Elnézést a késésért. Remélem azért tetszik.
Petra szemszöge:
Egy újabb matek dolgozatot írunk holnap. És természetesen semmit sem értek. A matek soha nem volt az erősségem és valószínűleg nem is lesz. Ha értem akkor szeretem, de általában nem értem úgy, hogy nem szeretem. Hirtelen valaki meg fogja a vállam én meg ijedtemben meg ütöttem az illetőt aki történetesen Peter volt.
Petra: Jézusom bocsi, jól vagy?
Peter: Persze nem halok bele egy ütésbe.
Mosolyog rám.
Petra: Jó, mert a te hibád volt. Meg ijedtem.
Peter: Bocsi, nem akartalak meg ijeszteni. Csak gondoltam, hogy segíthetnék matekból ha nem érted.
Vakarja meg a tarkoját és a földet nézi.
Petra: Örülnék neki, de nem csak a matek miatt jöhetnél át.
Mosolygok rá hát ha veszi a célzást.
Peter: Hmm... Ere gondolsz.
Meg fogja a derekam, magához húz és a suli közepén csak úgy meg csókol. Egy kis hezitálás után vissza csókolom.
Peter: Akkor gyere át hozzánk.
Puszit ad az arcomra és el rohan mellettem. Én meg ott maradok nagy mosollyal az arcomon és el indulok haza.
