A maffia vezér omega(Ereri)/BEFEJEZETT/

1.fejezet/Életem legrosszabb napja...vagy mégsem?

Eren Jeager vagyok egy egyszerű srác aki a világot járja munkát keres és stb...most is épp úton vagyok és egy gyönyörű kúria mellett haladok el...rettenetesen nagynak tűnik innen lentről pedig a 169cmes lovamon ülök és én se vagyok éppen eléggé alacsony...mondjuk még növésben vagyok...

Épp áradoztam, hogy milyen lehet abban az óriása kúriában élni amikor véletlenül majdnem neki mentem egy őrnek...az a mocsok meg lekapott a lovamról és felém tartott egy kést...a hirtelen jött támadástól és az alapból kevés tapasztalatomból kiindulva fordítottam a helyzeten és leszúrtam az őrt...nos meg is lett a következménye mielőtt menekülni tudtam volna a többi őr megfogott és bevittek a hatalmas épületbe egy rettenet tiszta irodába, és ledobtak egy asztal elé...egy irodai szék volt az asztal mögül háttal nekem majd lassan megfordult...egy fekete hajú és acélkék szemű komoly érzéstelen rideg arcú eléggé alacsony fiú? Vagy már idősebb, hogy fiúnak hívjam? Mindegy a lényeg, hogy ember volt és nos...azok a szemek megbabonáztak...

-Már megint mi történt és Ki ez a fiú?-a hangja is rideg volt de a szemeiben megcsillant valami...félnem kéne?...vagy hagyjam az érzéseimet ugyanis most fogok meghalni? Válasz helyett viszont valaki megszólalt mögöttem

-Megölte az egyik őrt uram!

-Nem öltem meg Ő támadt rám-motyogtam el halkan

-Mit motyogsz kutya?

-Nem vagyok kutya! És mint mondtam Ő támadott meg! -védekeztem habár én mentem neki és elég lett volna egy bocsánat kérés...életem legrosszabb napja...

-Megöljük főnök?-jött ismét a kérdés a hátam mögül...na remek...

-Nem...menjetek ki Őt meg hagyjátok itt...-az emberek követték a parancsát kimentek és csak ketten maradtunk...felállt a székből és leguggolt élem...most, hogy közelebbről megnézem az arcát olyan ismerős...

-Mit akarsz?-kérdeztem továbbra is a rideg kék szemeit nézve...ridegek voltak de valami volt bennük valami ami megbabonázott...

-Vedd le a felsőd! -éreztem egy kevés pírt az arcomon...Minek levenni a felsőmet? Mit akarhat....

-Minek?

-Mert azt mondtam! -a hangja erőszakos volt így lassan kigomboltam vörös ingemet de nem vettem le csak kigomboltam...lehet kezdem érteni mit akar...de a testem nem kapja meg...

-Az egészet vedd le! -jött az újabb parancs mire én csak ellenkezőleg hátrébb kúsztam és megráztam a fejem...na igen, egy lépést közelebb jött és teljesen levette rólam...na jó inkább ölt volna meg...végignézett a testemen...éreztem ahogy egy kevés pír jön az arcomra ismét...

-Miért nem ölettél meg?-kérdeztem próbáltam a hangom érzéstelenné tenni de a jelenlegi helyzetemben azt se tudom, hogy az lett volna a legjobb út ha megöl, vagy ha kiugrok az ablakon...

-Mert tetszel nekem...-uhum szóval tetszik neked a testem...miért nem mondja ki, hogy neki csak a testem kell? Istenem olyan mintha érzései lennének felém...de mintha nekem is...nem, nem, Eren ezt a hülyeséget most verd ki a fejedből!

-ahaaam...és most mit akarsz kezdeni velem?-Válasz helyett csak kaptam egy piros nyakörvet a nyakamba...komolyan? Pont piros? Értem, hogy az ingem vörös de csak azért mert lusta vagyok mosni és az volt az utolsó ingem...Miért akadok ki egy nyakörvön? Kezdek megőrülni...

-Kövess -felállt majd  én is követtem a példáját...simán egy fél fejjel magasabb voltam mint Ő... néztem a szemeit és Ő is az enyéimet....láttam, hogy mondani akar valamit de inkább elindult kifelé az irodából...még van esélyem kiugrani az ablakon...az ablakra néztem majd rá a hátsó teste olyan ismerős lassan követni kezdtem és néztem....ismerős de...nem lehet Ő...majd kiderül...de a remény hal meg utoljára...