Baby

🌵0ne🌵

Borzalmasan fáradt vagyok, a szám is ki száradt, viszont még mindig keveset alszom. Már biztosra lila karikásak a szemeim

Felülök az ágyamon és a fülem mögé simítom közepes hosszúságú, hullámos tincseimet. A telefonomon kikapcsolom a zenét és kimegyek az erkélyre. Két óra múlva éjfél, de én még  várok Emettre, aki még mindig nem érkezett meg. Egy ideig csak nézem az eget, basszus mint valami kibaszott hercegnő.

Megcsörren a telefonom. Emett hív, másnéven itt van, szóval úgy tűnik ideje megindulnom. Felkapom a telefonom, kulcsom és az erkélyen át távozom a lakásból. Nyugodt próbálok maradni,de végül mégis picit remegő lábakkal ugrok épp ki az első emeletről egyenesen a kemény talajra.

Ahogy el rugaszkodom a korláttal, emelkedik bennem az adrenalin. Egyrészt azért mert ki akarná hogy a  a szülei meghallják hogy valaki leesett az emeletről. Másrészről azt ki akarná hogy rá jöjjenek hogy valaki valamiért  kiesett az erkélyről. Persze azután nagyon menne a veszekedés, anyám aggódnia és kérdezné hogy "jaj, kisfiam úgy nem sérültél meg?", apám meg rá üvöltene, hogy "az most kit érdekel?hogy merészelsz csak magadra gondolni, azzal hogy az éjszaka közepén, meg akarsz szokni és még fel is felkeltesz minket?"
Persze egyből mondanám neki "neked úgysincs beleszoalod, mivel nem vagy az apám", valahogy így nézne ki.

Nagy nehezen fel állok a nedves fűről. Meg ütöttem magam, meghorzsoltam a könyököm és az akarom,viszont a suemeimmel meg mindig Emett autóját keresem, teljesen megfeledkezem a kis akciómról. Sokan már az öltözködésemből megmondják, hogy nem vagyok normális. Piercingek, szülők elől elrejtett tetoválások, ha jó emlékszem volt köztük részeg fogadás által készített tetkó.

Ettől eltekintve, túlságosan is fáj a lábam. Talán nem a legjobb ötlet volt az erkélyen távozni. Érzem, hogy be fog lilulni  a bokám. Úgy tűnik ezt még gyakorolnom kéne, mert nem lett 100%-os ugrás. Kimehettem volna az ajtón, de lehet lebuktam volna.

Ahogy normális egyensúlyban voltam önmagammal és úgy nagyjából mindennel, megint körül néztem.

Emett dudálva üvölt ki a kocsi ablakám, hogy siessek. Kicsit ügyetlenkedve, de sikeresen be ülök az autóba, az anyós ülésre.

Elindulunk. Emett cigivel kínál és persze elfogadom. Előveszem gyújtóm, meggyújtom, beszív, benttart, kifúj.

Nem kettesben vagyunk, Emett két Gimis barátja, kedvelem őket,

- Ma hova megyünk?- töröm meg a csendet.

- Egy buliba - kacsint - Nyugi, élvezni fogod.(ja, mint mindig) Egy nyugodt környék hatalmas kéró. - egyből gondoltam, biztos egy platina csajnál, aki majd próbál ügyelni a rendre, meg hogy senki semmit ne törjön össze, mert a szülei "megölnék" ezért.

- Mint mindig  - a mosolyom nem túl őszinte, hogyis lehetne, tiszta barom vagyok, az ilyen bulik kurva unalmasak, de én legtöbbször Emettel tartok, ha unalmas, ha nem. Emett a kezében lévő cigijével együtt a kézfejemre simítja tenyerét. Kiemelkednek az erei. Megint beleszívok a cigimbe.

Emett lassan 21 éves, egy közép iskolába jártunk, egy évig. Már  9.esen sem illette nagyon bele abba a fajta társaságba, amilyen az osztályom volt. Sokszor bántottak, de sokáig nem tudtam megvédeni magam. Egyszer meglattak hogy suli után a kapuban cigizek, ezért megragatták az alkalmat, ki kapták a kezemből a cigarettát, és bele égették a bőrömbe. Addig nem hagyták abba, míg ki nem aludt a tűz. Aztán csak úgy elfutottak, én meg nem szóltam róla senkinek.

Az ilyen fajta  esetek egyre gyakoribbá váltak, én meg továbbra is hallgattam róla. Brutálisan nagy volt bennem a harag és a fájdalom, amit akkor éreztem.
-Ne próbálj már ennyire ellen állni, milyen rossz örökölt szokás,anyádtól.

