6000 év után már ideje volt

•Angyalom•

"Szállj be,angyal"
Crowley sokszor hívta Aziraphalet angyalnak,habár Aziraphalenek ez nagyon semmit sem jelentett,már megszokta. Igaz,könnyebb kimondani ezt,mint a nevét,és csak úgy vélte,hogy Crowley még ennyi idő után is távolság tartó volt,és Aziraplhale aphale is csak egy angyal volt neki,semmi több,habár ő sosem hívta Crowleyt démonnak. Az olyan közönyös.  Szóval ez mindig elsiklott Aziraphale füle mellett. Egészen a mai napig.
Csak a szokásos rutin ment. Beültek egy étterembe,Aziraphale kiélvezte a vacsorája minden egyes falatát,Crowley pedig csak némán nézte őt.
Aziraphale mindeközben elgondolkodott. 2 napja majdnem világ vége volt,és kis híján múlt,hogy mindkettőjüket kivégezzék. Ha Crowley nem jött volna fel azzal az ötlettel,akkor már rég -hogy is van az az emberi mondás?-alulról szagolhatnák a liliomot?vagy az Ibolyát?Valami ilyesmi.
-Aziraphale?Aziraphale!Angyalom,hozzád beszélnek!
Azriaphale felkapta a fejét.
-Hogy mi? Mit mondtál?
-Azt - Crowley sóhajtott egyet és intett szerencsétlen pincérnek -hogy hozzád beszélnek!
-Nem,Nem- azelőtt!
-Hogy Azitaphale?
-Nem,Crowley,az Ég áldjon meg-az után!
Crowley arcáról gyorsan eltűnt a gúnyos grimasz. A pincér eközben már feladta és elment.
Nem mondott semmit,csak a száját húzva belekortyolt egyet a boros üvegbe,miért is inná pohárból?
Amikor Crowley újra vissza nézett Aziraphalere,úgy mosolygott az angyal,mint egy tejbetök.
-Ezt fejezd be-dörmögte a démon.
Ezután vissza szállt rájuk a kellemes csend -legalábbis Aziraphale számára,Crowley részéről igenis kínos csend volt.
Amint végeztek,fizettek és távoztak az étteremből.
Beszálltak Crowley autójába,és a Queenen kívül még mindig halálos csend lapult kettőjük között.
Aziraphale úgy döntött,megtöri a csendet.
-Szóval,amit az étterembem mondtál -
-Nem,nem jelentett semmit,nem úgy gondoltam,csak nyelvbotlás volt,jó?Különben is,barátok vagyunk,és hadd nem mondjam,szörnyen hosszú neved van,és csak rövidítettem rajta!
Megint pár pillanat csönd.
-...én csak arra gondoltam,hogy amikor mondtad hogy a Velvet Underground nem is Bpop,és hát azt is mondtad hogy majd hallgathatjuk hazafele-motyogta Aziraphale.
Crowley most kicsit rosszul érezte magát,de nem mondott semmit,csak megint azt a fájdalmas arcot vágta,mint általában.
Végre megálltak a könyvesbolt előtt. Pár másodpercig csak előre meredve némán ültek,de végre Aziraphale kiszállt.
-Köszönöm Crowley,jól éreztem magam -hajolt vissza a lehúzott  ablakon Crowley mellett - majd azt hiszem akkor találkozunk  holnap.
Mikor Crowley már azt hitte kiszakadhat ebből a kínos helyzetből,és a fénynél gyorsabban haza vezethet,hogy indulatait megint szerencsétlen virágain vezethesse le,Aziraphale visszahajolt az ablakon és nyomott egy puszit az orrára.
-Hàt akkor mondhatni,minden tikity-boo-mosolygott Azriaphale.
Crowley csak lefagyva ült ott,de a következő pillanatban már ott sem volt,csak fékcsikorgást meg egy szerencsétlen nő sikoltását lehetett hallani,aki még pont el tudott ugrani Crowley autója elől.
-Ah,milyen csodás egy nap-szinte énekelte Aziraphale,aki már szó szerint a kezdetektől tudta,hogy ennek is egyszer eljön az ideje,és hogy 6000 év végtelen flörtölés után már igazán ideje is volt.