Az álarc mögött (Dramione ff.)

2.Egyedül

Draco Malfoy a vacsora alatt nem tudta, hogy hová is ülhetne. Pansy mellé csak nem akart leülni, de mással nem volt "jóban". Egyedül ette meg a vacsoráját, ami akármennyi kaja is volt kitéve, csak egy pár szem krumpliból, és egy kisebb szelet húsból állt. A gyomorgörcse nem engedhette meg Draconak, hogy többet egyen. Nem tudta, hogy mi lesz az idei tanévvel, hiszen nincsenek barátai... Igen, a nagy Draco Malfoy egyedül maradt. A Mardekár üdvöskéjét megutálták a Mardekárosok. Létezik ilyen? Jó mondjuk mindenki más is utálj. De nem tehetett mást... A szülei hívták... Igen, nem tehetett mást... Magának is próbálja bemesélni, de mind tudjuk, hogy mindig van más választásunk... Mindenkinek...

~o~

Hermione nagyon jól érezte magát a vacsora alatt. Ginnyvel remekül elbeszélgettek, nevetgéltek, és azért a kaja se volt az utolsó... Nem tudta jobbnak elképzelni az első estét az utolsó évében, de valahogy mégis (bármilyen furcsa módon) jobb lett.

Hermione éppen sétált a klubbhelyiségbe a vacsoráról, amikor hirtelen férfi hangot hallott. Felismerte, Draco volt az, és valamiért örült ennek. Nem tudta miért, hiszen elsős kora óta ellenségek, nem is akármilyen ellenségek. Elsőben még nem volt annyira ellenszenves Draco a lánynak, de másodikban végképp elásta magát Hemione szemében, egyetlen szóval. Sárvérű. Hét betű is mekkora sebet tudott ejteni egy lányban. Egy teljesen normális lányban Draco akkora sebet ejtett, pedig nem is ismerte. Lehet túlzásnak tűnik így, de Mione amúgy is érzékeny lány volt, és ez nem segített. Szokták mondani, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Valahogy így próbál Mione is hozzáállni ehhez, és majdnem sikerült is. De amikor meglátja a fiút, mindig elkapja egy különös érzés. Először ez a fájdalom volt, aztán átváltott a szánalomra. Most meg... valami teljesen mást érez, és ez megijeszti a lányt.  Az agya azt súgja, hogy ne kerüljön közel a fiúhoz, mert csalódni fog. A szíve viszont húzza őt Dracohoz. De Hermione mindig is az agyára hallgatott, ezért megfordult, és folytatta az útját a klubbhelyiség felé.

Elindult felfelé a lépcsőn, amikor hirtelen lecsúszott a lába az egyik lépcsőfokról. Már teljesen azt hitte, hogy kész, vége, le fog gurulni szépen a lépcső tetejéről, már a szemét is becsukta, várva a halált (kicsit eltúlozta szegény), amikor egy hideg kéz elkapta a derekát, ezzel megmentve a lányt. Rengeteg réteg ruha volt Mionén, de így is érezte, hogy milyen hideg is az illető keze. Egy ideig még nem merte kinyitni a szemét, túlságosan sokkos állapotban volt, amiből egy aggódó hang rántotta ki.

-Jól vagy?-kérdezte... Draco? Nem, az nem lehet... A Malfoy fiú mentette meg? Mi lehet Dracoval, hogy idén ilyen más? Gondolta a lány, majd szép lassan kinyitotta a szemét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem csak beképzelte az egészet, de nem így volt, a Mardekáros fiú ott állt a lánnyal a kezében, szürkés szemei aggódva figyelték a lányt.

Draco sem tudta, hogy mi ütött belé... Azt sem tudta volna megmagyarázni, hogy tulajdonképpen miért felfele indult, amikor a Mardekár klubbhelyisége a pincében van. Valamiért követte a Griffendéles lány, mintha valami elcseszett romantikus könyvben lenne, mint például a Rómeó és Júlia. Milyen szép is lenne... Csak sajnos Hermione nem szerelmes Dracoba. Ahogy Draco se Hermioneba. Ugye?

-Draco... Te mit keresel itt?- a lány hangja megszeppent volt, és kicsit le is volt sokkolva, szóval semmi jobbat nem tudott produkálni egyszerű nyekergésnél.

-Öhm... Csak hangokat hallottam, és azt hittem, hogy Pansy az...- ennél nagyobb hazugságot nem is produkálhattál volna, gratulálok Draco, gondolta a fiú. Teljesen elcseszte... Mi az, hogy Pansyt keresi? Miért keresné azt a lányt? Nem is beszéltek még idén....

