𝗙𝗶𝗴𝗵𝘁 𝗳𝗼𝗿 𝗺𝘆 𝗺𝗲𝗺𝗼𝗿𝗶𝗲𝘀 (bts.ff.)

Prolológus

Kinyitottam a szemem,és az első dolog amit megláttam az a vakító fény volt. Amikor már a szemem hozzászokott a fényhez, körülnéztem és fehér falakat láttam.

Mi ez ? Hol vagyok?

Lenéztem a kezemre és  észrevettem hogy a jobb kezemben infúzió van.

Miért vagyok én kórházban ?

Elkezdtem gondolkodni azon ,hogy kerültem ide és hogy miért vagyok it.A gondolgodás menetemet az ajtó nyitódása zavarta meg . Egy lány lépett be rajta,kávéval a kezében . A lány rámnézett  és meglepődött.

-Felébredtél!-mondta. Ezzel lerakta a kávet az asztolra és odarohant hozzám.

Megnéztem a lány arcát ,most már közelebbről is. Rájöttem , hogy ő a barátnőm Minsun az.

-Minsun mióta vörös a hajad ? - mondtam halkan.
A száját mosolyra húzza és elkezdett kuncogni.

- jaj te, anyira hiányoztál ebben a két hétben-
mondta ,és szorosan megölelt.
Kuncogva visszaöleltem,csak akkor jutott el a tudatomig ,hogy mit mondott.

- Varj ,mi ? Mi törtent ebben a 2 hétben ? És miért vagyok itt?
Minsun rámnézett és eltünt a mosoly az arcáról.

-Két hétel ezelőt volt egy balaseted .Ahol elütöttek egy kocsival ,miközben jöttél vissza a stúdióból.Emlékszel valamire ?

Lesokkoltam. Pár másodpercig csak néztem a falat.

Egy baleset . Két hétig kómában voltam.

Visszanéztem Minsunra, aki még mindig engem nézett.

-Az utolsó emlék amire emlékszek ,az amikor megtartottuk a nagyi születésnapját.Amikor az egész család összegyűlt,hogy megünepeljük.-Mondtam zavarodottságal a hangomban.

Rámnézett,kikerekedtek a szemei és nem mondott semmit.Ebben a pillanatban bejött az orvos .

-Látom már felébredt.Én az orvosa vagyok Pak Kangjoon.Hogy érzi magát?

-Jól vagyok csak fáj a fejem.

Kangjoon megnézte a kezében lévő papirokat és rám nézett

-Haneul megtudná mondani nekem ,hogy milyen évet írunk ?

-Persze,2014.szeptember.25.-dike van ma.-mondtam

Kangjoon és Minsun egymásra néztek és Kangjoon leírt valamit a papírjára

-Haneul mivel a fejét nagy ütés érte, felmerül az amnézia esélye, és úgylátszik maga 5 évet elfelejtett az életéből.Pár napra még bent tartsuk és megvizsgáljuk ,hogy a baleset után minden renden legyen a testével.

Ránéztem Kangjoonra és elkezdtem gondolkodni azon amit mondott.

5 évet ? Mi történt abban az 5 évben velem ?

- Doktor Kangjoon mennyi időbe telik az ,hogy vissza kapom az emlékeimet?-Néztem rá félve.

-Ezt nemtudjuk elöre ,de van akinek pár hét valakinek pár hónap,de van hogy soha.Most hozom a gyógyszereket-mondta, és ezzel kiment az ajtón.

Minsun odajött hozzám és leült melém.Egy ideig nem szólaltam meg csak néztem a falat.

-Mi történ ebben az 5 évben ? Mondj el minden fontos dolgot. -mondtam ,miközben azt néztem ,hogy mennyit változott 5 év allat.

Hátradőlt a székben és egyet ivott a kávéjából.

-Ebben az 5 évben kijártad a művészeti középiskolát. Mivel már 20 éves vagy, elkezdtél dolgozni studiókban ,mint zeneszerző es producer.Természetesen rengeteget énekelsz ,ami eddig nem változott. - kezdte mondnani az életemet, mire én kőzbeszóltam.

-ohhh varj! Mi törtent velem es Yoobinal ? - kérdeztem ,mintha egy izgalmas dolog lenne.

-Yoobinal ti 2 évig együtt voltatok , de miután befejeztétek a középiskolát megcsalt és szakítottatok.-mondta egy kis szomorúságal a hangjában.

Ledöbbentem.Yoobinal mi jártunk és ledönbentett a tény hogy 2 év után megcsalt.Szomorúvá tedt a tény ,hogy a Yoobinal töltött 2 évre nem emlékeztem, akármenyire akartam.

- és most hol van nagyi? Látni szeretném.-kérdeztem , előre félve a választól.

Minsun rámnézett szomorú arccal.
-Anyira sajnálom ,de a nagyid meghalt 3 ével ezelőt.-mondta ,fájdalomal a hangjában.

Rögtön éreztem a szivembe nyilaló fájdalmat, amit a nagyim halála okozott . Éreztem hogy a könyek elkezdenek potyogni a szememböl.

Miert történik ez velem ?

A mamámal nagyon jó kapcsolatom van , olyan mintha az anyukám lenne mivel vele nőltem fel. A szüleimel soha nem volt jó a kapcsolatom ,mindig nagyon sokat dolgoztak. Es ha lett is volna rám idejük,apum folyamatosan az alkoholba fojtotta a gondjait és az anyum meg nem törődött velem. Otthon folyamatosan csak hallgattam a veszekedéseket, ezért mamámhoz költöztem ahol mindenél jobban szerettem lenni.

-hogyan? - kérdeztem ,alighallható hangon miközben sírtam.

Rámnézett,könyes szemekel.
-megált a szive ,megbróbalták újraéleszteni ,de nemszikerült .- mondta,és szorosan megölelt .

Pár másodpercig öleltük egymást és sírtunk.

-és most kivel élek ? -kérdeztem, kicsit elhúzódva tőle

-Most együtt lakunk itt Szöul ben, mivel a szüleidel még mindig rossz a kapcsolatod.-mondta,miközben törölgette le az arcáról a könyeit.

Még pár órájig elbeszélgetünk aról hogy milyen volt az életem, és hogy miből maradtam ki.Eközben a nőverke meghozta a gyógyszereimet és megnézte hogy jobban vagyoke.

Már esteledett ,és Minsun nak is már menie kellet,mert lejárt a látogatási idő .
Elköszöntünk egymástól mondván, hogy holnap is bejön megnézni.

Rengeteget gondolgodtam ,hogy hogyan fogom feldolgozni a mámám halálát,mivel ő volt az életemben a legfontosabb.

Fel tizenegy volt ,amikor úgydöntöttem hogy elmegyek aludni .
Nagynehezen, de eltudtam aludni. Azzal a reményel hogy holnap könyebb lesz minden....

Sziasztok, ez itt az elsző rész. Remélem tetszik nektek.Írjátok le mi a véleményetek.Hamarosan jövök a következő részekel 😊😊