendben van kicsi lány. Nem bánt senki sem- simogatom csapzott hosszú haját. Nagyon lassan csinálom mire fokozatosan lenyugszik és csak csendben zokog a vállamon. 

A hangokat ítélve nem mertem hátra fordulni, még is rá vettem magam. Maximiliano már véres ököllel csapot le a nyöszörgő Zackaryra  újra és újra. Rajta viszont egyetlen karcolást sem lehetett látni. 

-Maximiliano............-kiáltok oda neki, de nem volt elég, hogy kirántsam a dühe világából. - Jézusom-motyogom miközben gyengéden ringatom Carlotát- Már nem bánt senki, itt vagyok melletted-motyogom folyamatosan- Gyere drága menjünk be a fürdőbe. - toltam el magamtól egy kicsit, de egyből meg is bántam mivel még nagyobb zokogásba tört ki és vissza esett a karjaim közé. 

Nem tudtam mit tehetnék még. Carlota nem engedett el, míg Maximiliano pedig lassan már halálra verte azt a rohadék szemétládát nem mondom meg érdemelte. mivel nem tudtam mást csinálni így kiabáltam a fiúk után, de úgy látszik hiába nem hallották meg. 

-MAXIMILIANO.........-ordítok rá mire szerencsére felém kapja fejét. Oh köszönöm Istenem. Tág szemekkel nézet rám, majd borzasztó lassan leemelte tekintetét a véres kezére és a földön fekvő szemétládára- Max............Figyelj rám .........Nézz rám  kérlek. Néz rám- tartottam a szemkontaktust egészen addig amíg meg nem láttam, hogy teljesen újra velem van. de amint tekintettem át siklott a zokogó lányra a karjaimban. A szemei újra megint pár árnyalattal sötétebbek lettek .-MAX. .....elég!Carlota most már jól van. Kérlek légy tekintettel rá. 

-Jól van?-kérdezte rám nézve és láttam, hogy a szemében már gyülekeznek a könnyek 

-Igen kérlek szólj apukádnak, a szüleimnek és azoknak akiket ide akarsz hívni addig én itt maradok Carlotával. Nem lesz semmi bajunk hiszen Zackary nem tud felállni nem, hogy még bántani minket. -nézek rá utasítóan, mire egy egyszerű bólintás kíséretében kisiet az ajtón

-Gyere szívem mossuk le rólad- mondom a lehető leggyengédebb hangomon, amit meg tudok ütni, mire élettelenül, belém kapaszkodva sikerült elindulnunk a szobához csatolt fürdő részhez. Magam mögött becsukom az ajtót majd szegény Carlotát le ültettem a wc-r. - El szeretnéd mesélni, hogy mi történt?- térdelek le eléje. Könnyes szemeit enyémbe fúrva rázza meg a fejecskéjét- Jó semmi baj Carlota. Gyere -segíttek neki be szállni a kádba, amit miközben beszéltem hozzá meg engedtem vízzel.