-Mit keresett volna itt Parkinson?- a Parkinson szót direkt gúnyosan ejtette ki a száján. Mindig is utálta a lányt a kamujaival együtt. Borzalmas embernek tartotta, még talán Draconál is borzalmasabbank.

-Közöd?-igen, úgy lesz a legjobb, ha Draco bunkó lesz. Nem lenne szabad jóban lenniük. Hét év után nehogy már pont most kezdjenek el haverpajtiskodni, amikor Draco már menthetetlenül szar embernek gondolt magát, de nem csak ő magát, hanem úgy nagyjából mindenki őt. De persze nem is alaptalanul, hiszen a  rossz oldalt választotta. Persze nem magától, de akkor is.

-Úgy látszik, hogy még mindig ugyanaz a Malfoy vagy... Azt hittem, hogy legalább ez a háború megváltoztatott téged... De úgy látszik, hogy te mindig is ilyen voltál, és mindig is ilyen maradsz!- ejtett egy gúnyos mosolyt Hermione. Dracot feldühítette. Úgy beszél a lány mintha Draco lenne az egyetlen bunkó és flegma ember a világon. Pedig pont nem. Persze ezt Mio is tudta de jól esett neki sértegetni Dracot.

-Vigyázz mit beszélsz... Sárvérű!- tudta a Malfoy fiú, hogy ez majd jól felidegeli a lányt de nem számított arra, hogy pálcát fog ragadni. Erről a harmadikos esetük jutott a fiú eszébe. Amikor... Tudjátok... Nem szívesen szeretett erre gondolni az ifjú férfi. Élete egyik legcsúfosabb pillanatának tartotta. Hiszen egy lány megverte! És nem is akármilyen lány, hanem Harry Potter legjobb barátja, egy sárvérű...- Szerintem tedd el az a pálcát Granger!

-Mert különben mi lesz? Apád hallani fog erről?- mosolyodott el gúnyosan a lány. Mindketten messzire mentek, jól tudták.  De nem tudják már visszaszívni azt amit már kimondtak. Talán nem is akarták. 

Már nem tudtak leállni. Ebből párbaj lesz... Már éppen emelték a pálcájukat, amikor...

-Maguk meg mit csinálnak itt, ha szabad kérdeznem?-McGalagony professzor jelent meg a folyosó végén- Nem kapnak büntetést, de azonnal mennyenek mindketten a hálókörletükbe! Siessenek még mielőtt meggondolnám magam!-azzal
elviharzott az öreg hölgy.

Csend telepedett a két jelenlévőre. Mindketten bánták az előbbit, de egyikőjük se akarta ezt hangoztatni. Akár el is mehettek volna, nem kellett volna ott állniuk, de valamiért egyikőjük se mozdult. Mély sebeik voltak, s ezt meg akarták beszélni, de nem bíztak ennyire a másikban.

-Hé Granger! Öhm... Azt hiszem, hogy sajnálom-suttogta szinte alig hallhatóan, zavarban a szőkeség- Nem akartalak megbántani- sóhajtott egyet.

Hermione nagyon meglepődött, azt se tudta elhinni, hogy ez éppen megtörténik. A nagy Draco Malfoy bocsánatot kért, ráadásul azért, mert lesárvérűzött egy lányt. Pontosabban Hermione Grangert, azt a lányt, akit éveken keresztül piszkált. Fura volt.

-Azt hiszem, higy elfelejthetjük- válaszolt teljesen zavartan a lány. Nem tudta, hogy ez miféle csel akar lenni, de nem is akart nagyon belemenni.

-Öhm... Akkor azt hiszem én most megyek- biccentett egyet a lány felé, majd amilyen gyorsan csak tudott, elsétált a Malfoy fiú.

Ez furcsa volt... Gondolta magában a lány. Már hogy ne lett volna furcsa? Nem tudta hova tenni ezt az egészet a Hermione.

-Mindegy- sóhajtott egyet, majd megindult a hálókörletük felé, s magában elkönyvelte az előbbit egy pizitív kis veszekedésnek. Ekkor még nem tudta, hogy mi fog történni vele ebben az évben...

UwU sziasztoooook! Bocsi, kicsit késve hoztam a részt, őszintén teljesen kiment a fejemből. Mindenesetre remélem tetszik nektek, jó olvasást😽❤️