A mai nap is olyannak indult, mint eddigi bármelyik. Reggel szaladtam egyet az erdőben, délben tanultam, este pedig a falubeliekkel tábortűz mellet beszélgetünk. A baj akkor kezdődött mikor éjszaka meghallottam anyámat valakivel veszekedni. Mikor bejött a kunyhóba nem akartam faggatni de akaratom ellenére megszólaltam.
-Kivel veszekedtél?
-Ez nem igazán a te dolgod.-válaszolt azonnal.
-Ugye tudod, hogy szuperhallásom van. Tudom, hogy rólam volt szó.
-Rendben, igen rólad volt szó. Azon vitatkoztunk az egyik öreggel, hogy kihez adjunk feleségül.
-Várj, ti meg akartok házasítani?! Alig vagyok 16 éves. Ráadásul nem kell nekem férj.
-Tudom, de a hagyományaink szerint amikor a falkavezér lánya betölti a 16 évet, ha akar, ha nem, randiznia kell a falka legerősebb tagjával. Ahhoz, hogy egy évre rá, már a házasságot tervezzük.
-Ez hülyeség. És ha én nem akarok randizni?!
-Köteles vagy rá.
-Miért? Nem is vagyok a vérszerinti lányod.
Felidegeskedtem, és kirohantam az erdőbe. Le kellett nyugodnom valahogy, ezért varázsoltam. A földel játszodtam. Hatalmas sziklákat emeltem fel, és vágtam a sziklához. Mígnem egy zajt hallotam a falu irányából. Mivel részben vámpír vagyok, másodpercek alatt a faluban voltam. De már késő volt... Valami, vagy valaki lemészárolta a fél falkámat. Megrémültem. Anyámat kerestem a tekintetemmel, és meg is találtam.
-Anya!-rohantam hozzá
Haldokolt... A fejét a térdeimre tettem.
-Nem, nem, nem.-sírtam-Nem halhatsz meg. Szükségem van rád. Sajnálom amiket az előbb mondtam. Nem gondoltam komolyan. Dühös voltam. Ne hagyj itt! Kérlek!
-Ne feledd. Te egy falkavezér vagy.
Mondta ki utolsó szavait, utána végleg elhalgatott.
Sziasztok. Remélem tetszik a történet.
YOU ARE READING
Bosszúra szomjazva...
FantasySziasztok Amy vagyok. 16 évesen már azt tanulom, hogy kell egy falkát vezetni. Bár Calissa nem a vérszerinti anyám, mégis sajátajként nevelt fel, és egydeüli gyerekeként, halála után én veszem átt a falkavezér címet. Mondjuk ennek esélye kicsi, mert...
