Mi a Sátánizmus?

És add meg nekem is, ami az enyém

Elég tehát csak szembefordulni a közösségen eluralkodott tébollyal ahhoz, hogy ellenségnek tekintsenek. Ez azonban önmagában még nem jó semmire, egy vérbeli sátánista pedig, mivel pragmatistaként az itt és mostra koncentrál, a lehető legtöbbet akarja kifacsarni az életből, ezért gondosan tanulmányozza a világot, amiben él, és természetesen önmagát is.

Mire van szükség ahhoz, hogy elégedetten, boldogan éljen az ember?

Abraham Maslow szerint az ember szükségleteit hierarchikusan ábrázolhatjuk, akár egy piramist. A szükségleteket a következők alkotják, az alapvető igényektől kezdve:

Fiziológia: légzés, evés, ivás, szex, alvás, homeosztázis és ürítés;Biztonság: a test, a kereső foglalkozás, az erőforrások, a moralitás, a család, az egészség és a tulajdon biztonsága;Szeretet: barátság, család, szexuális intimitás;Tisztelet: önbecsülés, magabiztosság, eredmények, hősök tisztelete, mások tisztelete irántunk;Önmegvalósítás: moralitás, kreativitás, spontaneitás, problémamegoldás, előítélet-mentesség, a tények elfogadása.

Ha az alapoknál hiány mutatkozik, nem élhet harmonikusan az ember, mindig hiányérzete lesz, amit egy darabig képes lehet uralni, de előbb-utóbb túlfeszül a húr.

A piramis második szintjén már a közösséggel kapcsolatos igények jelennek meg, elvégre az ember ilyen környezetben a leghatékonyabb. A közösségben élés során lemond a totális egyéni szabadságáról, hogy a társadalom előnyeit élvezze. Azok a közösségek a legéletképesebbek, amelyeknél kevés a belső viszály, vagyis az ott élők világnézete – értékrendje, életcélja – minél hasonlóbb.

Az életcélok és az értékrendek összehangolását közösségi tevékenységekkel, például szertartásokkal lehet ápolni, melynek során a morális elveket is terjeszteni, népszerűsíteni lehet, a közösség összetartozásának állandóságot, biztonságot nyújtó érzetét pedig mesék, mítoszok továbbadásával lehet erősíteni.

Az emberi kultúrák mindennapi szokásai, törvényei köré szőtt mítoszokat és e mítoszokra épülő további szokásokat és további törvényeket vallásnak nevezzük.

Vallás és antivallás

A vallás fogalma nem egyértelműen elfogadott, bár sokan próbálták meghatározni, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy beszélni lehessen róla félreértések nélkül. A ReligiusToralence.orgdefiníciója a leghasználhatóbbak közül való, mert eléggé általános, ugyanakkor a lényeges ismérveket magában foglalja:

Vallás minden olyan meghatározott, szentségről alkotott hitrendszer, ami gyakran szertartásokat, etikai előírásokat, életfilozófiát és világnézetet is tartalmaz.

A sátánizmus megfelel a fentieknek, noha egyedülálló módon nem hitre, hanem éppenhogy a kételkedésre építi a világnézetét. Rámutat, hogy a szentség, az isteniség azt jelenti, ami az ember, a személy számára a legfontosabb a világon – a sátánista számára ez mindig önmaga.

A vallás alapvetéseit a kilenc Sátáni nyilatkozat az etikát pedig a Föld tizenegy Sátáni törvénye tartalmazza.

A sátánizmust vallássá nemesítő alapító Anton LaVey fölismerte, hogy az embernek pszichés igénye van dogmára – alapigazságra – és misztikumra, ezért gondos és értő kutatómunkát követően követően hatékony és sallangoktól mentes szertartásrendszert is alkalmazott, valamint egyértelmű és emberséges értékrendet és világnézetet is megfogalmazott a Sátáni Bibliában és későbbi publikációiban.

Az idegen elit

A sátánizmus nem szól, nem szólhat mindenkihez, így természetesen semmiféle térítő jellegű tevékenységet sem folytat. Gyakran már maga a névválasztás – Sátán, mint a sikerorientált, folyamatosan vizsgálódó, kétkedő ideál szimbóluma – is elriasztja azokat, akik nem képesek elvonatkoztatni a korábban beléjük kondicionált babonáktól és szűklátókörűségtől.

Gyakori félreértés forrása, ezért egyértelműsíteni kívánom, hogy a sátánizmus semmiképp sem jelent ész nélküli hedonizmust! A Sátáni Biblia hangsúlyozza az élvezet és a kényszer közötti hatalmas különbséget. A sátáni bűnöket – a sátánisták által került viselkedésformák gyűjteményét – elolvasva az is érthetővé válik, hogy miért idegen a valódi sátánista viselkedéstől a kisstílű, számkivetett, bűnözői életmód, ami a szenzációhajhász hírekben emlegetett „ördögimádók” ismérve. Ezeket a sátánista még jobban megveti, mint az élettel szembeforduló hagyományos vallások követőit, hiszen a diabolátria hívei olyan együgyű, dualista világnézet szerint élnek, amiben mindössze megcserélték a főszereplők neveit, de ugyanúgy alárendelt szerepet választottak maguknak. A sátánista az idegen elit tagjaként velük semmiféle közösséget sem vállal, és semmiképpen sem tekinti sátánizmusnak, amit ezek a degenerált börtöntöltelékek művelnek.

A sátánista nem „istentagadó” módon él, hiszen pontosan meghatározta, hogy mit tekint istennek; a misztikumvallások istenfigurái pedig nincsenek rá nagyobb hatással, mint a kitalált történetek hősei.

A sátánista célja a valódi életben való boldogulás, a gyarapodás, mert tudja, hogy az unverzumban senki mást sem foglalkoztat a személyes sorsa. Sikereit saját küzdelme eredményének, kudarcait saját hiányosságai megnyilvánulásának tekinti, amikből okulva még többet szüretelhet mindabból a csodából, amit az élet kínál jutalmul a rátermetteknek.

|Egy oldalról szereztem az információkat aminek a linkjét befogom másolni ide és ha valakit érdekel akkor ránézhet az oldalra. Szerintem mindent nagyon alaposan elmagyaráz.|

Oldal linkje:http://scythe.hu/satanizmus/mi-a-satanizmus

Hamarosan jövök további információkkal ha valakinek van kérdése akkor esetleg nyugodtan felteheti kommentbe.

Jó olvasást.
                   
                                          2019.jún.24
                                                     💙