Egy félvér története

1. Találkozás

Maria Kabra:

  Minden egy bolt kirablásával kezdődött. Ha tudom hogy ez által mibe csöppenek bele, akkor inkább hagyom a francba az egészet, de már mindegy... Inkább elmondom mi történt.
   Tehát. Egy szép tavaszi napon, amikor éppen a járókelőktől kéregettem (sikertelenül) jutott eszembe, hogy kirablok egy boltot. Normális esetben nem vetemednék ilyesmire, de az éhenhalás szélén egyáltalán nem beszélhetünk normális esetről, így hát fogtam magam, besétáltam az egyik boltba, levettem a polcról ami kellett, és kisprinteltem az ajtón. 10 perc futás után éppen be akartam fordulni a kedvenc sikátoromba, amikor is belerohantam valamibe. Vagy inkább valakibe? Az ütközéstől mindketten elvesztettük az egyensúlyunkat, és seggre ültünk. Én még viszonylag szerencsésen megúsztam, de a srác megtalálta magának a környéken lévő egyetlen pocsolyát...
  Az arcát látva akaratlanul is mosolyognom kellett: totálisan ledöbbent.
  - Percy, elárulnád hogy miért ülsz a földön? - a kérdés egy szőke hajú lánytól származott. Amikor észrevett egy pillanat erejéig ő is ledöbbent.
  - Azt hiszem elgázoltak-motyogta, nekem pedig újra mosolyognom kellet. Idő közben rájöttem, hogy még mindig a földön vagyok (ne kérdezd) , ezért gyorsan felpattantam. A következő pillanatban meghallottam a rendőrség szirénáját, így futni kezdtem... Akarom mondani kezdtem volna, de a lány elém ugrott, megragadta a csuklóm és a legközelebbi sikátorba rántott. Megfordult a fejemben hogy leütöm (6 év karate hatása), de aztán megláttam a kezében a tőrt: 30 centis, kicsit hajlított, valamilyen furcsa csontszerű anyagból készült penge. A sikátor félhomályában picit derengett, mintha saját aurája lett volna.
  A lány a szemembe nézett, és csak ennyit mondott:
  - Loptál - tudtam hogy felesleges lenne tagadnom, így csak egy aprót bólintottam. Elengedett, láthatóan nem félt tőlem. A srácra nézett, aki idő közben úgy tűnik megunta a pocsolyában ülést. Most volt időm mindkettőjüket szemügyre venni: nálam magasabbak és izmosabbak voltak, a lány szőke hajú, szürke szemű, a fiú fekete hajú, szeme zöld, mint a tenger. Egyforma narancssárga pólót és farmert viseltek. Mindkettőjük hátán hátizsák. A póló felirata alapján a "Félvér Tábor" lakói voltak.
  Ha a lány nem tart tőrt a kezében, akkor akán normálisnak is hittem volna őket...
   - Bocsi a kérdésért, de miért van tőr a kezedben? - kérdeztem. Nem tehetek róla, ami a szívemen az a számon...
  - Tőr? - kérdezte a lány- Nincs itt semmiféle tőr...
  - Már hogy ne lenne! Hiszem ott van!
  - Le tudnád írni hogy hogy néz ki?
  - Persze - a kérdésén már meg sem lepődtem, biztos bolond a csaj... - szürkésfehér, csontszerű, hajlított penge. Eléggé éles.
  - Ezek szerint átlátsz a Ködön. -
Azt hiszem ez volt az a pillanat amikor elvesztettem a fonalat, és kicsit kiakadtam.
  - Mi van???
  - Félvér vagy vagy halandó?
  - Fogalmam sincs, de te egészen biztosan meg vagy bolondulva... - újdonsült ismerőseim egymásra pillantottak, és némán eszmét cseréltek.
  - Figyelj- kezdte a fiú- ismered a görög mitológiát?
  - Persze. Odin meg a többi isten stb... Vágom ám!
  - Ööö... Nem. Az a germán. Mi a görögről beszélünk: Zeusz, Athéné, Poszeidón satöbbi.
  - Ja igen, persze - mondtam, de valójában fogalmam sem volt, miről beszél.
  - Tehát! Ezek az istenek és az összes mitológiai lény létezik. Már nem áldozunk nekik kecskéket, de azért elvárják  hogy szeressük őket. Miután átlátsz a Ködön, szinte biztos hogy te is egy ilyen halhatatlan gyereke vagy és...
  - Bocs hogy közbeszólok, de te hülye vagy? Már hogy lennék egy halhatatlan lánya? Ismertem a szüleimet, és ők NAGYON halandók voltak!
   A srácok csak egymásra néztek. Esküszöm, ez már nagyon kezd idegesíteni! Aztán a fiú rám nézett, és csak ennyit mondott.
  - Most velünk jössz, oké?