A Different WORLD [Avengers ff.]

1.

-Nem, nem, és még egyszer elmondom, hogy NEM!-Tiltakoztam, de nem akart tágítani.

-Eyra! Te vagy Asgardban a gyógyítás istennője, nem hagyhatod a csapatom ott!-Idegeskedett.

-Thor, az a te csapatod! Semmi közöm hozzájuk, és hozzád sem! Mindössze ötszázhárom vagyok, te meg azzal zaklatsz egyfolytában, hogy így a csapat, úgy a csapat! Nem érdekel!-Kiabáltam.

-Eyra, légyszíves! Bármit megkapsz, amit csak szeretnél, bármit! Komolyan mondom!-Könyörgött tovább az istenség.

-Miért kellek én oda? Miért nem viszed a drága öcsikédet, van neki is ereje gyógyítani!-Kezdtem beletörődni hogy a földre kell mennem, de nem adtam fel.

-Loki NEM, és elismétlem még egyszer, hogy NEM a gyógyítás istene!

-Akkor sem megyek el a földre, csak a kicseszett csapatodért! Nem érdekelnek, és az sem, ha most majd bezársz valahova, nem érde-

De valami, úgyértem valakik  érkezése félbeszakított.

Egy repülő - vagy űrhajó? - landolt a mi földünkön.

Csendben figyeltem, ahogy legalább három ember kisétál onnan, egyenesen felénk.

-Helló, Thor.-Köszönt az egyik férfi a mellettem állónak. Szúrós tekintettel mértem végig mindegyikőjüket.

Miután mindenki köszöntötte az imént velem vitatkozót, az egyik férfi felém fordult, rám mutatott óvatosan, majd Thorhoz intézte szavait.

-Ő kicsoda?-Kérdezte a lila fölsős ember.

-Eyra.-Sóhajtott a kérdezett.

-Ó, szóval te vagy a gyógyítás istennője.-Fordult most felém. Némán bólintottam.-Tud beszélni?-Suttogta Thornak, aki erre hangos, mély nevetéssel töltötte meg a teret, amely mostanra kiürült az Asgardiaktól.

-Elmehetek?-Néztem rá Thorra, aki nemlegesen bólintott.-Miért nem, mit akarsz még?

-Bemutatni őket. Ők a csapat egy része.-Törődött bele a makacsságomba.

-Aha, de ez nekem miért is lényeges?-Játszottam a dolog körül.

-Mert ismerned kell őket.

-És ki az Isten mondta, hogy én lemegyek veletek a földre?-Forgattam meg a szemed.

-Mi kérünk, Eyra. Nem Thor akarja, nem én akarom. Mi szeretnénk, ha eljönnél velünk New Yorkba.-Magyarázott most egy másik férfi.

-Legközelebb beszélj hozzám olyan nyelvet, amit értek is. New York?-Ráncoltam össze a homlokom.

Thor nem vette a "poént", és elkezdte Asgardul elmondani, amit a férfi mondott.

-Jó, befejezheted. Humornak szántam, de akinek nincs, nem veszi az adást.-Vigyorogtam, majd egy kacsintás kíséretében leléptem. Nem érdekelt sem Thor, sem az idegesítő csapata.

Egy ideig senki nem jött utánam. Vagyis csak azthittem. Az egyik férfi egész végig követett, majd mikor futásnak eredtem, Ő is. Majd egyre lassultam, és hirtelen megálltam.

-Mit akarsz?-Kérdeztem hűvösen.

-Meggyőzni téged, hogy nagy szüksége van rád a Bosszúállóknak, a földnek, New Yorknak. Mindenkinek.-Mondta az engem követő.

-Mi nem tiszta abban, hogy semmi közöm hozzátok, sem a New Yorkotokhoz, sem semmihez!?-Fakadtam ki.

-Jó, csak nyugodj meg. Akkor fogalmazok másképp. A nevem Steve Rogers, én vagyok Amerika Kapitány. És igen nagy szükség van rád a Bosszúállók közt, és New Yorkban is.

-Oké.-Vontam vállat, és folytattam az utat hazafelé.

Nem jött utánam, ottmaradt. Örültem, mert semmi kedvem sem volt beszélgetni sem vele, sem senkivel. Torkig voltam mindentől. Thor nyivákolásától, New Yorkból -, bár fogalmam sincs mi az - és a Bosszúállókból is.

Egy ideig csak voltam magamnak, majd fél óra magány és csend után kopogtak.

-Mivaaaaan?-Válaszoltam nemtörődöen.

Még hangosabb kopogás, majd dörömbölés. Ebből következtettem ki, hogy Thor.

Kelletlenül odasétáltam az ajtóhoz, hogy kinyissam azt. Még mindig verte az ajtót az istenség.

-Aú!-Kaptam az orrom elé a kezem.

-Jesszus, nagyon sajnálom! Nagyon fáj?- Kezdett el szánakozni.

Megtöröltem a vérző orrom, és semmiségképpen elállítottam az abból ömlő vért.

-Nem...-Néztem a válla mögé.-Mit kerestek már megint itt?

-Jól jönnél odalent, a földön.-Szólalt meg a férfi, aki először kérdezett rólam Thortól még a főtéren.

-Mondták már.-Villantottam meg gúnyosan a fogsorom. Nagyon nem akaródzott, de beengedtem a házba őket.

-Eyra, utoljára könyörgök! Mi lenne az, amit tennem kéne, hogy el gyere velünk a földre?

-Meddig kéne ottmaradnom?-Sóhajtottam.

-Szóval belemész!?-Kapott levegő után az Asgardi.

-Talán. Időlimit?

-Azt még nem tudjuk, de ha én jövök vissza ide Asgardba, te is jössz.-Vonta fel kérdőn a szemöldökét, válaszra várva.

-Rendben...Belemegyek a hülye játékotokba.-Indultam el a szobám felé azzal a céllal, hogy elpakolom a ruháim.

-Hova mész?

-Semmi közöd.-Válaszoltam flegmán, és becsuktam magam után az ajtót. Előkaptam egy táskát, és belepakoltam a ruhákat, és holmikat amik a kezem ügyébe akadtak.

Tizenöt perc múlva megint a nappaliban voltam, ahol a lakásberendezésem minden részén ültek a földiek.

-Elnézést, ha megzavartam a kellemes légkört, de ha már megyünk, akkor menjünk most.-Forgattam meg a szemem.-Azóta sem tudom mi az a New York.

-Majd mesélek az úton.-Mondta az egyik, a lila pólós.

Az út az űrrepülőig csendben telt. Thor elöl sétált kettő másik férfival, a lila pólós - akit azóta sem ismerek - pedig mellettem baktatott némán.

...

Már egy ideje a repülőn ültünk. Még az utazás elején sok szerencsétlenkedésem ellenére sem sikerült bekapcsolnom magam, így kénytelen volt más bekapcsolni engem.

Éppen kínos csend uralkodott rajtunk, csak a pilóta dúdolt.

-Oké emberek, mondjátok már meg kik vagytok, mert csak Thort ismerem!-Szólaltam meg elég hangosan, amivel az említettet felébresztettem.-Bocs.

Értetlen arccal bámult rám, mintha a világ legnagyobb hülyeségét hajtottam volna végre. Még egy "bocs"-ot odavetettem neki, amiért megzavartam alvás közben. Amúgy is horkolt ami idegesítő, szóval nem mindegy?