Gilbmus is fucking real

1.rész

Hol vagyok?- Merült fel bennem a gondolat az idegen plafon láttán. Nagyon fáradt vagyok... Talán kicsit sokat ittam tegnap, vagy ma este? Nem szoktam ennyit inni, teljesen kiesett, hogy mi is történt. Lehunyván szemem megpróbáltam elmélyedni emlékeimben. (...) Nem várjunk, arra még emlékszem, hogy Jack teljesen megvadult, neki is betett az erős cucc. Mit is ittunk? Szakét, vagy mi a jó eget. Ja, asszem' Vagy nem? Ki tudja. Vagyis, jobban belegondolva Gilbert nője hozta azt a löttyöt, na igen, aztán meg fogta magát és elment. Pedig azt mondják, az a nő elég nagy iszákos, mindene a pia. Mindenesetre az én hibám az, hogy nem tartóztattam magam. Hugi sem volt ott, szóval, kicsit engedtem a gyeplőn, azt vedeltem. Rex is ivott, mondjuk ő mikor nem iszik ilyen rendezvényeken? Az az átkozott Hannibal is hozta a formáját. Francba, csak emlékeznék rendesen!

Megdörzsöltem a szemhéjamat. Egyébként... Még sötét van, az ágy melletti ablakból áramlik be az utcák halvány fénye. Már nem azért, de csoda, hogy részegen elvonszoltam magamat egy hotelba. Bár, a nyitott ablakból leszűrve, talán betörtem. Nem emlékszem. Mindenesetre nem maradhatok reggelig, nincs kedvem még fizetni is a betörést. –nyújtóztam egyet az ágyon- Csak ekkor vettem észre, hogy nem egyedül fekszem rajta. MI A SZAR?!

Sokkolt a látvány... Tekintetem rögtön levettem a mellettem levőről, mereven a plafont bámultam. Mit keress ez itt, hogy kerül ide? Ez teljességgel lehetetlen, kizárt, hogy én- A mellettem levő szuszogása ébresztett rá, ez igenis a valóság- Én... Lefeküdtem Gilberttel?- Futott végig az agyamon a kérdés. Ijedtemben lerántottam magamról a paplant. Rajtam van a ruhám, a saját ruhám. Visszadőltem az ágyra, és kifújtam a levegőt. Ezt most túlgondoltam? Egek, mire következtettem az előbb? Emlékek, hol vagytok?

Kétségbeestem, nem szokásom kétségbeesni, de ez kétség kívül kétségbeesés volt. Levert a víz, a szívem vadul zakatolt. Nem akartam elhinni, vagy belegondolni, miért fekszem egy ágyban Gilberttel. Vagy, hogy amaz miért horpaszt olyan full nyugodtan. Pár perc után sikerült megnyugodnom, a biztonság kedvéért óvatosan megemeltem a medvén a takarót. Fel van öltözve... Hála, az égnek. Akkor ez az egész helyzet csupán... Valami véletlen lesz? Vagy valaki csúnyán kicseszett velem. Csak tudjam meg ki, ízekre szaggatom, s még dobogó szívét nyersen megeszem.

Felálltam, az ágy halkan nyikorgott. Tekintetem a kispolcra vettettem, amin egy óra volt, nem sokkal múlt hajnali kettő. Tettem pár ingatag lépést az ablak felé, de ezek a léptek valóban ingatagok voltam, mivel az ital még eléggé a véremben volt. Hiába, ki kell józanodni.

- Fanny?- Gilbert hangját hallottam az ágy felől, odakaptam tekintetem, de az nem mozdult. Biztos beképzeltem. Mit sem törődve ezzel ismét a kinti városra figyeltem. *ágy recsegés* Hirtelen fordultam a hang irányába. Gilbert is felállt az ágyról, közvetlen szemben állt meg velem. A magas férfi letekintett rám- Te nem ő vagy... Mit keresel itt?- Tekintete elsötétült- Hajas vakarcs- Egyre sötétebb lett a hangulat. Hátrébb léptem, egészen az ablakhoz.

Ez van, mi nem komáljuk egymást Gilberttel, pont ezért nyúzna meg bőröstül, ha ez az én művem lenne. A magas férfi egy darabig még gyűlöletesen bámult engem, majd sóhajtott egyet. Megcsapott a pia szaga. Ez még be van nyomva. Elég rendesen kiüthette magát.

- Kicsinállak hajas vakarcs- Ezzel a lendülettel meg is akarta ragadni a torkomat, csakhogy én kitértem az ütés elöl, meglöktem őt. Ez persze csak azért sikerült, mert amaz még illuminált állapotban volt.

Gilbert a mögötte levő ágyra rogyott le, fejét lehajtotta, és nagyokat sóhajtott. Nem józan, látszik rajta, alap esetben elkapta volna a torkomat, s én már jelen pillanatban sem élnék. Gúnyosan tekintettem végig rajta. Most én vagyok az erősebb, mentálisan te ki vagy halva barátom. Talán meg is ölhetném. *Gilbert lassan felemelte a fejét, tekintete hűvös volt, az egyik szeme halványan ragyogott.* Ma a szar... Megkapaszkodtam a mögöttem levő ablakban. Tekintetem remegett. A férfi nem nézett félre, engem bámult. Mégis mi lelte ezt? Mégis... Akaratlanul tettem felé egy lépést, így neki jócskán fel kellett néznie rám. Milyen ritka pillanat, mikor a legerősebbtől is erősebbnek érezhetem magamat. Megölhetném őt, simán... Részeg, védtelen. Mégis mennyire lenne ez fair tőlem? Ch, ennyire azért nem vagyok szörnyeteg. Már léptem volna hátrébb, mikor-

Ekkor Gilbert megragadta a derekamat. Mintha csak megrázott volna a 220...Végig sem gondolhattam, a férfi odahúzott magához, fejét a hasamhoz nyomta. Szószerint ledermedtem. MICSINÁL? Ez nem vall rá, Gilbert nem egy... Mégis a kezét afaromra csúsztatta, nekem ekkor lett elég. Férfi ne érintsen így meg egy másikférfit. Egyszerűen kiléptem a szorításából. 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Itt is volna az első röpke rész.

És tényleg rövid... bocsi