novellák. #1

Hugs or Kisses ∣ hwangju

- Hyung. - Dongju nyűgösen szólította az idősebb fiút. - Gyere már, késő van. - nyafogta. Hwanwoong maga mellé ejtette kezeit. Nem foglalkozott a zenével, ami továbbra is hangosan szólt a háttérben. Megfordult, így egyenesen a másik fiúval nézett farkasszemet.

- Dongju, senki sem kényszerít. Nem is kéne itt lenned, már rég vissza kellett volna menned a dormba pihenni. - mondta és szigorú tekintettel nézett a fiatalabb felé.

Dongju mindig is önfejű volt, ha munkáról volt szó. Túl sokat dolgozott, annyira, hogy a karja meghúzódott tánc közben. A fiú elhallgatta volna a többiek elől, de a fájdalmas arckifejezése a próbák közben túl árulkodó volt a barátai számára. Nem csoda, hogy Hwanwoong most is aggódott miatta.

- De meg akartalak várni, és most akarok haza menni. - a fiatal fiú gyerekesen toppantott egyet a lábával.

- Dongju--

- Ölelj meg.

- Mi?

Hwanwoong hitetlenkedve nézett a fiúra. Próbálta megfejteni miért is állhatott elő a másik ilyen hirtelen egy egyáltalán nem odaillő kéréssel- vagy inkább paranccsal.

- Ölelj meg. - ismételte Dongju magabiztosan. A másik csendben maradt. Úgy döntött, hogy a fiatalabb kérése fontosabb annál, mint amit mondani akart.

- Ha megteszem visszamész a dormba? - kérdezte a szőke hajú. Dongju összeszorított ajkakkal hümmögött. A táncos tudta, hogy ez csak színjáték, a fiatalabb már rég tudta a válaszát, de szívesen húzta az időt, ezzel is drámaibbá téve a pillanatot, akárcsak egy vérbeli színész.

- Siess már. - törte meg a csendet Hwanwoong, miután rájött, hogy ez már nem csak időhúzás volt. Sokkal inkább Dongju élvezte az idősebb idegeit húzni azzal, hogy nem felelt a kérdésére.

- Nem. - vigyorodott el a fiú. A szőke szemforgatva fordult vissza a tükör felé.

- Ahogy gondolod. Akkor nincs ölelés. - vont vállat. Hwanwoong érezte, hogy ezzel még nincs vége. Nem folytatta a táncot, látta Dongjun, hogy tervez valamit. Sejtése be is igazolódott, mikor a tükörből látta, hogy a fiatalabb arcán egy pajkos mosoly terült szét. Óvatosan fordult ismét szembe vele és átható tekintettel vizslatta az arcát, próbálta megfejteni mire is gondolhat most az ezüst hajú fiú- ami nehéznek bizonyult, ugyanis Dongju sosem volt nyitott könyv az emberek számára.

A fiatalabb elindult Hwanwoong felé. A szőke hajú nem mozdult, hiába tartott a másiktól. A helyén maradt, akkor is mikor észrevette, hogy Dongju a szokásosnál is magasabbnak tűnt, ahogy az ő apró teste fölé magasodott. Dongju lenézett az idősebbre. Szempillái meg-megrebbentek a csillogó szemek körül, ahogy pislogott. Hwanwoong szíve gyorsabb tempót kezdett el diktálni, ahogy a másik szépségében gyönyörködött. Szerve vadul dübörgött a mellkasában, talán még a fiatalabb is meghallotta, mivel arcán egy önelégült mosoly jelent meg és még közelebb lépett a szőke hajúhoz, mire az levegőért kapott.

- Mondtam, hogy nincs ölelés. - a szavak halkan, szinte motyogásként szöktek ki az ajkai közül, amin még ő maga is meglepődött. A földet kezdte bámulni, úgy érezte képtelen tovább a másik szemeibe nézni.

- Nem is ölelést akartam kérni. - vigyorgott a fiatalabb. Összeráncolta szemöldökét, mikor a másik továbbra sem nézett rá. Gyengéden kezei közé fogta a szőke hajú arcát és felemelte azt. Hwanwoong szemei ismét találkoztak Dongjuéval, de csak egy pillanatra. A fiatalabb szinte azonnal lehunyta őket, ahogy közelebb hajolt a fiúhoz és ajkait a másik puha párnácskáira simította.

