A kísérteties páros

2. rész

Szemforgatva kezdtem mondani szegénynek a magamét-nem is csodálom, ha folyton jönnek az új tanárok, ezek között én sem bírnám~nevettem fel~csak ezzel minket szopatnak mivel ki a fene tudja, hogy jobb vagy rosszabb tanárt kapunk-e.

K: igen nyilván, remélem jó fej lesz és nem az a tipikus "mindenkit megbuktat" tanár

Én: na igen, arról ne is beszéljünk

*Csengettek*

Következő óra elején még a tanár érkezése előtt mindenki rákattant az "úristen, új tanár jön" témára. Természetesen félfüllel figyeltem hátha mondanak valami fergeteges baromságot és sikerül kicsalni belőlem egy mosolyt, így kora reggel. Természetesen lányok körében űvöltött az apakomplexus, mert hát 16 évesen aki még a 17-et sem töltötte be már azon agyal, hogy az új tanárunk hány éves-e, vajon szingli, és jóképű egyáltalán?

Unottan felálltam a székre, körbenéztem az osztályomon és igen fura kérdéseket feltevő lánycsoporthoz néztem-okéé csajok, már nem azért, de megfordult már a fejetekben, hogy valószínű az angol tanár egy harmincas is lehet? Esetleg negyvenes? Aztán ti itt már a stratégiát keresitek ahhoz, hogy ki, hogyan szedje fel miközben az se kizárt, hogy családja van. Az se kizárt, hogy női tanár lesz-a következő pillanatban feleszmélek, hogy én úgy mondtam beszédet kb, hogy az egész osztály kussba maradt. Na mindegy, már csak a csajokat néztem hátha elgondolkoztak. A frászt...összenéznek és jó hangos nevetésbe kezdenek majd rámszegezik a szemüket és Maja a csapat egyik tagja megszólal:

M: nem tudom mit papolsz, attól, hogy lassan betöltöd a tizennyolcat még nem vagy a főnökünk, hogy itt okoskodj. Nem kérdezett senki szóval nyugodtan ülj vissza és foglalkozz a szánalmas kis életeddel.

Én: hát tényleg milyen szánalmas életem van, unalmas, hogy én nem megyek kefélni minden héten máshoz, mint ti. Igazatok van, ti nagyon izgalmas életet éltek főleg, hogy most jön a főfogás azzal, hogy az új tanárral próbáljátok ezt tenni. Nem is szólok bele mert nem én fogok így elhasalni~nevettem fel~

Az osztályomtól nagy "húúúú"-zást lehetett hallani miközben ültem le. Következő szitu amit láttam: Maja megindul felém, mint egy őrült majd Tomi elém lép karbatett kézzel. Nem értem miért és miért pont ő, de így történt. A jelenetet a tanár szakította félbe.

T: Nem tudom mi folyik itt drágáim, viszont azt ne most órán intézzétek el-mondta teljesen ledöbbenve.

Mindenki visszamászott a helyére, mivel én már ott voltam, volt időm körbetekinteni. Láttam akik nevetnek, és láttam az arcokon némi csalódottságot mivel az izgalmat félbekellett szakítani. Aztán rápillantottam...pont rá...Tomira, már a helyén ült. Valószínü észrevette ahogy figyelem és ő is pont így tett, majd egy kellemes félmosolyt varázsolt az arcára, én akaratlanul is visszamosolyogtam és szép lassan néztem rá Klaura is, látszott a sokk az arcán így muszáj volt vele beszélnem:

Én: héé, Klau...minden rendben van?~súgtam oda~

K: mondhatni, nem hittem volna, hogy képes lett volna megütni. Bárki bármit mondd ő akkor is azért ment oda hozzád. Szerencse, hogy Tomi közbelépett. Na ez meg a másik, olyan volt mint egy hős aki téged védett. Nem lehet hogy bejössz neki? Utóbbi időben sokat figyel téged...

Én: kizárt, akkor már beszélgettünk volna, de max egy szia hangzott el köztünk. Nem vagyunk se jóba se rosszba.

