What about us? ||Stray Kids-Changbin||

2.

- Mi? Nem! - tiltakoztam azonnal. Nem is kellett nekik több.Elkedztek piszkálni, persze tudom, hogy nem komolyan, csak a sok bántás ami kiskoromban ért engem, azok miatt a mai napig nem szoktam meg ezt a baráti csipkelődést.

- Én azt hiszem...lefekszem.. - álltam fel, körbe nézve a fiúkon. 

- Én is. - állt fel Changbin és mellém lépett. 

- Viszont valakiknek együtt kell, hogy aludjanak, nincsen annyi plussz matracom -nyújtózkodott Chan. Pislogva néztem rá. Ugye ez nem igaz?

-  Ki szeretne Hana-val aludni? - vetette fel a kérdést Chris.

- Majd én - szólalt meg rögtön Changbin, de Minho közbe vágott.

- Hadd döntsön Hana. Bár mindegy melyikünket választja, mindannyian kanosak vagyunk. - mondta ki egyszerűen.

- Minho! - kiáltott rá Hyunjin és befogta Innie fülét. 

Én teljesen ledermedtem. Ha mind ka..vagyis izgatottak, én vagyok itt az egyedüli lány, én lennék az  áldozat.

- Ha nem lenne baj...hazamennék. - szólaltam meg halkan. 

- Hazaviszlek. - jelentette ki hirtelen Changbin. 

- Nem kell! Haza tudok menni egyedül is. - indultam meg az ajtó irányába, ő pedig utánam. 

- Nem kérdés volt. Egyedül nem engedem, hogy mászkálj a sötétedés után. - jelenette ki, pontot téve a vitánkra. 

Elköszöntem a fiúktól, majd Changbinnel az oldalamon kiléptem a hűvös éjszakába. Összehúztam magamon a vékony bőrkabátomat és a zsbemebe csúsztattam a kezemet. 

- Kocsival vagy? - emeltem a tekintetemet Binre.

- Igen - válaszolt szűkszavúan. 

- Hol parkolsz? -vettem elő a kezemet a zsebeimből és ráleheltem a meleg levegőt a számből. Changbin közelebb lépett hozzám és kezeimet a kezéibe vette, majd szájához emelte és rájuk lehelt. Engem kirázott a hideg a jóleső melegtől, aztán egyből a vörös egyik árnyalata ült ki az arcomra. Végig engem vizslatott, miközben megismételte még párszor ezt a tettét. Végül egy apró puszit nyomot a kézfejemre. Kezemet el nem engedve húzott az autójához, amibe be is ültetett, majd ő is beszállt és az első dolga a fűtés bekapcsolása volt. 

Bekötöttem magamat, kezemet pedig a kis nyílás elé tettem. 

- Köszönöm... - szólaltam meg halkan, mikor már félúton jártunk.

- Ugyan mit? - pillantott rám egy másodperc erejéig, aztán ismét az útra fókuszált. 

- Előszőr ami a buliban volt.., másodszor pedig, hogy annak ellenére, hogy én bunkó vagyok veled, te fittyet hánysz rá és ugyanúgy törődsz velem, mintha...mintha nem is szakítottunk volna...-halkultam el a végére és vissza nyeltem a könnyeimet. 

- Azért mert még mindig fontos vagy nekem Hana. Sosem fogom megbocsájtani magamnak, hogy akkor mikor a legnagyobb szükséged volt rám, nem voltam veled. Sajnálom...-pillantott rám, majd vissza az útra, hogy le tudjon parkolni a lakásom előtt. - Megjöttünk - nézett rám.

- Lenne kedved feljönni? - emeltem rá a tekintetem.

- Persze - mosolygott rám. 

Kiszálltam az autóból és az ajtóhoz sétáltam, Changbin végig mögöttem volt. Elfordítottam a kulcsot majd lenyomtam a kilincset. Belépve a sötét lakásba, lerúgtam a cipőmet és felnyomtam a konyhában, a nappaliban és az előszobában a villanyt. Bin mosolyogva nézett körbe.

- Min mosolyogsz? - akasztottam fel a kabátom. 

- Semmit sem változtál Hana. - rázta meg a fejét még mindig mosolyogva. 

- Ezt meg hogy érted?  - álltam elé kérdő tekintettel.

- Nézz oda a tv-d felett levő polcra. Még mindig az egy éves évfordulós képünk van ott, bekeretezve. A kanapén ott van a plüss mackó amit a szülinapodra vettem és még a szobádban nem is voltam- 

- Jó jó! Mit akarsz hallani tőlem? - fordítottam neki hátat. Hátulról magához húzott és megölelt. Fülelbe pedig ezt súgta.

- Mondd azt, hogy szeretsz, hogy kellek neked, hogy akarsz engem... 

