Életem Első Igaz Szerelme {Ereri} /BEFEJEZETT/

20. Igen!

Eren szemszög

Készülödünk a Dániai kiruccanásra. Elővettem bőröndöm és elkezdtem minden féle ruhát belehajigálni. Ahova megyünk ott elég hideg van így inkább hosszú ujjúak helyezkedtek el a táskában. A ruha táram nagy része feketéből állt. Nem tudom miért de mindig is ez volt a kedvenc színem mint ahogy Levinek is. 

Miután kész lettünk a bepakolással Levi felrakta a bőröndöket a kocsiba. Be ültünk a tágas fekete autóba és elindultunk a reptér felé. A tájat kémleletem ami leginkább erdős volt mivel Levi nem szeret autópályán vezetni. A táj hirtelen átváltott a fásból pusztásba majd sokkal később meg is érkeztünk. Leparkoltunk az autóval egy fedett parkolóba. Elkezdtünk becsekkolni a reptérre. Mikor végre ezzel is végeztünk lassan indult a gép. Nem késett. Felszálltunk a repülőre és kényelembe helyeztük magunkat. Egy kicsit fáradt voltam és hamar ki is dőltem. Arra ébredtem fel, hogy valaki simogatja a hajam. Ki nem találtátok volna... Levi volt az milyen meglepő módon. Rá emeltem zöld íriszeimet és mélyen szemébe néztem ő meg az enyémben. Az az acélkék szempár amiben mindig elveszek.

Felemelte állam és lassan közeledett felém. Ezt én csak annyival reagáltam le, hogy behunytam szemeim. Éreztem ahogy veszi a levegőt majd ajkaimra tapad. Lassan mozgatja ajkait az enyéimen. Megnyalja alsó ajkam bejutást kérve amit rögtön meg adok neki. Megérzem nyelvét a sajátomon és belenyögök a csókba amit a körülöttünk ülök is meghallottak pedig szinte mindenki aludt. A körüllötünk lévők ránk emelték tekinteteiket amire én zavarba jöttem és enyhe pírrel az arcomon bámultam magam elé. Éreztem a többi tekintetet rajtam.

-Nyugi Eren. Nincs semmi baj. - mondta nyugtatóan - Megvédelek.

Felnéztem rá és ugyanazt a rideg tekintetet láttam mint mindig. Vagy talán aggódott? Nem szokása az ilyesmi... Megnyugodtam egy kicsit és bólintással jeleztem, hogy értem mire céloz.

-Levi! - ugrottam nyakába és átöleltem. Egy kicsit meglepődött de szinte azonnal visszaölelt. - Szeretlek!

-Én is téged!

Lassan kibontakoztunk az ölelésből és újra vállára hajtottam fejem. Nem érdekelt, hogy a körülöttem lévők most mennyire hordanak el egy büdös buzinak. Nekem itt van ő. Ő aki mellett biztonságban érzem magam.

Elkezdett leszállni a repülő és csak azt éreztem, hogy sajog a fejem és bedugult a fülem. Felkeltem végre és ránéztem Levire aki tök nyugodtan ült a helyén. Egy kis idő után rájött, hogy őt bámulom és rámnézett majd... elmosolyodott... Levi Ackerman mosolyog. Ez sem mindennapi látvány! Pezsgőt bontunk! De én sem bírtam magammal és egy óriási mosolyra húztam számat amit ő észre is vett.

-Min mosolyogsz annyira kölyök? Tch... - mondta és újra felvette rideg tekintetét

-Rajtad. Olyan aranyos vagy mikor mosolyogsz - húztam még ennél is nagyobb mosolyra ajkaim

-Értem. Akkor többet fogok azt hiszem...

-Okés - mondtam és bólintottam

Leszállt a repülő és mindenki minket figyelt ahogy levesszük kézi poggyászainkat az ülés tetejéről.

Elkezdtünk kisétálni és a nagyobb bőröndöket is elvettük helyükről. Levi vezetett, hogy merre kell menni miután kicsekkoltunk. Egy kisebb hangulatos hotelhoz vezetett. A hotel úgy nézett ki mintha az is a környezet része lenne. Sok növény, indák a falakon, és olyan medence ami pont beleillik a képbe( ne kérdezzétek, hogy kerül Dániába medence) Egy idilli képet idézett elő a hotel. Gyönyörű volt. Lehet azt mondani tele volt gazzal de ez nem igaz. Sok volt a növény ugyan de egy gaz sem volt sehol. Az indák is csak a diszítés részei voltak. A hotel patyolat tiszta.Levitől mit is várok... Nem bírja elviselni a koszt ezért választott egy 5 *-os szállodát. Gyorsan bejelentkeztünk és fel is mentünk a szobánkba. Én szinte azonnal bevetettem magam az ágyba de nem aludtam.