K: jóó, tudom viszont azért kíváncsi vagyok, hogy még mi lesz ebből

Én: nem csalódtam benned~nevettünk fel egyszerre~

-Tánááár Úúúr~emelte kezét a magasba Maja

T: igen, Maja? Hallgatom

M: Gondolom ön hallott az új tanár érkezéséről. Mit kéne tudni róla?

A tanár kicsit összezavarodva nézett az osztályra, nem egészen értette, hogy, hogy jön a felfedezések korához ez a kérdés.

T: köszönöm a kérdésedet, ez sok mindenre kiterjedt a témával kapcsolatban. Nos, az új tanár férfi nemű, Kovács Péternek hívják. Nem tudom, hány éves, de hallottam ezt azt a tanáriban, nem olyan idős. A tanári pályafutását most kezdi. Remélem a válaszom kielégítő volt, így folytathatom az órát.

Innentől kezdve szép lassan, unalmasan lett vége a sulinak, mintha mi sem történt volna. Végre mehetek haza, összerámoltam a cuccaim, majd mentem gyorsan a buszhoz, hátha elérem. Hazaérve nem volt otthon anya, biztos még dolgozott. Addig befeküdtem az ágyba és végiggondoltam a történteket. Semmi új dologra nem jöttem rá.
Kiélvezem, hogy anya nincs itthon, szóval bekapcsolom a zenét a hangfalamon és utána kiérve a konyhába megrohamozom a hűtőt. Semmi fogamra valót nem találtam viszont van zacskós leves, gyorsan megcsináltam magamnak ahogy szeretem:D

Bevittem a szobámba az asztalomra és miközben ettem bekapcsoltam a laptopomat, első dolgom átpörgetni a facebookot, megnéztem az üzeneteket. Hírtelen megakadt a szemem. Tomi írt...nyilván kíváncsian visszaírok. Amíg várom a válaszát eszembe jut, amit Klau mondott, és már nekem is kezd gyanussá vállni. De én nekem ő nem jön be. Aranyos meg jól néz ki, de nem érzek iránta semmit sem. Jesszus...könnyen pánikba esek. Főleg, hogy visszaírt....

T: hogy vagy?

Én: jól köszi és te?

T: én is, remélem suli után nem keresett meg Maja. Akkor már nem tudtalak volna megvédeni:D

Én: haha, nyugi nem volt semmi. És amúgy köszönöm, hogy odaálltál

T: igazán nincs mit, megérte

Én: wow, tényleg? De miért csináltad?

T: te kedves vagy, őszínte és jó fej. Te vagy az egyik olyan ember aki őszíntén beletudja mondani a véleményét egy másik ember arcába. Így gondoltam, hogy pont téged ne bántson egy kétszínű dög

Én: azta, meglepő, hogy ezt gondolod rólam, de jól esik. Csak eddig nem is beszéltünk és pont ezért lepődtem meg

T: igeeen, és ez a másik. Szeretnék veled jóba lenni. Tudom, hogy ezt nem így kéne megoldani csak remélem nincs ellenedre

Én: nem dehogy én nyitott vagyok új barátokra:D

T: szuper, jó lenne hozzád közelebb kerülni. Viszont megyek mert dolgom van. Vigyazz magadra szia:)

Én: rendben, te is szia:)

Ettem a levest és még a képernyőt bámulva gondolkoztam a chaten-bassza meg- csúszott ki a számon. Lehet Klaunak igaza volt ami nem túl jó hír. Anya hazaért ami az ajtócsukás bizonyított, lejjebb vettem a zenét és odaköszöntem:

Én: Szia anyaaa

A: Szia kicsim, hogy telt a napod?

Én: fárasztó, vicces, fura és kicsit unalmas-anya elég furán nézett rám, így egyből gyanítottam, hogy az egyszerű válaszom nem volt túl bő, így mindent elmeséltem neki.

Mielött anya bármit mondott volna, a telefonom csörgése szakította félbe. Beszaladtam a szobába és lefagyva néztem a képernyőmön lévő hívó fél nevét....