First Kiss (M&M ff.)

☆4.rész☆

-A koncérten-

Mikor odaértünk már hatalmas sor ált a bejáratnál. Mire végigáltuk a sort már csak 10perc volt kezdésig. Elég jó jegyeink voltak: a 2.sorba kaptunk helyet. És akkor végre elkezdődött. A Pocket Dial-lal kezdődött azután meg sorba elénekelték az összes zenét. Mi végig buliztuk az egészet és biztos voltam benne hogy holnapra berekedek. Ekkor nagy sajnálatomra a First Kiss szólalt meg ami azt jelentette hogy elérkezett az utolsó zene a koncerten. (Tudjátok ilyenkor kiválasztanak egy lányt, felhívják a színpadra és neki énekelnek) Amikor a lányok megtudták hogy az lesz a következő szám sikongatni kezdtek és mindenki nyújtogatta a kezét hogy ő legyen a szerencsés. Mi barátnőmmel csak befogtuk a fülünket és egymáson nevettünk mikor valaki hirtelen felráncigált a színpadra. Tehát én lettem a "szerencsés" lány... Egyáltalán nem akartam ottlenni. Alapból nem szeretem ha túlságosan is közeppontba vagyok másrészt meg nem akartam hogy valaki felismerjen. Hát ez nem jött be...🙄
Mikor megláttak a koncerten lévők hasonlókat kezdtek el kiabálni:
-Ez Szofii
-Kiss Szofi? Ez ő?
De volt aki elkezdett sikontgatni és úgy nézett ki mint aki fangörcsöt kapott. Hirtelen a fiú a szállodából Marcus és az ikre Martinus is rám kapta a fejét. Marcusnak leesett az álla és úgy bámúlt tovább Martinus meg perverz mosolyra húzta a száját. De jó...
-Szofi?-kerdezte Marcus ledöbbenten de én nem tudtam megszólalni. Hatalmába kerítertek a gyönyörű barna szemei. Pillangok kezdtek el csapkodni a hasamba amikről azt hittem hogy csak a könyvekben léteznek. Ilyet még soha nem éreztem. Az arcomat elöntötte a pír.
-I-igen- motyogtam zavartan és elképzelni se tudtam hogy ő honnan ismer. Végül nehezen de erőt vettem magamon és magamra erőltettem egy mosolyt de ők még mindig csak ledöbbenten álltak amit nem nagyon értettem hogy miért, de végül megrázták a fejüket és eszükbe jutott hogy folytatniuk kell a koncertet. Végül elénekelték nekem a First Kiss-t és hozzá kell tennem hogy nagyokat dobbant a szívem amikor Marcus énekelt. Végig magamon éreztem a tekintetét de betudtam annak hogy még mindig csodállkozik. Mikor vége lett a zenének megpróbáltam lemenni a színpadról de hírtelen mindenki odarohant hozzám. Levegőt is alig kaptam már olyan sokan álltak előttem. Abban a pillanatban nagyon bántam hogy eljöttünk. Nagyon szeretem a rajongóimat de tényleg gyűlőlök a figyelem központjában lenni. De ekkor Marcus utánam kiálltott:
- Gyere a színfalak mögé!
Nem kérdeztem semmit csak szaladtam felé. Tudom hogy azért mondta mert amúgy soha nem jutottam volna vissza a szállásra olyan sokan akartak találkozni velem. Vigül visszaintegettem nekik és eltűntem a színfalak mögött Marcus követve. Bevezetett egy szobába ahhol Martinus is ottvolt. Leültek és szóltak hogy én is tegyek így.
-Most várunk egy kicsit hogy elmenjenek-mondta Marcus értetlen tekintetemre választ adva.
-Köszönöm -csak ennyit tudtam kinyőgni
-Jah semmiség-legyintett és elvigyorodott.- Amúgy te hogyhogy ittvagy?-kérdezte
