Bosszúra szomjazva...

II

Már egy ideje csak ott gubasztottam anyám holtteste mellet, és csak sírtam. Aszthitem ha erősen sírok egyszercsak felébredek az ágyamban, anya agodva benyit, én pedig sírva mesélem el mit állmodtam... de nem történt meg. Mikor úgy itéltem, hogy eleget sírtam felálltam és körbenéztem. Mindenhol holttestek. Túlélöket kerestem. Rajtam kívül összesen 4-en élték túl. Nill, egy öreg, Nik, Luk, és Strong. Mind a négyen odajöttek hozzám, és térdre borultak.
-Mostantól mi vagyunk a falkád. Kivánságod száminkra parancs. Akkár életünk árán is megvédünk Alfánk.-szólalt meg Nill.
-Álljatok fel. Bár az Alfátók vagyok azt szeretném ha ugyanúgy viselkednétek velem mint edig.-a fiúk beleegyeztek.
A tekintetem a falura téved. Összeszorul a szívem. Hogy lehet, hogy ennyi kiváló harcosból csak mi éltük túl ezt? Ismét a fiúkhoz fordulok.
-A halottakat temesük el minél hamarabb. Nill egyetlen öregként megkérnélek, hogy te tartsd a szertartást.
-Természetesen. Alfa? Vezér?
-Amy. Csak Amy.
A fiúk elindultak a holttestek felé, hogy elvigyék őket, de megállitottam. Éresztem valami különlegeset a levegőben, és nem a jó értelemben. Inkább varázslat segitségével emeltem fel őket és vittem a Nill álltal kijelölt helyre. Szép sorba helyeztem el őket, anyámmal az élen.
-Ne érjetek a holttestekhez, van valami szaguk ami agaszt. Bisztonságosabb így. Ha jól sejtem varázslatot szortak rájuk.
-De te nem ölelted anyád holttestét? Rád mért nem hatott az átok?
-Nem tudom.
Pár órával késöbb már a szertartás elökészitését is befejeztük. Nill elkezdte a beszédet. Ősi nyelvükön kért áldást és megbékélést holtaink szellemének. Ezután elégettük a holttesteket. Ahogy ott a lángokat néztük eltöprengtem, hogy most mit tegyünk. Végignéztem kicsiny falkámon. Nill volt az egyetlen ki kinézett felnőttnek. Mivel hibridek vagyunk nállunk a test és az életkor nem egyezik meg. 16 éves korunkig ugyanúgy nővekedünk mint bárki más. Ezután testünk egy csepet sem változik. 500 éves korunkban csak változik meg megint. Ilyenkor már lehet mondani, hogy kinéz egy 35 éves embernek.
Talán fél orát állhatunk ott és nézhettük a tűzet mikor is hirtelen megállt. Se holttest, se hamu. Semmi bizonyitéka annak, hogy itt valaha is tűz volt.
-Most mit csinálunk?-kérdezte meg Luk
-Most elmegyünk inen.-válaszolom hidegen
-Hogy érted azt, hogy elmegyünk?
-Ha valaki idetalált, akkor másvalaki is idefog. El kell, hogy tüntesük minden egyes nyomunkat. Bármennyire is fáj, de el kell, hogy égesük a falut. A villág utál minket, mert mások vagyunk, nem adhatunk eséjt még egy ilyennek. Egy óra múlva végleg elhadjuk a falut. Addig szedjétek össze a legfontosabb dolgaitokat, mit nem akkartok hogy elégjenek.
Nehéz szívvel de engedelmeskedtek nekem. Elképzelem mennyire nehéz számukra, mert nekem is. De végignézve a falun az jutott eszembe, hogy mit mondott anyám, én csak az ő tanácsát követtem...
Bementem a kunyhonkba és elkezdtem összeszedni a fontosabb dolgokat. Varázskönyvek, Vérfarkas-Vámpír legendák, és anyám jegyzetei a falu életéről. Gondoltam ezek jól fognak jönni majd valamikor. Persze pakoltam pár ruhát, és a gyerektakarom, amiben anyám megtalált, mindig szeremcsét hozott, remélem most is. Csomagomból persze nem maradt ki néhány rajz anyámról, a faluról. És az évek során ajándékba kapt ékszerek sem. Kifele menet megakadt a szemem egy dobozkán. Anya titkos doboza. Soha nem volt szabad megnéznem mi van benne, de gondolom nagyon fontos dolog ha így megtiltotta. Ki akkartam bontani, hogy lássam mi van benne, de akkor hallotam az ajtó nyillását és inkább belecsusztattam a csomagomba.
-Amy kész vagy?- dugta be a fejét az ajtón Luk.
-Aszthiszem...
Lukkal ketten kimentünk a falu elé, ahol a többiek már vártak. Időközben a nap is kikelt, a hegyek mögül.
-Mindenetek megvan ami számotokra fontos?-kérdezem
A fiúk bolintottak ezért lángba boritottam a falut. Éresztem, hogy minden egyes kunyhoval ami elkezd égni valami bennem összetörik, és soha többet nem gyogyul be.
Vártunk mig a tűz teljesen kialszik, csak ezután indultunk el nehéz szívvel a nagyvillágba. Csak tudnám mi minden vár még ránk...

Ha tetszett kérlek ⭐-ozd. :))