Hát emberek, újra kezelésbe veszem eme régen íródott könyvem amit úgy egy éve írtam de más okok miatt letöröltem. Viszont egy felhasználó,nevezzük meg Judas,könyvei és mondatai ráébresztettek ne hallgassak azokra akik csak trollkodni jöttek anno ide...
Jacques már össze se bírta számolni két kezén hányszor hívta már fel a "gazdája" hogy rohanjon,vagy siessen jobban a kelleténél mert nem olyan ügyről akar vele beszélni amit csak úgy el lehet halasztani más napra.A fiú pedig pontosan jól tudta megalkotója nem valami türelmes alkat.Ezt még az is bizonyította hogy telefonja megrezdült zsebében tudatva vele hogy egy új üzenet érkezett a lánytól.Nadrágzsebéből elő húzta a készüléket és a képernyőre tekintett amin csak egy mondat állt de sejtette hogy a lány már nem éppen van kegyelmes kedvében.
Feladó:Démonfajzat(alias "írónő")
Csipkedd magad vagy a krokodilokkal flörtölhetsz.
Ahogy ezt elolvasta és vissza bújtatta telefonját rejtekhelyére meg is érkezett a megadott helyre.Nem értette néha azt a nőszemélyt!Minek kell reggel öt órakor a város másik végében elhelyezkedő házba hívatni úgy hogy még eddig semmi hasznát nem vette az alatt az egy év alatt mióta létre jött.Száján egy sóhajt engedett ki majd a 2 emeletes ház vaskapuját kinyitotta.A házhoz vezető kis macska köves úton fekete színű bakancsa néha kisebb kopogó hangot vert jelezve hogy valaki itt van.Felmászott a lépcsőn ami a teraszra vezetett és a bejárati ajtóhoz lépdelt.Mutató ujjával teljesen benyomta a csengőt és egy percre se vette le róla míg ki nem nyitják előtte az ajtót.Viszont ahelyett hogy a fenyőfából készült faragott ajtó tárult volna ki a talaj nyílt meg alatta.Torkából kislányokat megszégyenítő sikoly hangzott fel amíg földet nem ért.Háta ahogy a kemény,egyben hideg betont tapintotta kisebb reccsenést is hallatott.Ajkait össze szorítva ült fel egyik térdét átölelve.Körül nézve olyan volt a hely mint egy kisebb pince-azon kívül hogy minden beton volt és nem voltak hordók.Furcsa színű íriszeivel mikor körbe járta a helyiséget észre vett egy tőle jobbra elhelyezkedő széket amin egy lány ült.A meglepetés ereje egyből eltűnt és pikk-pakk pattant fel helyéről hogy szidalmak áradatát zúdítsa rá.A barna hajú mikor meglátta a fiút felállt ülő alkalmatosságából.Ugyan úgy barna színű szemei eléggé dühösen néztek rá de ez gyorsan átváltott másba.Valami megfogalmazhatatlanba.
-Örülök hogy ennyire siettél,Jacques.
-Ugyan,ha már minden ötödik másodpercben egy üzenettel,hívással zargatják az embert éjjelek évadán miért ne sietne?-szúrta oda kurtán a fiú.
-Vegyél vissza...-húzta résnyire szemeit-Egyébként pedig egy igen érdekes munka miatt hívtalak ide...
-Álljon meg a menet!-vágott az "író" szavába-Érdekes munka?!Eddig nem volt nekem állásod most meg így a semmiből hirtelen lett?Hogy működik ez?
-Mi lenne ha nem mindig a negatívat látnád mindenben hanem egyszer az életben örülnél is?De engedelmeddel elmondanám hogy mi a helyzet.-fonta keresztbe mellkasa előtt karjait.
-Vettem,vettem!Lökjed.
-Szóval régen volt egy könyvem amit töröltem de azóta rengetegszer megbántam ezt a döntésem...Lényegtelen!Az a fontos most hogy újra akarom kezdeni de én még egyszer nem vállalkozok ilyen kihívásra ezért is kérnélek meg téged.
-Nem vállalkoznál rá?Mert ez olyan nagy dunszt?
-Igazából csak együtt kellene laknod hat anime karakterrel de...