-Jaaah imádom a zenéteket és ma megláttuk hogy lesz koncert ezért hát eljöttünk
-Tényleg? Én meg egész nap el tudnám nézni ahogy táncolsz.
Megint éreztem ahogy a pír elönti az arcom. Rámosolyogtam mert nem tudtam egy értelmes mondatot se összerakni.
-Tényleg amúgy pont háttértáncost keresünk. Esetleg nem lenne kezdved hozzá? Természetesen fizetéssel meg mindennel!-kérdezte Marcus reménykedve.
Elmosolyodtam. Tényleg szerettem háttértancos lenni vagy klippekbe táncolni. Boldogan bólintottam. Erre elmosolyodott.
-Király akkor majd szólunk apuéknak hogy ne keressen tovább háttértáncost-szólalt meg az eddig csendben ülő Martinus
-Amúgy láttunk titeket reggel a szállodába. Meddig maradtok?-kérdezte Marcus
De még mielőtt válaszolhattam volna Martinus közbe válgott:
-Jah Marcus végig téged nézett-nevette el magát. Mi mindketten zavarbajöttünk. Bevallom belül nagyon is jól esett hogy nem csak én bámúltam meg de nem akartam kimutatni ezért csak röhögtem egyett. Miután Martinus is abbahagyta a nevetést válaszoltam Marcus kérdésére:
-2 hétig leszünk itt. És ti meddig maradtok?
-Mi is 2 hét múlva megyünk haza-mondta Mac mosolyogva. Olyan cukin mosolygott. Órákig el tudtam volna nézni de ekkor megszólalt a telefonom. Anna volt az. El is felejtettem
-Szia ne haragúdj elfelejtettem hogy te ottmaradtál-sütöttem le a szemem amit ő nem láthatott de a hangomon érezhette
-Semmi baj megértem. Ennyire beleestél Marcusba?-kérdezte nevetve én meg reménykedtem hogy nem hallottak meg a fiúk, de semmi jelét nem láttam ennek ezért csak rávágtam:
-Nah ezt majd megbeszéljük de most akkor sietek oda
-Okés-majd bontotta a vonalat
-Hát én akkor megyek- álltam fel de Marcus egyből rávágta hogy jönnek ők is. Mosolyogva indultam vissza Annához, a fiúk meg követtek. Megint éreztem magamon Marcus tekintetét. Ezutan Martinus odasúgott valamit Marcusnak mire ő elpirúl és elkapta rólam a tekintetét. Ezt nem tudtam hovatenni de nem is volt túl sok időm ezen gondolkozni mert megláttam Annát és amint ő is észrevett engem és a mögöttem jövő fiúkat perverz mosolyra húzta a száját. Gyorsan vetettem rá egy "meg ne szólalj mert meghalsz" pillantást és elindultunk 4-en a szállodába. Útközben elmeséltem Annának hogy milyen ajánlatot kaptam a fiúktól. Amikor odaértünk a szállodához elköszöntünk és mindenki megindult a saját szobája felé amikor Marcus utánam kiábált:
-Szofi! Várj!
Megáltam és bolintottam egyett a fejemmel Annának hogy mehet, ne várjon meg.
Mikor ideért hozzám csak enyitt mondott
- Holnap megbeszéljük ezt a háttértancos dolgot ha az úgy jó.
-Oké- mosolyogtam rá
-Hát akkor... Jóéjt!-mondta
-Jóéjt-köszöntem majd majdnem elindultam amikor hírtelen megölelt. Meglepett a dolog de viszonoztam az ölelését. Érintése után elkezdett bizseregni a bőrőm. Olyan jó volt így. Beszippantottam az illatát. Hogy lehet még az is ilyen tökéletes? Még így maradtunk egy kicsit de utána kénytelen voltam visszarángatni magam a valóságba és elszakadtunk egymástól.
-Szia-mosolygott édesen majd elindult a szobájuk felé.