yo. | NamGi (HUN)

csizenegy

-Hát igaz hogy még csak egy hete ismerjük egymást, de a beszélgetéseink során nagyon kellemesen éreztem magam.
Tering egy kis bűbáj körülötted ami kissé elvarázsol és beszippant és olykor nem tudok mást tenni, csak hallgatni ahogy beszélsz, vagy éppen csak lélegzel, mert olyan mesébe illő vagy, hogy még most is nehéz elhinnem, hogy itt állsz előttem.
Persze jó értelemben, hiszen még soha nem találkoztam olyannal mint te. Szóval nem kell azt hinned, hogy csak az angyalok vagy a szép dolgok csodálatosak.
Különleges vagy, Yoongi. Számomra nagyonis.

-...

-U-uh, b-bocsi talán egy kicsit túlzásba estem-

-Ah, nem, nem, dehogyis! Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, soha nem fogom őket elfelejteni. Még senki nem mondott nekem ilyen szépet.

Szeretlek, Namjoon.

Namjoon lesokkolódott, és először arca falfehér lett majd rákvörös.

-Sze-sze-sze-szeretsz?! Mármint úgy szeretsz szeretsz?!

-Igen? Ezt szokták mondani az emberek egymásnak mikor kellemesen érzik magukat egy másik személy jelenlétében, nem?

-Há-hát... nem pontosan, de....é-én is szeretlek, Yoongi.

Namjoon a tenyerébe temette a szégyentől égő arcát, és kis nyöszörgő hangokat hallatott.

-Mi a baj, Joon?

-Semmi gond, Yoon, ne aggódj, csak...

-Csak?

-Hát, még nem igazán mondtam így ezt ki. Tudod, nem mindennapi csak úgy "szeretlekezni". Legalábbis nekem nem.

-Miért nem?

-Hát... nemtudom. Talán azért mert csak a nagyon különleges embereknek szokták mondani.

-De te nagyon különleges vagy.