-És ez olyan nagy feladat?!Mikor kezdhetek?-csillogtak fel szemei a Jacques-nek.
-Hidd el ez tényleg nem olyan amit csak úgy a nyakadba varrnék csak te vagy a legidősebb karakterem akit szeretném hogy mások is megismerjenek és ez egy remek alkalom lenne!De aggódok azért érted.
-Ugyan már!értem nem kell,bírok magamra vigyázni is egy törpe nélkül is.-borzolta össze az alacsony lány haját.
A barna hajú egy ideges egyben féltő tekintettel látta el a fiút.Száján egy sóhajt engedett ki majd egy kulcs csomót nyomott a fiú kezébe.A kulcs csomón úgy 5 kulcs lifegett.
-Ezekkel bírod nyitni és zárni az ajtókat ha baj történne.-magyarázta el neki gazdája.
-Ugyan mi baj lehetne?-vágta zsebre a tárgyakat.
Lelki szemei előtt már látta a megannyi loli-t akik cseléd lány ruhában fogják körbe vonni és minden kérésének eleget fognak tenni.Össze dörzsölte tenyerét majd kérdőn a kisebbre nézett.
-Merre van a bejárat?
A lány egyenesen előre mutatott ahol egy vasajtó volt.Jacques huncut mosolyra húzta száját és megindult felé.Ahogy lenyomta a kilincset és résnyire nyitott az ajtót fény áradt be a sötétes szobába.Hátra nézett majd tisztelget egyet mókásan:
-Majd még találkozunk!-ezzel átlépte a küszöböt és becsapta maga után az ajtót.
-Remélem.-kuncogott egyet fájdalmasan a lány majd hajába túrt-Talán többet kellett volna mondanom neki a munkáról?-gondolkodott el rajta de egy váll rándítással elintézte bűntudatát.
* * *
Jacques egy kisebb csigalépcsőn botorkált fel egy nappaliba.A nappali elég tágas volt.Egy nagy,szárnyas ablakon világított be a kinti világ csodája.Vele szembe egy nagy képernyőjű TV foglalt helyett.A TV előtt egy dohányzó asztal ami egy kör alakú szőnyegen volt.A dohányzó asztal jobb és bal oldalán bőr fotel.A fotelek között egy bőrkanapé terpeszkedett.Ezektől jobbra egy nagy könyves polc,mellette egy hosszúkás komód.A fiú elismerően füttyentett.Szemeivel a kislányokat kereste amit meg is pillantott.Szőke üstökű,gyönyörű kék szemű leányzó keresett valamit a komód egyik fiókjában.Jacques széles mosolya levakarhatatlan volt.Hát tényleg egy ilyen gyönyörűséggel kell együtt élnem?-gondolta magában.Már közeledett volna mikor valaki neki ment és elvesztve egyensúlyát a földre esett.Bosszankodva tekintett fel egy...tök fejű emberre?Még ő is elnevette volna magát hogy ilyet mondott de az illető kezében egy szép ásó volt így csendbe maradt.Lassan felemelkedett,leporolta magát majd lenyugodva szögezte a kérdést:
-Mondd,hol vagyok?
-Hogy hol?Azt hittem elmondott neked mindent az a lány.-vette vállára a kertész eszközt amitől Jacques hátra lépett egy kicsit.
-Hát...majd nem.Egy kérdésem van...Hol vannak az aranyos cseléd ruhás lolik?!
-Lolik?-hallot meg a háta mögül egy női hangot mire hátra nézett-Ha lolit keresel akkor rossz ajtón jöttél be.-vigyorgott rá a rövid hajú.
Jacques kezdte elveszíteni a józan eszét.Próbált higgadt maradni mikor is telefonja megrezdült.
Feladó:Démonfajzat(alias "írónő")
Talán végig kellett volna hallgatni :D
-Ez a nőszemély...-csikorgatta meg fogát.
Nyugalom!Nem így fogom tovább felvezetni a történetet,ebben eléggé rossz vagyok.Csak gondoltam így az első rész sokkalta jobb lesz.Remélem azért élveztétek!
Jah, és íme szegény Jacques:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
