Changbin üzenetet küldött neked!
Changbin: Szia, hol találkozunk?
Hana: Én veled sehol.
Changbin: Ne kezdd már megint
Changbin: Tudom, hogy te is jössz bulizni velünk, csak szimplán megkérdeztzem hogy hol találkozunk.
Hana: Chan-nál találkozunk.
Changbin: Miért vagy velem ennyire bunkó?
Changbin: Pár hónapja még tök jól elvoltunk, hiányzol Jiu.
Hana: Biztos.
Magam mellé dobtam a telefonomat és a fejemre húztam a takarómat. Elkezdtem sírni...utána. Pár hónapja tényleg más volt még...boldogok voltunk, együtt. Szerettük egymást, még most is szeretjük egymást, én csak...nekem még szimplán időre van szükségem... Changbin tényleg egy rendes srác, de egyszerűen mikor leírta nekem haragjában a következőket két hónapja...
Changbin: TE csak a pénzért vagy velem igaz? Te kurva!
Changbin: Nem is értem hogy lehettem veled együtt!
Changbin: Többé nem akarlak látni.
Changbin: Ne írj, ne keress, törölj ki az életedből.
Hana: De én szeretlek Changbin...kérlek ne csináld ezt velem!
Erre a beszélgetésre nem tudsz válaszolni.
Azóta a baráti társaságunknak köszönhetően kicsit oldottabb lett a helyzet, de még mindig viharos. A legkisebb dolgokon összeveszünk, mint például múltkor. Én terveztem a programot arra a napra. Elakartam vinni őket, apukám éttermébe, de Changbin feldobta azt az ötletet, hogy menjünk inkább a vizi parkba. Hadd ne mondjam hova mentünk. Ráadásul, én nem is tudtam magam elengedni, hála a női gondjaimnak.
Chan uwu: Mikor érsz ide? ^^
Hana: Kicsit kések, bocsii >-<
Chan uwu: Történt valami, amiről tudnom kéne?
Chan uwu: Changbin miatt sírtál megint?
Hana: Te mondtad nem én....
Chan uwu: Szedd össze magad, elmegyek érted, jó?
Hana: Köszönöm, hogy itt vagy nekem Chan TT
Hana: Nélküled nem tudom hol lennék TT
Levettem a pulcsimat, amit még Changbin adott nekem, felvettem egy fehér csipkés toppot és egy magas derekú szoknyát. A lábamra egy kényelmes cipőt húztam, hajamat egy laza lófarokba kötöttem. Leültem a földre és bedugtam a hajvasalót. Vártam egy kicsit, hogy felmelegedjen, majd elkezdtem kicsit begöndöríteni. Mikor elégedett voltam a hajammal, kihúztam a készüléket és egy nagyon egyszerű sminket dobtam fel. Csak szempillaspirált használtam és egy halvány, rózsaszín szájfényt. Egy kis táskába bettem az igazolványaim, a telefonom és egy kis pénzt.
Kintről két rövid dudaszó tudatta velem, hogy Chan ideért. Lekapcsoltam a lámpákat és kiléptem az ajtón. Bezártam a kulccsal és az autóhoz futottam. Beültem Chan mellé, akit egy öleléssel üdvözöltem.
- Jól nézel ki, Changbinnak tetszeni fog. - húzta mosolyra a száját.
- Szerinted igen? - néztem magamra a visszapillantóban.
- Teljesen odáig van érted, még mindig. Ha csak átjön és te nem vagy ott, folyamatosan rólad beszél. Hogy milyen szép vagy, a szemed, az arcod, az alakod, a szád, amit már annyira csókolna- Hé, Hana ne sírj! Biztos vagyok benne hogy még mindig szeret, teljes szívéből. - tette kezeit a vállamra.
- Ha te mondod...- töröltem meg szipogva a szemem. - Csak ezt az ő szájáből is jó lenne hallani...
