Drága, drága olvasóim!
Igen, kissé régen jelentkeztem már (egészen pontosan két napja), s így a poszt címe is elvesztette a hitelességét, azonban látok (nos, az túlzás, hogy látok, inkább olvasok) néhány jótét lelket, akik megértik időhiányom okát.
Istenkém, mennyire vágytam én már a verseny kapcsán a személyes tapasztalatra... És íme, megkaptam: megszámlálhatatlan mennyiségű élménnyel gazdagodtam, javarészt jóval. Bizony, vannak árnyoldalak.
Hisztis kislánynak tűnhetek már, de a tömeg egyszerűen kikészít. Az előttem ülő két ember még beszélgetni mert az előadások alatt! Sőt, mindennek tetejébe még vihorásztak is, és semmit sem hallottam az előadókból. De mentségemre szóljon, hogy az egyikre rápottyantott egy madár, a másikhoz pedig én repítettem egy papírgalacsint. Aztán persze mögöttem kezdtek el fecsegni, de jót álltam magamért.
Ennyi panasz elég is volt mára, jöjjenek hát a verseny hozadékai.
Először is, Athén egyszerűen csodálatos! Éjjel s nappal róttam az utcákat, gyakoroltam a versenyre, de nem kerülhette el figyelmemet az antik Athén varázslatossága. Majd ha híres és gazdag leszek, rendezek ott egy közönségtalálkozót, mindnyájatoknak látnotok kell ezt a csodát. A Dionüszia helyszíne is gyönyörű, nem is értem, hogy miért nem lepi el még a levegőt is az emberek sokasága... Bezzeg az eponümosznál! Még most is beleborzongok abba a tömegbe.
Na, megint visszakanyarodtunk ehhez a problémához. Nem bírom az emberek közelségét, oké? Ítéljetek csak el...
Francba, a szüleim már megint enni hívnak. Hát hogy lehet kreativitásom továbbadását ily módon félbeszakítani? Várjunk csak, hogy mit mondtak, mi lesz az ebéd? Hm... Jó, lehet, hogy ennyit megér.
Igyekszem mihamarabb folytatni a mesét! Addig is legyetek jók!
Válaszposztok az ötödik naphoz
1. Itt hagysz bennünket holmi ételért? Nagyot csalódtam...
2. Én vagyok, a hős Achilleus! Nagyon meghatott, hogy én szerepelek a drámádban, a boldogságtól a felhők között érzem magam! Várjunk csak, hiszem már ott is vagyok... Lényegtelen. Az a fontos, hogy továbbra is követem munkásságodat, folytasd csak!
3. Zeuszra esküszöm, hogy nem is beszéltem annyit! Amúgy meg nagyon nagy illetlenség volt a madár részéről az "ajándék" a vállamra! A kedvenc ruhám volt rajtam!
4. LÁTTALAK! LÁTTALAK A DIONÜSZIÁN! KAPOK AUTOGRAMOT?
YOU ARE READING
Ókori Blogger || ✔
Historical FictionEgy töri versenyen az volt a feladatom, hogy írjak egy blogot egy bizonyos ókori személy nevében, aki nem más, mint Szophoklész tizenhat éves énje. Annyira azonosulni tudtam a személyiségével, hogy a versenyen túl is folytattam a blogját, egészen ny...