- Binnie én...- kezdtem el, viszont nyakamba csókolt ezzel egy halk sóhaj hagyta el a számat. 

- Látod? Még mindig én ismerlek a legjobban...- majd mégegyszer odacsókolt. Ezután magával szembefordított és a falhoz nyomott. Testét hozzám préselte ezzrl megszüntetve az összes távolságot közöttünk. - Akarlak...piszkosul...- simította meg az arcomat, miközben folyamatosan a szemembe nézett. Szemében tükröződött a vágy minden formája, szinte leírhatatlan az a csillogás amit a szemében lehetett látni. Kezemet nyaka köré fontam és közelebb hajoltam.

- Én is...akarlak...-súgtam ajkára. Ekkor egy szenvedéllyel dús csókba invitált. Ebben a csókban minden benne volt, a vágy, a szenvedély, a hiányérzet egymás iránt, de legfőképpen az igaz szerelem. 

Nyelvét finoman átcsúsztatta a számba, így táncot jártunk. A csókot meg nem szakítva ültetett fel a derekára és úgy kezdett velem a szobám felé menni. Ismerte a járást, rengeteget volt itt nálam az elmúlt évben, szinte itt lakott velem. Kinyitotta az ajtómat, majd az ágyamhoz csinált velem. Finomat az ágyra dobott és becsukta az ajtót. A szoba sötétjét csak a sólámpám gyér fénye törte meg, de ennyi fény pont elég volt nekünk. Szemünk gyorsan hozzá szokott a sötéthez. Fölém kerekedve kezdett el ismét csókolni.

Végig csókolta az állam vonalát, majd úgy haladt egyre lejjebb. Nyakamon nedves puszikat hagyott, néhol, érzékenyebb pontjaimat megjelölte, ezzel is kifejezve, hogy én az ő tulajdona vagyok és senki másé. Én ezeket halk sóhajtásokkal jutalmaztam. Felsőmet leráncigálta rólam és a szoba egyik sarkába dobta. Saját felsőjét is ledobta magáról, így láthatóvá vált szálkás felsőteste, amit annyira imádok. Végig simítva a hasán, egy perverz mosolyt kapva válaszul, ismeét fölém hajolt és megcsókolt. Addig én kicsatoltam az övétés a nadrágja gombjával küzdöttem. Megelégelve a próbálkozást fordítottam a helyzetünkön, így én kerültem felülre.

Most én következtem. Megsimítva arcát és beletúrva hajába megcsókoltam, majd én is végig csókoltam. Nedves csókokat, foltokat és harapásokkal éreztettem vele amit ő velem. Felsőtestén végig haladva egészen a nadrágja vonaláig. Itt megálltam egy pillanatra és feljebb csusszantam. CSupasz felsőtestére nehezedtem és csípőmet mozgatva megcsókoltam. Erre ő felmordult és hozzám nyomta keményedő tagját. Belemosolyogva a csókba felültem és még párszor köröztem rajta ezzel is húzva az idegeit. Egy másodpercre sem szakítottuk el egymásről a szemünket. 

Felült ő is, és egy egyszerű mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. Megfogta az anyagot és messzire hajította. Magához ölelt miközben mellemre csókolt. Kezemmel fejét öleltem át, közben kényztetett, egyre nagyobb sóhajtozásom terytette be a szobát. Lehúzta a szoknyámat a bugyimmal együtt, majd a helyzeten fordítva eldobta azokat. Saját magát is megszabadította a felesleges ruha daraboktól, így került ismét felém. Az éjjeli szekrényem fiókjához nyúlt, ahol az óvszereket tartottam. Mosolyogva azon a tényen, hogy ez is a helyén volt, feltépte a csomagolást és magára görgette.

Bepoziciónálta magát és derekamat fogva belémcsusszant. Mindkettőnk száját egy jóleső nyögés hagyta el. Olyan régóta vártuk ezt a pillanatot, hogy újra átélhessük.  Fejem mellé támaszkodott és sóhajtva megcsókolt, majd mozogni kezdett. Tovább kényeztette a nyakamat, ha lehet még több foltot és harapást hagyva maga után. Gyorsított a tempóján, erre én köré fontam a karomat és a lábamat belé kapaszkodva. Nyakába sóhajtoztam és nyögtem. 

A csúcsra együtt értünk el. Pihegva csókolt meg , majd lassan kihúzódott belőlem. Az óvszerre egy csomót kötött és a kukába dobta, majd visszafeküdt mellém és betakart minket. Hozzábújva úgy éreztem, mint mikor először csináltuk. Akkor is varázslatos volt, de a mostani felülmúlta. 

- Szeretlek.. -súgta hajamat simogatva.

- Én is Binnie.. -emeltem fel a fejem és egy csókot nyomtam ajkaira. Visszadőltem és mellkasába fúrva a fejem elaludtam.