Mindenki megérkezett, elindultunk a helyre, ahol mindig bulizni szoktunk. Már törzsvendégként álltunk a sorba és beszélgettünk. Hyunjin és Jeongin a sor elején hülyéskedtek, Han, Minho, Felix, Seungmin és Woojin a lányokat beszélték ki, Chan, én és Changbin hátul álltunk némán. A biztonsági őr amint meglátott minket egyből be is engedett minket. Percek alatt elvegyültünk a tömegben. Amennyire tudtam előre furakodtam a bárnál és leültem, az egyik éppen felszabadult helyre.
- Szia! Mit adhatok? - mosolygott rám a pultos srác.
- Egy margaritát kérek, köszi! - viszonoztam gesztusát.
- Parancsolj egy margarita! Egészségedre! - tolta elém a poharat.
- Tessék - nyújtottam felé, az ital összegét.
- A ház ajándéka! - kezdett el poharat törölgetni.
- Köszönöm! -megfogtam a poharamat és elindultam vissza a fiúkhoz.
Mire visszaértem, már mindenkinek volt egy ital a kezében. Elvoltak foglalva így, beljebb mentem a tömegbe és elkezdtem táncolni. Pár másodperc múlva egy magas srác jelent meg előttem. Elkezdtünk táncolni. Nem sok kellett neki és megfogta a fenekemet. Ijedten rá néztem.
- Mi az cica nem teszik? - húzott magához közelebb.
- Engedj el..-kértem remegő hangon, miközben próbáltam elszakadni tőle.
- Mi lesz ha nem? - fogta meg arcomat erősen.
- Ez te fasz! - egy ütés és a srác már a földön hevert. Könnyes szemmel öleltem magamhoz Changbint. - Minden oké...itt vagyok. Megvédelek. Húzz a picsába rohadék. - mondta a srácnak, aki ezután eltűnt a tömegben. Remegve kapaszkodtam Changbin-be, mintha az életem múlna rajta.
- Hana noona! Jól vagy? - rohant ide hozzánk Jeongin.
- Most már jól van, de majdnem elkapta egy perverz állat - válaszolt helyettem Changbin.
- Köszönöm... - néztem fel szipogva rá. - Haza mehetünk? Nem akarok itt lenni...
- Persze, most te vagy a fontos. - mondta Jisung.
Chan lakásába mentünk vissza, ahol a fiúk leültettek a kanapéra és minden "kívásánságomat" teljesítették. Választhattam egy filmet, közben pedig édességeket és rágcsákat ettünk. Changbin ült mellettem és akaratlanül is rá néztem mikor a két főszereplő csókolózott. Az emlékek ismét rámtörtek, de a legelső csókunk emléke volt a legerősebb.
Tipikusan az a filmbe illő jelenet volt, esett az eső, mintha dézsáből öntötték volna. De minket nem zavart, mert nyár volt, éppen ezért meleg volt az eső. A kocsinak a platóján ültünk és néztük a kivetítőt az "autós moziban". A garázsunk bejáratára feszítettem egy fehér lepedőt, így megvolt a vászon. A vetítőgépet a kocsi alá tettük hogy ne ázzon el. Kezét enyémre csúsztatta és még közelebb csúszott hozzám. Rám nézett, én pedig rá. A világ megszűnt közöttünk, csak mi voltunk és a pillanat. Másik kezével megsimította az arcom és végül szánk összeért.
Megtöröltem az arcomat a könnyektől, majd mikor kinyitotta a szemem, kilenc aggódó szempárral találtam szemben magam.
- Noona, mi a baj? - kérdeztze Hyunjin.
- Csak a film...olyan romantikus...-mosolyogtam az előttem ülő fiúra.
- Igen, romantikus. - mondta halkan Changbin. Ránéztem, ő is rám. De én pironkodva elnéztem.
- Ah Hana noona szerelmes!! - kiáltotta Jeongin.
YOU ARE READING
What about us? ||Stray Kids-Changbin||
FanfictionEgy szakítási időszakon nehéz túltennie magát az embernek. Próbál több időt tölteni a barátaival, de a közös emlékek újra és újra lejátszódnak a fejében. Főleg akkor, mikor mindkét személy egyazon baráti társaság tagja. Ezzel az érzéssekkel kell meg...