Megírt sors ※ befejezett

×4.fejezet×

Éles fájdalomra keltem, de ez mellékes volt ahhoz képest, hogy nem a saját ágyamban, mi több, nem is a saját házunkban.

–Mi a franc?–ültem fel, de a fejfájás csak erősödött.

–Jó reggelt Esmeralda!–hallottam meg egy ismerős hangot.

–Laura?–kaptam fel a fejemet. A lány az ajtókeretnek dőlve nézett engem–És...Esmeralda?

–Akarom mondani Erzsébet.–vigyorgott, majd látva az értetlen fejemet elnevette magát, leült mellém az ágyra, és elkezdett mesélni.

–Szóval kiütődtem, közben Justin lesmárolt, valahogy kiszedted belőlem a címet, busszal cipeltél egészen ide a házatokba és itt aludtam. Közben Cas sárkányokat látott, Liv kiütötte magát, én pedig teáztam az angol királynől.–értelmeztem.

–Pontosan. Vagyis pont annyira teáztál Erzsébettel, mint amennyire Cass sárkányokat simogatott.

–Ma pedig iskola van.–mondtam.

–Így van.

–Mi? Iskola?–esett le nekem. Mennyire van innen a házunk?

–Hát...

–Mennyire van innen Justin-ék háza?–vágtam közbe, mert Laura nem tudja hol lakom.

–Olyan fél óra körül.

–Remek! Most ugyanabban a cuccban kell mennem suliba mint a tegnapi bulin, és cuccaim sincsenek.–hisztiztem.

–Nyugalom!–állított le Laura–Válassz ruhát a szekrényből, a cuccaidat pedig megoldjuk.–mondta, majd kiment a szobából.

Ruhákat tőle? Már nem azért, de eléf átlagosan néz ki. Elnézve a mai ruháját is, nincsenek olyan menő dolgai. Sima farmer és "positive" feliratú sima póló?

Végignéztem magamon, mert a mostani cuccom csak jobban illik hozzám. Fekete cső ruha, ami a bőrre tapad, hátul teljesen kivágott hát, elől kissé sokat mutató dekoltázs. Nagy a különbség.

Sajnos ebbe nem mehettem, így elkezdtem kutatni normális ruhák után. Kezdtem feladni, mikor a lehátsó részen volt egy ruha. Világos kék, puha anyagból készült. A felső rész nem mutatott semmit, iskoláb tökéletes volt még a tanároknak is, pántjai vékonyak voltak, a szoknya része pedig pont térdig érthetett nekem, mert Laura kisebb nálam. Míg én 170 cm körül vagyok, ő közelebb van a 165-höz.

Feljött rám, bár ha nagyobb méretben lenne tökéletesen passzolna, de muszáj beérnem ezzel. Laura stílusa van, ha én szabnám a kinézetét, kicsit vadabb lenne, de célnak megfelel. Felvettem hozzá a fekete magassarkúmat, mert nem egy a cipő méretünk. Nem a legjobb együtt, de egyenlőre oké. Majd a suliban átveszem a tesi cipőmet, mert az nagyjából passzol is ehhez az árnyalathoz.

–Azta!

Megpördültem, és Laura-val találtam szembe magamat, aki a kezében tartott egy méretest kartondobozt.

–Nagyon szép ez a ruha.

–Megtarthatod.–vágta rá.

–Nem, ez kicsi rám és amúgyis a te stílusod.–utasítottam vissza. Tény, hogy szép volt a ruha, de nekem ez túl nem én. Túl átlagos, ami nem illik hozzám.

–Nekem nem kell. Már kinőttem.–legyintett.

–Hogyan nőtted ki ha rám is jó?

–Esmeralda most erre kellene koncentrálni!

–Ez mi?

–Ez? Ez a te mai sulis cuccod. A régi holmijaim. Gondoltam egy napra tökéletes.–vont vállat és kiemelt egy teljesen fekete tolltartót. Nem volt nagy szám, de rosszabbra számítottam. Ezután következtek a füzetek, itt már több fintorgás volt, míg végül kiválasztottam minden fajtából a legjobbat és meg is volt a cuccom.