◎ Van kiút? ◎

2. fejezet

2017.06.06.

  A mai nap is szokásosan indult, mint a többi. Kilenc nap és vége a sulinak. VAKÁCIÓ, alig várnám, ha például elmennénk nyaralni vagy strandolni, vagy a barátaimmal bulizni... Ez lesz az első, olyan nyár, ahol minden pénz számít. Tavaly, még voltak barátaim, és nem éreztem annyira, mit is jelent az, amit anya mondott...
  Azt hiszem, most már értem. Az állapota egyre rosszabb. Néha napokig bent kell maradnia korházban és akkor minden feladat rám hárul. Napjainkban én vettem át az anya szerepét.
  Egyik este anyával csajos napot tartottunk, Virág az egyik barátnőjénél aludt. A csajos nap azt takarja, hogy egész nap romantikus filmeket nézünk, pizzát rendelünk, sírunk, nevetünk. Ezen az estén tényleg volt minden.
- Anya emlékszel, amikor kicsiként megkérdeztem, hogy mosod-e kabátokat? - kezdtem bele.
- Igen, én meg rád ordítottam, olyan voltam, mint egy sárkány. - folytatta.
- Ezt nem én mondtam. - pislogtam ártatlanul.
- Héjj! - próbált sértődötten nézni, de mindketten elkacagtuk magunkat.
- Mit szólsz, ha a következő movie Két hét múlva örökké lesz, Sandra Bullock-kal és Hugh Grant-tel?
- Jöhet! De, ha még egyszer egy angol szót is kiejtesz, akkor...
- Mi lesz, elordítod magad, mint egy sárkány?
- Jól van, gúnyolodj, csak anyádon. - vágta be a durcát.
- I'm sorry, mom. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Megállj, csak!
- Neee, Neee! - csikizni kezdett megállás nélkül, alig bírtam kiszabadulni a "karmai" közül.

- Figyelj, Carmi még beindítod a filmet! - komolyodott el.
- Igen? Rosszul vagy?
- Nem. Csak szeretnék elmondani valamit az apádról.
- Jajj, anya! Nem nézhetnénk inkább filmet?
- Kincsem, ezt muszáj.
- Jól van. - fújtam ki a levegőt.
- Amit hallani fogsz, az számodra nagyon nehéz lesz elhinni.
- Ne kertelj! Térj a lényegre, hogy nézhessük a movie-t! - vigyorodtam el.
- Carmi, az apád nem az apád.
- Mi???
- Zsolt nem az édesapád.
- Anya, ez képtelenség! - felugrottam és beletúrtam a hajamba. - Apa, az apa.
- Nem, ő nem az igazi apád. Előtte volt egy barátom, Szilárd, akit nagyon szerettem és úgy tudtam, hogy ő is viszont. Tévedtem. Többször láttam egy másik nővel beszélgetni, de nem szóltam, azt hittem, majd elmondja. De nem szólt semmit. Én meg írtam búcsúzóul egy levelet és bedoptam a postaládájába. Többet nem hallottunk egymásról.
- És nem is keresett? - döbbentem meg.
- Nem... - habozott, de folytatta - Utána napokig nem voltam jól és elmentem az orvoshoz. Kiderült terhes vagyok, veled. A szüleimnek elmondtam, azt tanácsolták gyorsan ismerjek meg valakit, aki szeret és eltart engem és téged. Ők ajánlották nekem Zsoltot, aki gyerekkori jóbarátom volt. Kezdetben nem szerettem, csak Szilárdra gondoltam, de végül összeházasodtunk és megszülettél, a sajátodként nevelt fel. Később világra jött Virág, aki az ő lánya. Sosem tett köztetek különbséget. Mindkettőtöket szeretett.
- Ezt miért mondtad el nekem? - alig jött ki hang a számon.
- Szeretném, ha megkeresnéd Szilárdot.
- De megcsalt!
- Lehet, de ő az apád!
- Nekem már van APÁM! - üvöltöttem.
- Zsolt, örökké az apád marad. Én csak, annyit kértem, hogy az édesapádat találd meg. Fogadtam egy magánnyomozót, aki megkeresi nekünk.
- Mit vársz tőlem?
- Gyere, ülj ide mellém.
- Semmi egyebet. Ismerd meg, beszélgessetek. Ne az alapján ítéld el, amit az előbb meséltem, hanem alakíts ki róla saját véleményt az összeismerkedésetek után. Ígérd meg kérlek!
- Ha ez boldoggá tesz, anya. - sóhatottam.
- Igen, mert ha elmegyek valakinek kell rólatok gondoskodnia.
- Tudunk magunkról.
- Azt te csak hiszed. - átkarolt és puszit nyomott a homlokamra - Nézzük a filmet?
- Indítom.