Eldarya - A múlt láncai

1. Kezdődik a kaland

Ez egy nap szokásosan kezdődött ahogyan eddig az összes. Reggel felkeltem, elvégeztem a reggeli igazításokat aztán felkapva táskámat indultam útnak. Az egyik kis sikátorba befordultam és nemsokára három suhanc jelent meg. Kettő mögöttem, valószínűleg a vezetőjük előttem. Unottan mértem végig a terepet, szerencsétlen párák. Az előttem álló szőke punkos pasas megigazította napszemüvegét és vigyorogva emelte meg egy másik elérhető baseball ütőt. Hátrapillantva két társa kis pillangó késeket nyitottak föl. Már reggel nem bírnak magukkal.
-Ide a lóvét vagy megjárod.- szólalt meg a szőkeség magabiztosan. Vállat rántottam és közömbös ábrázattal lestem az előttem állót.

- Fiúk, muszáj reggel ilyennel kezdjétek? Nem beszélhetnénk meg a dolgokat? Nem szerencsés ez a reggel.- kérdeztem, de a három jómadár hangos vihogásba tört ki. 

-Nem! Adj  egy kis  pénzt vagy nem állunk jót magunkért. - ütögette meg gyengéden vállán az ütőt.

-Nincs más megoldás.- túrtam hajamba fáradtan. Próbáltam elkerülni ezt. Gyors mozdulattal a punk előtt termettem, kicsavarva kezéből az ütőt azt a földre kényszerítettem aztán ásítottam egyet. -Megmondtam, nem szerencsés a reggel. Pont belém kellett kössetek.-. Láttam két fiatal megremegett aztán elejtve fegyvereiket futásnak eredtek. 

 -Nem meneküljetek ti gyávák! - kiáltott utánuk vezérük ezt semmit se hatott. 

- Cserben hagytak. Akkor rendezzük le.- jelentettem ki mire a hapsi hangos könyörgésbe kezdett. Oda se figyelve rá egy egyszerű mozdulattal tarkójára rávágtam így eszméletét vesztette. Megragadtam hónalja alatt és egy nyílt utcára húzva kikötöztem az egyik oszlophoz aztán táskámból előzetesen előkészítve egy ragadós papírt vedtem elő és a pasas homlokára nyomtam. Elővettem tollamat és egy papíron hagytam újra üzenetemet.
„Ismét helyettetek kaptam el egy bűnözőt, jobb ha belehúztok zsaruk". Már nem ez az első hasonló eset. Nem szabadna az ilyeneket szabadon hagyniuk. Eltettem író eszközömet aztán tovább indultam. Betértem egy kis üzletbe és vettem magamnak pár péksüteményt utána ismét az elhagyatott sikátorok közt bolyongtam. Mikor a romos vörös ajtós épületet megpillantottam lazán beléptem és egy bárpultnál foglaltam helyet. Bent bűzlött az alkohol és a dohány szagától, de ez már megszoktam. Leülve a pultra támaszkodva reggelimnek nekiálltam miközben egy öreg jelent meg a pult mögül.

-Már vártam rád. Mi a helyzet?- érdeklődte az öreg pultos kíváncsian. Pincér ruhában virít, ősz, rövid szakálla van és szintúgy ősz haja. Kék szemeivel végigmért szokványosan és rám tekintett határozotttan. 

- Eddig a megszokott. Mond csak Roy, sikerült megszerezni az infókat amiket kértem? -hajoltam hozzá közelebb miközben elpusztítottam reggelimet. Ő megigazította szemüvegét és magabizotságát  látva elmosolyodtam. Roy a vén róka, ráadásul mindig számíthatok rá. 

- Természetesen. Ma este kilenckor a kikötőnél. Ugye nem egyedül akarsz odamenni? - láttam szemeiben megcsillanni az aggodalmat.

 -Nyugi, csak körbe szaglászom és lövök pár képet  rögzített bizonyítékként. Nem áll szándékomba beleavatkozni komolyabban. Csak segítem a város biztonságát, ha már a zsernyákok képtelenek rá.- húztam el számat. Annyiszor csalódtam már az igazságszolgáltatásban. Ezért döntöttem úgy, hogy belemélyedek a megfelelő ügyekbe. Egy napon megtalálom azt a személyt és a saját két kezemmel intézem el. Mármint remélem lesz hozzá annyi bátorságom és merszem.

- Aztán óvatosan.- borzolta össze hajamat gyengéd mosollyal az öreg. 

- Ne csináld már ezt! Nem vagyok gyerek.- mordultam rá halkan, de csak jót nevetett reakciómon.