Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jimin sürgött-forgott kicsinyke otthona konyhájában, amint megannyi finomságot kavargatott. A házat belengte az ínycsiklandó ételek illata, és a megannyi szeretet érzete, melyet a szőke hajú, szorgos fiú árasztott magából.
Ma volt a negyedik évfordulója szívének választottjával, így teljes extázisban készült a ma estére.
Kitakarított, főzött és becsomagolta szerelme ajándékát, majd tűkön ülve várta az idősebb férfit.
Yoongi munkából igyekezett hazafelé, lábait gyorsan szedte a tömérdek fáradtság ellenére is, hiszen minél hamarabb karjai között akarta tudni a tőle pár centivel alacsonyabb párját.
Felért a kis lépcsőn, majd remegő kézzel helyezte kulcsát a zárba, s a kattanás után, berontott az épületbe. Lerúgta lábairól cipőjét és meg sem állt a kanapén terpeszkedő férfiig.
Karjai köze zárta, szorosan és szerelmesen ölelve, mélyet szippantva Jimin nyugtató illatából.
—Üdv itthon Yoongi. –szólalt meg halkan a szőke, párja védő karjaiba bújva.
—Akkor érzem otthon magam, ha te a karjaim között vagy. Csak maradjunk még így pár percig kérlek. –felelte a fekete hajú, mégszorosabban húzva magához a fiatalabbat.
Percekig álltak a nappali közepén egymásba feledkezve, az étel pedig már jócskán kihűlt.
De nem zavarta őket.
Ahogy a világ összes gondja, mely az évek alatt rájuk hárult sem.
Rengeteg veszekedést tudhattak maguk mögött, mégis mindig visszataláltak a masikhoz, hiszen őszintén, teljes szívből szerették egymást, annyira, hogy azt szavakba sem lehetne önteni.
Jiminnek Yoongi jelentette a menedéket.
Yoonginak Jimin jelentette az otthont.
Egymásnak pedig ők jelentették a boldogságot.
Azt az érzést, amelynek hiánya néha szétszakít belülről, mégsem tudsz élni nélküle.
Ezért nevezték ők a boldogságot szimplán csak kurvának.
