Undertale Kezdet vagy vég?

(Chara Széles gyilkos mosollyal meg ált és a vérben áztatót késel, rá mutat Sans-re)

Chara: Amikor már meghaltál csak annyit mondok majd neked, hogy ég veled nem fogsz hiányozni hisz nekem te nem vagy senki és reménykedhetsz, de elveszem a reményed Sans! Hagyni fogom, hogy szenvedj! Jól jegyezd, meg itt én vagyok, az isten! A halál istene! Hiába ölsz meg újra és újra, a kitartásom úgyis legyőz téged! Számodra már csak egy út van: a fájdalom és a kínokkal kikövezett utad. Miért próbálsz még most is meg álltani?

Sans: Frisk kérlek, tudom, hogy képes vagy kitörni!

(meg halom Sans hangját és elkezdek, felé menni)

Chara: A nevem is tudod. Akkor mér, miért mondogatod mindig, hogy Frisk? Nem vagyok Frisk én Chara vagyok! Hiába próbálkozol, Frisk már halott. Egyedül én vagyok itt Chara. Az egyetlen ember. Mi ez az érzés? (Sans nek fel csillan a szeme) Kezdem elveszteni az irányítást! (csak még egy kicsit) Nagyon nem jó. Nem hagyom, hogy pont most vedd el tőlem! (át veszem az irányi tást)

Frisk: Sans most ölj, meg még mielőtt vissza veszi az irányi tást! (A csont át fúrja az oldalam)

Frisk: Köszönöm Sans.

Sans: Frisk még újra indít hatod a játékot csak.

Frisk: NEM ÖLJ MEG HA ÉLET-BEN HAGYSZ CHARA VISSZA VESZI AZ IRÁNYÍTÁST ÉS AKKOR. Sans: FRISK kérlek, csak indítsd, újra tudod, hogy ha megöllek, akkor sem halsz meg csak a harc kezdődik újra és akkor Chara még erőseb lesz. (Mondja Sans könnyes szemel) (Rá nézek Sans-re és csak annyit tudok mondani)

Frisk: Sans Szeretlek (Meg próbálom újra indítani)

Chara: Frisk csak nem feled kezdtél meg rólam? Lehet, hogy sikerült újra indítanod, de mindig ottleszek benned és várok a pillanatra, ha meg gyengülsz csak egy picit, akkor én ott leszek és át veszem az irányi tást (A játékot sikeresen újra indítottam)