Léptek (Steps)

Prológus

   Persze, minden történet átlagosan indul: megismerünk egy új embert, majd elkezdünk másképp érezni iránta. De mi van akkor, ha az a bizonyos új csaj nem éppen új?

   Egészen általános iskola óta ismerem azt a magába zárkózott, stréber Abigail-t, aki szinte mindegyik órán előttem ül. Fel sem tűnik neki, hogy bámulom, vagy csupán nem izgatja a gondolat, hogy az iskola egyik legmenőbb csaja nézi órákon át fekete haját, melyben sötétkék tincsek ékeskednek.
Nem éppen átlagos, igaz?
Pont ez az, ami mindig is hozzá vonzotta a tekintetem. Rejtélyes, csendes, habár egyetlen smaragdszín tekintete többet árul el, mint ezer és ezer szó. Valamint az a száj, amikor végre ráveszed, hogy beszédre nyíljon, olyan gyönyörű hangot ereszt ki magából, amelyet egy hangszer is megirigyelhetne.

   Hogy miért nem merek kezdeményezni? Azt hiszed azért, mert nem fogadna el a családom, vagy hogy a népszerűségem féltem? Egyik sem lehetséges, mivel mindenki tudja, hogy nem vagyok pasipárti. Akármilyen nyálasan is hangik, attól rettegek, hogy összetör. Ne nevess ki, egy menő csajnak is lehetnek érzései!

   Jobban megfigyelve az esetet, nem lehetséges eldönteni, hol és mikor kezdődött. Csak megtörtént. Az iskola női futballcsapatának kapitánya fülig belezúgott egy gyönyörű stréberbe.

Hát nem aranyos?