Házasság veled...

Töprengés

Az élet szar. Úgy ahogy van. Nincs mit szépíteni rajta. Amikor valami jó és happy az élet lebasz egy kúrva nagy pofont. És ez így ment mindig is. Gondolom ti is néztetek régen meséket. Amikben az igaz szerelem mindennél erősebb volt. Ez hatalmas nagy kamu.
Ha még is erős pár nap, hét, év múlva már nem lesz az. Vagy szakítotok, mert veszekedtek vagy megcsalnak.
Velem az utóbbi történt.
Mike az akkori barátom megcsalt a kis fruska Shara-val aki a titkárnője. Nice.
A legjobb, hogy a saját ágyunkban, hogy még dobjunk az egészen egy kicsit.
Elrohantam, de persze azért egy pofont lekevertem, meg leordítottam a fejét és aztán futottam el.
Bementem egy dohányboltba vettem piát és most az utcákat járva iszogatok és azon gondolkozok, hogy hol rontottam el. Hol siklott ki ennyire egy 2 éves kapcsolat? Mikor kellett volna azt mondani, hogy állj?!

Dülöngélve már, de még állok a lábamon. 21 éves létemre elég szarul bírom a piát.
Egy fiú társaság sétálgat felém önfeledten nevetgélve. Ahogy jobban elnézem őket szint úgy ittasan. A félelem egy halovány jelzője se volt mutatható rajtam. Pedig rendesen bevoltam fosva hogy biztonságosan elmenjek mellettük.
-Ohh nézzétek fiúk, milyen finom falat jelent meg előttünk - állta el utamat egy szőke hajú srác. Haverjaival együtt lefogtak és egy sikátorba cipeltek. Hiába vergődtem a szorításon egyre jobban erősítettek. Kiabálni sem tudtam mert befogták  a  szám.
-Kérlek hagyj - kezdtem el sírni.
-Dehogy hagylak - kapcsolta ki övét. Tudtam mi jön. Reszketem a félelemtől, hogy megteszi vagy inkább megteszik. Nadrágomat húzta le épp.
-Kérlek...khérlek - zokogtam a félelemtől, de nem hagyta abba. Nyakamnak eset még a barátai csak nevettek ezen. Bugyimat kezdte el húzni mikor...
-Nem hallottad mit mondott a hölgy! - rántotta le valaki rólam a szőke srácot. Megmentőm arcát nem tudtam jól kivenni.
Szemeim nehezebbek lettek. Minden kezdted elsötétülni. A hangok tompák lettek. Utoljára néztem a ket verekedő fiúra majd elájultam. Vagyis szerintem. De jobb lenne inkább meghalni.

Egy hófehér szobában ébredtem fel. Ez pekk. Tuti nem így néz ki a mennyország. Mozgolódásomra az alattam lévő francia ágy jobban be süppett. A falakon festmények lógtak. A szoba bal oldalán két fotel volt elhelyezve egy kávézó asztallal együtt. Nyílt az ajtó és egy magas barna hajú, helyes srác jött be. Ajkai felfelé görbültek, bennem pedig megált a levegő.

-Végre felébredtél - tett le egy tálcát az ágy végébe. Mindenféle finomság volt rajta - Hogy érzed magadat? - tette zsebre kezét.

-Jó...Jól vagyok - húztam feljebb takarómat. Ekkor vettem észre hogy csak a fehérnemű van rajtam. Pirultan néztem barna szemébe - Hol vagyok? - ejtettem ki szeppenten szavaimat.

-Nálam - ül le mellém. A tálcáról elvesz egy eper szemet majd ajkaihoz emeli és bekapja. Ajkaim elnyíltak egymástól és szakadott levegő vétellel néztem végig - Nem vagy éhes?

-Mi történt?

-Pár srác megakart erőszakolni - mondta ki hideg vérrel - De elintéztem - ez alatt mit ért? Elintéztem mit ,,Szóltam a rendőröknek"? Vagy mi?

-Köszönöm, de most haza megyek - álltam fel, de azzal a lendülettel rögön vissza huppantam. Mosolyogva kisérte végig meglepettségemet - Hol...Hol vannak a ruháim? - néztem rá.

-Ki van mosva, de adok neked ruhát - ált fel majd a szekrény felé ment. Kivett belőle egy pulcsit és egy rövid nadrágot majd át nyújtotta - Én kint leszek - intett majd ott hagyott. Ki ez a srác? Mért hozott ide? A fontosabb kérdés hol vagyok?

Felvettem a ruhákat amiket adott majd lementem a lépcsőn ami a nappaliba vezetett. 5 fiú ült az asztalon. Kettő egymás szájába dobált mogyorót, a harmadik olvasott még a negyedik a kés készletét tisztította. Majd ott ült az a fura srác akinek a nevét még mindig nem tudom. De legalább jobban szemügyre tudtam venni. Sportos testalkata már a szobában is feltűnt, barna haja össze-vissza ált. Mintha most kelt volna fel, de jól ált neki. Barna szemeiben egyszerűen és hamar ellehet veszni. A többiek egyszerre néztek felém. Ahogy elnéztem elég meglepettek voltak.

-Te ki vagy kiscsillag? - mutatott felém késével egy göndör, szőke hajú srác.

-Srácok Ő itt... - gondolkozott el nevemen a megmentőm - Bocs hogy is hívnak? - vakarta meg tarkóját.

-Emilia...Emilia Portman - tekergettem össze-vissza a pulcsi ujját.

-Tehát Ő itt Emilia Portman, tegnap mentettem meg.

-Nagyon örültem, de én most megyek - indúltam el a kijárat felé.

-Várj! - kiáltott utánam megmentőm -Haza viszlek.

-Nem szükséges.

-Nem kérdés volt - nyitotta fel a garázs ajtót. Király! A garázsban vagy 6 autó ált.

-Melyik a tied? - gondoltam a többi a többi fiúé akik bent vannak.

-Mind - megálltam és végig néztem a drágábbnál drágább autókon - Gyere - biccentet fejével a Jeep felé. Miután meggyőződött hogy biztonságosan ülök az autóban becsukta és át szállt a kormány mögé. Én még mindig sokkos állapotban ültem. Mi lehet a munkája? Bankrabló?!Elindultunk valahova. Ebben csak az volt az ijesztő hogy arra mentünk amerre laktam - Megjöttünk - állította le az autót. A házam előtt.

-Honnan tudtad hogy itt lakok?

-Az legyen az én titkom Emilia - kacsintott. Ez a fiú olyan...furcsa.

-Ki vagy te? - néztem rá összehúzott szemöldökkel.

-Félix, Félix Lion - fél mosollyal az arcán szálltam ki a kocsiból. Kinyitottam az ajtót ahol...