*Scott szemszöge*
-Neked elment az eszed Stiles!! Nem is... én vagyok a hülye, hogy nem gondoltam erre.- mondtam mérgesen majd letettem a kezem a földre ezzel megfékezve egy hatalmas esést.
-Ne izélj már haver. Számíthattál volna rá.- mondta Stiles majd hirtelen kikapcsolta az elemlámpáját.
-Miért nyomtad ki?? Azzal is rosszul láttunk szerinted nélküle, hogy fog menni?- kérdeztem mellé lépve.
-Öhm.... lemerült az elem.
-Oké... összegezzük. Úgy gondolod, hogy "hé kutassuk fel az erdőt mivel állitólag valami állat van aki megölt egy embert éjjel". Eljössz hozzám én hülye meg elkisértelek erre még csak fel se készültél??- kérdeztem.
-Igen... így is mondhatjuk. Mi a... az ott apám.- mutatott Stiles ijedten a közeledő féyek irányába.
-Basszus...- ugrottam be a fa möge.
-Stiles mit keresel itt??!!- kiabállt neki az apja.
-Apa... nos hát én... én csak...
-Be a kocsiba.- mondta neki. Stiles körülnézett majd lehajtott fejjel a kocsija felé indult. Amikor mindenki elment kimásztam a fa mögül. Zsebre vágva a kezem indultam el haza. Bevallom féltem most így egyedűl az erdőben. A következő pillanatban hangokat hallottam tőlem jobbra. Eindultam az irányába. Elővettem a telefonom, hogy hátha azzal jobban látok. Hát sokat nem segített. Mintha a sötétség elnyelte volna a fényét. A következő pillanatban éreztem, hogy elsuhan mellettem valami. Megpördültem de nem láttam semmit. Most a hátam mögött rohant el. Körbe örbe forogtam amikor megláttam mintha két sárgán izzó szem figyelne az egyik fa mögül. Felé tartottam a telefonom mire hirtelen kiugrott onnan és nekem támadt. Megharapta az oldalam majd a lábamra akrt támadni de felugrottam és rohanni kezdtem. Egyenesen ki az útra mentem. Ide tudtam, hogy nem követne. Ránéztem a sebemre ami nagyon csúnya volt. Lihegve hazamentem majd bekötöztem és lefeküdtem az ágyamra.
