Két Világ Közé Ragadva / Steve Rogers ff./

Everydays

Steve:
Reggel viszonylag későn keltem. Rég nem aludtam ilyen jól és ebben fontos szerepet játszott a mellkasomon szuszogó vörös hajú szépség. Azon gondolkodtam vajon mit álmodhat annyira hozzámbújt. A gyönyörű vörös haja belelógott a szemébe óvatosan a füle mögé tűrtem, ekkor lassan mosolyra húzta pirosas ajkait.
- Jó reggelt Csipkerózsika - köszöntem neki.
- Én nem lehetek Csipkerózsika őt csókkal kelti a herceg - mondta mosolyogva.
-Ezt bepótolhatjuk - mondtam majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Ha mondhatok ilyet isteni volt.
Tudod mit szeretnék ma csinálni?- kérdezte.
- Nem mit? - kérdeztem vissza mert fogalmam sem volt hogy mit szeretne.
-Semmit csak itt lenni veled - mondta mosolyogva.
-Tetszik ez a terv -nevettem el magam.
Ekkor kopogtak a vér megfagyott mindkettőnkben.
- Igen? - kiáltott ki Lyria.
- Ly nem láttad Steve-et? - szólt be Buck, itt mindketten meg könnyebültünk hogy nem Tony az.
- Gyere be - mondta az angyali hangján.
Kicsit meglepődött de aztán mindent tudóan elmosolyodott.
-Nocsak nocsak ez gyorsan ment. Steve egyébként Tony keres -nevette el magát.
Miután kiment még kicsit feküdtek az ágyban aztán Bruce írt Lyria-nak, hogy szeretné megvizsgálni. Így először Lyria majd én bementünk a fürdőbe és egy gyors, na jó talán mégsem olyan gyors csókot követően elindultunk. Kiváncsi voltam mit szeretne Tony de legbelül sejtettem.
- Kerestél? - kérdeztem amikor beléptem a labor ajtaján.
- Igen csak szeretnék pár dolgot megbeszélni veled. - mondta fel sem nézve a páncélja javításából.
- Hallgatlak - feleltem miközben leültem az egyik ütött kopott irodai székre.
- Tudod nem vagyok vak. Láttam, hogy hogy néz rád a lányom és pont ezért szeretném ha soha semmilyen módon nem bántanád meg. És meg szeretnélek kérni arra hogy vigyázz rá. - mondta mostmár nem a páncélját bügykölve.
- Tudod Lyria egy gyönyörű, kedves, jószívű nő. Soha nem tudnám bántani. Mindig meg fogom védeni bármi lesz is.- mondtam.
- Köszönöm - mondta őszintén.
Ezek után mivel Lyria még nem végzett elmentem egy ékszer boltba. Csináltattam neki egy nyakláncot amin egy olyan medál volt aminek a fele az arc reaktort a másik fele pedig a pajzsomat szimbolizálja. Remélem tetszeni fog neki. Mikor visszaértem nem volt senki a nappaliban gondoltam mindenki a szobájában van így felmentem Lyria- hoz amint beléptem olyat láttam amit többé nem akartam.
Ott feküdt a padlón véresen gyorsan oda siettem hozzá nem volt eszméleténél.
- Semmi baj itt vagyok többé nem bánthat senki - öleltem magamhoz a törékeny testét.
Felemeltem menyasszonypózba és lefektettem az ágyra. Majd elindultam megkeresni Brucet. A többiek mind az edzőteremben voltak elkábítja így magamra lettem utalva Lyria ellátását illetően. Az ágya mellé ültem és elkezdtem kitisztítani a szúrt sebét, majd bekötöztem. Lassan ébredezni kezdett.
- Steve a Hydra itt voltak - suttogta kábán.
- Tudom kicsim semmi baj, semmi baj soha többet nem hagylak egyedül ígérem. - ígértem meg neki.
- Lyria - hallottuk meg Tony hangját a folyosóról.
- Itt vagyunk - kiabáltam ki Lyria ágya mellől.
Ezek után mindenki bejött Bruce átvizsgálta azt mondta hogy pár nap és már járhat. (/ez rímelt lol/)
- Steve itt maradsz velem? - kérdezte miközben nagyot ásított.
- Persze kincsem -mondtam majd óvatosan átöleli befeküdtem mellé majd hamarosan elaludtam.
Reggel mocorgásra ébredtem, lassan kinyitottam a szemem. Lyria próbálta elérni a telefonját áthajoltam rajta és oda adtam neki.
- Köszönöm -mondta vissza bújva mellém.
- Nincs mit - mondtam és megpusziltam a homlokát.
- Még csak hét óra van - mondta nagyot ásítás.
- Álmos vagy? - kérdeztem miközben végig simítottam az arccsontján.
- Kicsit - felelte szorosan hozzám bújva.
- Akkor aludj sok dolog történt tegnap amit ki kell pihenned - mondtam miközben elvettem a telefonját és az éjjeli szekrényre tettem. Lassan visszaaludt én pedig nagy ámulattal néztem. Teljesen elvette az eszem ez a lány. Nemsokára én is vissza aludtam közben szorosan magamhoz öleltem Lyria-t nem engedem hogy mégegyszer bántsa valaki. Másogyára egyedül keltem egy pillanatra megijedtem aztán hallottam, hogy a fürdőben folyik a víz de biztos ami biztos bekopogtam.
- Jó reggelt Steve - kiáltott ki Ly.
- Honnan tudtad hogy én vagyok? - kérdeztem meglepve.
-Az legyen az én titkom - nevette el magát.
Nem sokkal később kijött vizes hajjal az ingemben.
- Neked miért áll jobban az ingem - kérdeztem nevetve.
- Nem tudom de szerintem lenyúlom - nyújtotta ki a nyelvét mire magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Mr. Rogers, Ms. Stark várják lent önöket - szólalt meg Jarvis.
- Kik várnak? - kérdezte Lyria.
- Thor, Loki és pár ember akiket nem tudok azonosítani - hangzott újra a mesterséges intelligencia hangja.
Lyria bement és átvette a rövidnadrágát egy hosszú farmerre.
Amint leértünk rögtön tudtam hogy az egyik nő Lyria anyja a hasonlóság egyszerűen kézzel fogható volt.
Loki és a két asgardi nő háttal álltak nekünk így csak Thor és a többi bosszúálló látta hogy megérkeztünk.
- Mi tart ennyi ideig? Thor biztos hogy Lyria volt az? Kinézem belőled hogy nem ismered fel az unokatestvéred - mondta Loki.
-Nem hiszem hogy Thor összetévesztett valakivel - mondta Lyria.
Ekkor szinte fénysebességgel megfordultak.
- Megmondtam öcsém Asgard elveszett hercegnője megkerült - verte hátba Thor Lokit.
- Kislányom... - szólt a vörös hajú nő gondolom Soyana.
- Anyám? - kérdezte Lyria miközben eggyel közelebb lépett.
Ekkor Soyana kitárta a karját Lyria pedig oda rohant. A megható pillanatot Loki zavarta meg.
- Nos a Thor inteligenciájáról írt feljegyzéseim közé beírom hogy felismerte az unokatestvérét ez egy nagy előrelépés lesz - jegyezte meg.