Naruto Boys/Girls/Bijuu

Öhm?

Sziasztok

Nos nem tudom miért, de mivel még nem tudom, hogy pontosan miket is hozzak nektek, így gondolkodtam, hogy megpróbálom egyszer a Naruto Oneshot-ot. Igen, igen tudom, hogy sok van belőle, de próbálkozok

U.i: Ne várjatok jót, mert nem vagyok tehetséges az írásban😂😂😂😂

Nem is szaporítom tovább a szót, így kezdeném is:

I. Deidara X Reader

(t/n) = neved
(h/sz) = hajad színe
(k/é) = kedvenc ételed

Már 1 éve vagyok tagja, az Akatsukinak nevezett bűnszervezetnek. Egy Sunagakureai szökött ninja vagyok. Mindenkivel jól kijöttem, kivéve egy bizonyos, szőke egyeddel...Deidara. Nincs olyan nap, hogy ne kössünk bele a másikba! Néha érzem, hogy igen megtudnám folytani, azt a barmot egy kanál vízbe!

- Szösziiii.... - kiabálok utánna, de megse hallja, hogy szólok neki.

- Hé, te kétlábon járó bomba!!

- Mit akarsz már, (t/n)? Hm.

- Pain azt mondta, hogy ma veled edzek! - vigyorgok rá öntelten, míg a szőke fiú köpni nyelni nem tudott döbbenetében.

- Hát én velem biztos, hogy nem edzel! Hm.

- De, Deidara-senpaii!! - ugrok nyakába, evvel is idegesítve a fiatal fiút.

- Oh, hogy halnál meg! Hm. - kapar le magáról.

- De ha meghalok, akkor egy percre sem hagylak téged nyugodni.

- Tudod mit? Menj, és idegesítsd azt a hülye menyétet! Hm. - indul meg hátra se nézve felém.

- Befogom. - indultam el utánna.

Egyikünk se szólt semmit, mert ha bizony szóltunk volna, akkor olyan csete-paté lett volna itt, hogy azt öröm lett volna nézni. Egy tisztásra érkeztünk meg, ahol egy gyönyörű kristálytiszta folyó lélegzet elálítóvá tette ezt a helyet.
Kezdetét vette az edzésünk. Deidara övtáskájába mélyesztette kezeit anyagért, amit megformált madárra, és felém dobta. Sikeresen ketté vágtam katanámmal, de az első két madarat, további madarak, kígyók, pókok követték. Mondthatom, ez nagyszerű! Ez a kétlábon járó bomba arra késztet, hogy használjam a Chidorit. Mivel a kis bomba föld elemű, én pedig villám, egyenlő az én sikeremmel. Azonnal formálni kezdtem a megfelelő jeleket, és a felém dobott anyagokba vezettem a villámot, ami bizony nem igen robbant fel. Há! Most megfogtalak, kisanyám! Egy percre annyira megörültem sikeremnek, hogy ugrálni kezdtem egyhelyben, mint egy kisgyerek aki cukorkát kapott.

- Óriási tapsot, (t/n)-nek a legyőzhetetlen kunoichinek! Igen, igen köszönöm! Maguk nagyon szerethetnek. Köszönöm, köszönöm. - játszottam, hogy meghajlongok a "közönség" előtt, de valami bokámra tekeredett.
Tekintetem azonnal a bokámra téved, amin egy anyag kígyó volt.

- Oh, hogy az a...

- Na te legyőzhetetlen kunoichi! Most megkaptad. Hm. - majd megrántotta a kígyót, én pedig egyensúlyomat elveszítve estem hanyat.
Egy fájdalmas nyögés hagyta el ajkaimat, míg az a bomba nevetett.
Szemeimet inkább lecsuktam, és mély levegőket kezdtem el venni, hogy ne rohanjak oda ahoz a baromhoz, és itt helyben megfolytsam. Mert biza' megtettem volna, és megmondtam volna Painnek, hogy "Áh, véletlenül belefúlt a folyóba. De semmi komoly!"
Mikor már lenyugszom kinyitom szemeimet, és egy felettem magaslakodó, Deidara fűrkészi arcomat.

- T...te mitcsinálsz, te nagyon nagy barom?!

- Nézlek. Hm.

- De ne nézzél! Menj, és nezzegesd azt a fát mögötted!!

Ezen csak halkan felkuncogott.

- Olyan gyönyörú vagy, (t/n)! Hm.

- Dei... - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot el hallgatatott.
Mondhatom nem is akárhogy! Saját ajkait nyomta az enyémnek. Arcom olyan szinten elvörösödött, hogy azt még egy éredt paradicsom is megirigyelhette volna! Vagy akár, Sasori vörös haja.
Félve, de mégis szenvedélyesen csókolt, mintha félne a reakciómtól.

- Szeretlek, (t/n). Hm. - mondta, mikor már elengedte ajkaimat.

- Oh, szerelmet is vallasz? - vigyorogtam rá, mire egy halvány mosollyal az arcán megforgatta szemeit.

- Ha kell akkor igen! Hm. Szeretlek, (t/n)!! Jobban mindenkinél, és az életemnél is! Hm. Érted még a csillagokat is lehoznám, hogy csakis az enyém legyél! De nem tudom, hogy te hogyan érzel irántam. Hm. - fordította el a fejét.

- Nem kell aggódnod... - fordítom vissza fejét, hogy tekintetünk egybe olvadjon. - ...mert én is szeretlek téged, Deidara. - majd lehúzom magamhoz egy csókra.

Ez a csók valamivel mássabb volt, mert ebben az egy csókban benne volt minden. Az elmúlt 1 év kötekedés egymással, érzelmek, és minden. Nem kellettek szavak, hogy elmondjuk egymásnak az igazat, hogy igenis vonzódunk egymáshoz. És persze, azt, hogy a másik nélkül nem lenne értelme a létezésünknek!

- (T/n)...megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? Hm.

- Igen...te barmok baromja. - vigyorodok el sátánian.

- Hogy én mennyire utállak, te idióta! Hm. - neveti el magát.

- Én is téged. - majd mindketten felálltunk a földről.
Cuccainkat összeszedve, egymás kezét fogva indultunk meg a naplementében. Attól, hogy állandóan szívtuk egymás vérét, itt tartunk...Nos igen. Otthol bizotsan a sok kíváncsi szempár, igen nagyot fog nézni de ez minket kicsit sem érdekellt! Hiszen itt vagyunk egymásnak, és csak is ez számít, semmi több!

Hát gyerekek itt lenne ez a kis "mű"😅
De meglátszik, hogy az írás nem az én világom😂😂😂