Elég, nem bírom már. Próbáltam kiszabadulni az egyiknek az erős szoritásából, minden erőmmel azon voltam, hogy ők is érezzék a fájdalmat, amit nekem kellett eddig, viszont aki lefogott, megfejelt, míg a másik alhasba vágott.

Ebben a pillanatban Emett mentett meg engem. Hallottam, ahogy az osztálytarsaim keservesen üvöltenek. Végig néztem ahogy, elkezdi meg érni az egyiket míg a másik a ledöbbentségtől, engedett a szoritásából. Vissza fejeltem, majd kiütöttem.  Az állás 5 a 2 ellen, nemis Emett vállalta az összes ütést helyettem 4 az 1 állással,de akkor is sikerült segítenie rajtam, és megvédett engem. Hozzá képest nekem kutya bajom se volt. Kezét vér borította, izzadság cseppek, nehezen vette a levegőt.

-Gyere, tegyünk rá borogatást. - olyan könnyen mondta ki ezeket a szavakat. Ez volt az első alkalom, hogy nála voltam. Olyan természetesen vette a dolgokat. Mintha semmi sem történt volna, csak egy régi barátja vagyok akit áthív magához.

  Itt vagyunk. A ház ajtaja előtt öt lépésnyire. Előhúzom a farzsebemből a cigarettás dobozt, és megint kiveszek belőle egy szálat és megint rágyújtok. Beleszívok és az ég felé fújom.
Keserűen marja a torkom. Rossz volt erre visszagondolni
Nem az illem kedvéért, de csak azután megyek be, miután elszívtam.

   Alkoholra volt szüksége a szervezetemnek. Már csak az volt a kérdés hogy milyen formában. Jó, igazából nem is lényeges csak hagyom, hogy végig mardossa a torkomat, felmelegitse a testemet a részegítő ital.

Körül néztem. Szar társaság, unalmas emberek, mondjuk én jöttem szóval. Mondjuk mire másra is számíthattam volna egy házibulin. Pont az ilyen embereket utálom. Nemszámit, azért tipikusan megkeresem a mosdót.

Cigi csikkek borítják az egész lakást. Az emeleten lévő fürdőbe próbáltam bemenni, nem nagyon jártam sikerrel,mivel bent történtek az események, nem hallottam rendesen, de mintha valaki megcsalt volna valakit, én meg semmiképp sem akartam zavarni. Lehet csak a hozzáállásommal van a baj. Viszont ha ilyen józanul próbálom meg jól érezni magam, az nem fog sikerülni.

Igazából az összeset utalni tudnám. Döcögve megyek le a lépcsőn, megintcsak a konyhába. Vicces hogy épp oda tartok, remélve hogy majd pont ott  találok, mivel az egész lakás ugy néz ki mint egy dohánybolt, ahol nem kérik el a személyit, és mindent kiadnak. Nemis kell el sétálnom a konyháig, csak a kanapéig aminek a környékére valaki tudatlanul lerakott háromnegyednyi vodkát, barom.

Gyújtok egy töltött cigit és a lépcső mellett ülök, iszom a szerzett italom. Nézem ahogy az itt lévő részeg boldog emberek táncolnak és üvöltöznek a nappaliban. Várom az alkohol hatását,hátha pár perc múlva én is köztük táncolhatok és nevethetek. Úgy unatkozom, az istenit szerintem megkeresem Emettet, hogy valami izgalmas is történeten velem ezen a "bulin".

- Bence! - nem kellett sokáig keresni

- Igen? 
- Szerintem most már ideje indulnunk ! - amúgy sem akartam sokáig itt maradni, szoval ez nem volt probléma, de Emett idegesnek tűnik,vagy talán csalódottnak, nem tudom eldönteni.

Nem nagy baj hogy máris megyünk, de miért siet ennyire. Jobb kezében lévő üvegből még kortyol egyet utoljára majd eldobja azt. Olyan ideges hogy a kezében lévő cigit elejti és meggyújtani is alig bírja, mikor harmadjára sem sikerül azt üvölti basszameg.
- Mi történt? - nem válaszol.

Elindultunk. Nem kérdeztem. Nem próbáltam beszélgetni. Ilyenkor nem volt jó ötlet.
Az ég gyönyörű volt, így a csillagokat nézve már nemis akartam megzavarni a csendet.

×××

- Szakítottunk. - mondta nyugodtan. Tényleg csak egy kis idő kellett neki hogy lenyugodjon
- milyen okból?
- Aludj nálam. - haza ilyenkor már amúgy se mehetnék. Hajnali kettő már egy órája hogy elindultunk.