akkora paradoxon. és még nem is állt össze a fejemben a gondolat.
ez is egy megjátszás, de nem játszunk, csak szeretnénk ((de mégse?))
mindenki által feltett kérdés: büszke lenne rám a gyerekkori énem?
és aztán azt hisszük elrontottuk, aztán belegondolunk, hogy nem sokat tudott ő akkor még
veszekszünk, magunktól védjük magunkat. melyikünknek van igaza?
most játszunk? saját szemeink elől is rejtjük az igazat? nehogy meglássuk, jaj, az csúnya.
néha kicsit rákényszerítjük magunkat, megszeppenünk, elbújunk. újra