Hwanwoong lefagyott, a levegő kiszökött tüdejéből. Nem tudott mást csinálni, mint Dongjut bámulni. Nézte, ahogy hosszú szempillák árnyéka a fiú arcára vetül, hála a fejük felett lévő világításnak. És amikor kinyitotta azokat a gyönyörű és titokzatos szemeket, melyek olyan fényesen csillogtak, mintha az égen lévő összes csillagot magukba zárták volna, Hwanwoong érezte, ahogy szíve kihagyott egy ütemet és tüdeje fájni kezdett a levegő hiány miatt.

Ahogy ajkaik elszakadtak egymástól, a szőke hajú ellépett a másiktól, tudta, hogy vigyáznia kell Dongju sérült keze miatt. Azonban még ez az apró mozdulat is nehezebb volt, mint hitte. A kettejük között lévő távolság-hiába volt csak egy lépés- fájdalmasan nagynak tűnt.

Hwanwoong kapkodva vette a levegőt. A próbateremben kellemes idő volt, a fiú mégis úgy érezte, mintha lángolna a bőre. Dongju szórakozottan nézett rá, várta, hogy a másik légzése újra helyreálljon. Végül a szőke hajú döbbenten nézett a vele szemben állóra.

- Ez meg mi volt?! - kiáltotta,  arcának színét egy paradicsom is megirigyelte volna. Ujját az ajkaihoz érintette. A hely- ahol nem rég a másik édes ajka is volt- még mindig forrón lüktetett.

- Ha nem engeded, hogy megöleljelek, akkor megcsókollak. - vont vállat Dongju egy pimasz mosollyal az arcán. Majd ismét közel hajolt a másikhoz és egy puszit nyomott a szájára. A fiatalabb felnevetett, mikor Hwanwoong megugrott a hirtelen gesztusra és zavartan kapta kezét a szája elé, miközben kikerekedett szemekkel nézett a fiúra.

Dongju megfordult és elindult a táskája felé, mely még mindig a földön hevert. Felkapta a kezével, melyen nem volt kötés, majd a táncos felé fordult. Hwanwoong még mindig lefagyva állt a próbaterem közepén.

- Hyung, ha te itt maradsz.. - a fiú összerezzent a hangra, végre feleszmélve a bámulásból. - Akkor én visszamegyek a dormba. - fejezte be és megindult az ajtó felé. Nem hitte, hogy a másik válaszol majd neki, de mikor a keze már a kilincsen volt, Hwanwoong félénken megszólalt.

- Várj meg. - a fiú bár suttogott, szavai tisztán érthetőek voltak. Dongju arcán egy boldog mosoly terült szét.

- Oké. - mondta és ajtónak vetett háttal nézte végig, ahogy a másik egy kicsit szerencsétlenkedve összeszedi a teremben lévő holmiját.

Eltelt pár perc míg Hwanwoongnak sikerült az összes cuccát begyűrni a táskájába. Addig is a fiatalabb szórakozottan nézte, ahogy a táncos percenként ejtette ki a dolgokat a kezéből és párszor megbotlott a saját lábában. 

A tény, hogy az idősebb még mindig nem mert Dongju szemeibe nézni, mosolyt csalt a másik arcára. Tetszett neki, hogy ennyire sikerült zavarba hoznia a szőkét.

A fiatalabb keze már éppen a kilincsen volt, mikor Hwanwoong lábujjhegyre állt és egy gyors csókot nyomott Dongju ajkaira, ezzel letörölve onnan az elégedett vigyort. Az ezüst hajú elvörösödött. Lenézett az alacsonyabb fiúra, aki még mindig nem vett fel vele szemkontaktust, helyette a padlót fixírozta. Dongju elmosolyodott, elmondhatatlanul aranyosnak találta a hyungját. Lenyomta  a kilincset, majd kilépett a folyosóra, míg az idősebb lekapcsolta a teremben égő villanyokat és bezárta az ajtót.