Az álarc mögött (Dramione ff.)

Prológus

Hermione Granger elbúcsúzott a Weasleyktől, majd Ginnyvel, a legjobb barátnőjével elindult keresni egy üres fülkét. Körülbelül tíz perce keresgélhettek, már a vonat is elindult, de nem találtak egyetlen üres fülkét sem. Már majdnem feladták a keresgélést, amikor meglátták egy fülkét, amelyben egyetlen fiú ült. Megtört tekintete kifelé bámult az ablakon, talán enyhén könnyezett is. A lányok bárhonnan felismerték volna azt a tejfölszőke hajat. Draco Malfoy. A fiú, aki megkeserítette Hermione második tanévét, egyetlen egy szóval. Azzal a szóval, ami most az alkarján foglal helyet, mivel Draco nem állította meg Bellatrixot. Hagyta, hogy szenvedjen a lány, ahelyett, hogy megakadájozta volna azt, hogy lássa egy évfolyamtársát szenvedni. A fiatal nőnek azóta is vannak rémálmai. Ahogy Bellatrix megrántja a haját olyan erővel, hogy földre kényszerül. Majd megkínozta a tiltott átkok egyikével. És ez még csak a jéghegyek csúcsa volt. A lány emlékezett Bella minden egyes apró kis mozdulatára. Ahogy előveszi a pengét, majd elkezdi bőrébe vésni azt az egy szót. Sárvérű. De ez mind csak fizikai fájdalom volt a lány számára. Ezen kívül érzett mást is, mikor meglátta, hogy a fiú, aki Roxfortos évfolyamtársa volt, ott állt, és csak nézte, ahogy megtörik a lány. Nem tett semmit, pedig tehetett volna.

-Beültök, elmentek, vagy elmenjek én?-kérdezte a szőke srác.

-Beülünk-szólalt meg rekedtesen a szótlanság miatt Ginny.

Hermione ellenszenve ellenére besétált a fülkébe, de a tekintetét egy másodpercre sem vette le az ablak mellett helyet foglalóról, mintha bármelyik percben elővehetné a pálcáját, és megtámadná őket. Persze ez nem történt meg, csak Hermione aggodalmaskodott.

Ginny nyugodtan helyet foglalt Dracoval szemben, amíg Hermione csak gondolkodott, hogy helyesen cselekszenek e. Mit fog majd szólni Harry, vagy Ron, ha ezt megtudják?

-Ülj már le, Mio! Ne feszengj ennyire!- Ginny könnyen beszélt. Vele nem foglalkozott nagyon az elmúlt évek alatt a szőkeség. El volt foglalva az Arany Trióval.

-Nem harapok, nyugi! És ha ennyire zavarok, akkor kereshettek másik fülkét is!-szólalt meg kissé felgmán Draco.

-Hát akkor mi megyünk is!- fogtam volna meg Ginny kezét, hogy keressünk egy jobb helyet ennél, de Ginny nem engedett.

-Megvesztél Mio? Nem emlékszel? Nincs másik üres fülke. Ha lenne, akkor most nem itt ülnénk-nézett a fülkében lévő egyetlen férfi nemű lényére.-Csak kibírjátok anélkül az utat, csak megöljétek egymást. Az elmúlt hét évet is kibírtátok, ezt a pár órát is ki fogjátok!

-Hát jó...-sóhajtott, majd helyet foglalt. Hosszú lesz ez az út- gondolta magában. Sőt... Hosszú lesz ez az év...

Prológusnak egyenlőre ennyit hoztam, remélem, hogy tetszeni fog majd nektek😉🙃💓